 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-05-24 08:12:25)
Kedves Óvónő!
Olvastam az egyik anyuka írását és nálam is az a helyzet, hogy a 4 éves kisfiam véleményem szerint kevesebb odafigyelést kap, mint amennyit kéne. Tisztában vagyok vele, hogy az ovi nem bölcsi, sokkal több a gyerek a csoportban, még is én úgy gondolom, hogy az óvónőknek kellene összetartani a csoportot. Ha délután bemegyek a csoprtba úgy kell mindent a GYEREKTŐL megtudnom, mert az óvónő még szinte a köszönésre is alig méltat. Már többször küldtem minden féle anyagot, papírt és egyéb segédanyagot,de még csak arra se méltattak, hogy megköszönjék. Használni pedig még soha sem láttam, hogy használták volna.
A minap pedig az történt, hogy a gyerekem meglógott az oviból mire a férjem ment érte, kint várta a kapuban, pedig a főbejárat kóddal nyitható. Amikor a párom kérdőre vonta őket csak azzal mentegetőztek, hogy kevesen vannak. Kérdem én, ha egy gyerek még is elkóricál ki lesz a felelős?
Köszönettel Gica.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-18 16:59:18)
Tisztelt Óvónő!
KOmoly kérdéssel fordulok Önhöz!
Diplomadolgozatomat az óvónői pálya bemutatásáról írtam. Tehát azt mondhatom, hogy a témakört eléggé ismerem.
Egy barátnőm azzal keresett meg (mivel tudta, hogy ezen a téren kutatok), hogy kisgyermekét az óvónéni rángatja, és néha meg is pofozza. Barátnőm elmondta, hogy ezt a gyermek már nem először mondja, és más gyermekek szülei is panaszkodtak egymásnak ezügyben. Barátnőm, már nem bírta tovább nézni, hogy gyermekével agresszívan bánnak, bement az óvodába, és megpróbálta megbeszélni a problémát az illetékes óvónénivel, és az óvodavezetővel is. Sajnos azonban, sikertelen, mert a gyermek megint úgy jött haza, hogy az óvónéni pofonvágta.
Erre a barátnőm ismét felkereste az az óvodát. Az illetékes óvónéni, agresszívan, és fölényesen bánt a barátnőmmel, és behivta fogadóórára, mert szerinte barátnőm már olyan hangnemet engedett meg magának, amelyet nem lehet.
Barátnőm meg sem tudta védeni magát, mert ekkor a gyermekből (aki szintén ott volt)kitört az őszinteség, és megmondta az óvónéninek, hogy nem szereti, és gyűlöli. Az óvónéni erre azt mondta, hogy "pedig nem ezt szoktad mondani". Persze sohasem mondta, délutánonként búcsúzáskor, mindig úgy tett, mintha szeretné, és még ölelgette is. Aztán ezen a furcsa beszélgetésen megmondta anyukájának, az óvodából kifelé menet, hogy "végre megmondtam az igazat, hogy nem szeretem".
Még valami, ami szintén érdekes, hogy az egyik ilyen pofonvágás után az óvónéni azt mondta állítólag a gyermekeknek, hogy nem szabad árulkodni, mert aki árulkodik, intézetbe kerül"
Én felajánlottam a barátnőmnek, hogy elmegyek vele a fogadóórára, és, (minthogy végigjártam a téma jogi oldalát is), megpróbálom megértetni vele, hogy így előbb-utóbb az óvónénit pszichológiai alkalmassági vizsgálatra fogjuk küldetni, és a gyermeket pedig gyermekpszichológushoz. Ha a gyermek igazat mondott, és az óvónéni nem alkalmas pszichológiailag a pályára, abban az esetben az óvoda kénytelen lesz megválni. A barátnőmnek pert is ajánlottam.
A gyermek 5 éves, már csak egy éve lenne hátra. Abban a kerületben (XXII. kerület. ... úti óvoda) mindegyik óvoda egy üzemeltetőhöz tartozik, tehát, a gyermeknek nem lenne túl nagy a "népszerűsége" akkor sem , ha bármelyik kerületi óvódába vinnék, hiszen a hírek terjednek, mint tudjuk. Ha meg ebben az óvodában marad, a botrány miatt, tönkretehetik a gyermek óvodáskorának utolsó évét, és mint tudjuk későbbi életünket nagyban meghatározzák az óvodáskori korspecifikus fejlődésben a megélt élmények. Nem szeretnénk, ha a gyermek sérülne: mert az óvónénik nem szeretik, vagy kiközösítik, stb, stb.
Mit tegyünk.
Utolsó perspektívaként azon gondolkodom, hogy egy vizsgálatot (ellenőrzést) kellene elrendelni hatóságilag, amit egyébként is kötelező, bizonyos időszakonként. így nem derülne ki, hogy melyik óvodás miatt van vizsgálat, és a pályára alkalmatlan óvónőt végleg eltávolítanák remélhetőleg az egész szakmából!
Kérem írja meg, Ön mit javasol. Barátnőm, nagyon aggódik, és sokat idegeskedik emiatt, éppen elég gondja van botrány nélkül is. Sajnos az óvónénik a szépszóra meg nem hallgatnak.
Előre is köszönöm.
Tiszteletem
N.Y.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-01 05:29:35)
Kedves Óvonő!
Kisfiam 4 éves lesz nyáron, szeptember óta óvodás. A gondom az lenne, hogy már a kezdetek óta gondok vannak az óvodával. Az első napokban nem engedték a beszoktatásnál, hogy mi szülők egy pár órára ott maradjunk, mindjárt az első napokban ott kellett hagyni egyedül a gyereket. Az én kisfiam addig még a nagyszülőknél sem volt egyedül hagyva, tehát a 2 óra alatt végig keresett, mire az óvonők azt válaszolták neki, hogy anya majd jön. Erre (mire anyát hallotta) megint sírt. Erre az volt a válasza az óvonőnek, hogy nem érdemes a fiammal foglalkozni, mert csak anyát keresi és sír, nem lehet vele mit kezdeni, ezért a sarokban ült és hagyták sírni. Ez alapvetően nagyon felbosszantott, de szóltam, hogy foglalkozzanak vele, próbálják meg elvonni a figyelmét rólam játékkal stb. amire szerintem egy óvonőnek egyedül kellett volna rájönnie. Ettől kezdve a kisfiammal ilyen téren nem is volt gond. A többi probléma pl. hogy a kiscsoportosokat is arra nevelik, hogy mindent egyedül kell csinálniuk, ez persze jó, mert sokat fejlődik, de pl. a fenekét kakilás után nem tudja kitörölni, mert valamennyire kakis marad és azt nem viseli el. Az óvonők nem adnak nekik segítséget akkor sem, ha a WC-n ülve sírnak, kérik, ezért a fiam egész nap visszatartja a székletét, és csak otthon kakil, ami szerintem nagyon egészségtelen. Ünnepeket egyáltalán nem tartanak, még anyák napját sem, mivel szerintük a szereplés nem jó a gyerekeknek. A szülőkkel nem igazán kommunikálnak, ha megkérdezek valamit a fiamról, hogy pl. miért tiszta vér az arca, arra az a válasz, hogy megoldottuk. Persze jó ha megoldják, de én azért szeretném tudni, hogy mi miatt veszekedtek, szerintem ez normális, és nagy könyörgés árán sem mondják el, mert ez véleményük szerint az ő dolguk. Ezen kívül is vannak kisebb problémák, de ezeket most már nem sorolom fel. A kérdésem az lenne, hogy én úgy gondolom, hogy a gyereknek jobb lenne, ha másik óvodába iratnám, de nem tudom, hogy ez egy négy éves kisgyermeket mennyire viselne meg, és persze egy kicsi rosszat sem szeretnék neki okozni, de úgy vélem, hogy az elkövetkezendő években jobb lenne neki. És persze a kishugának is ha nem ilyen óvodába kerülne. Ön szerint nem teszek vele rosszat a gyeremeknek?
Köszönettel
Eszter
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-28 06:45:21)
Kedves Óvónéni.
A fiam 4 évesen most kezdte el az ovit. Az elsõ héten minden rendben ment, nagyon szeret járni is de nem igazán tetszik hogy az ovónénik minden nap panaszkodnák rá.Az a problémájuk, hogy nem öltözik teljesen egyedül és lassu,elbambul.A másik pedig,hogy néha "verekszik".Odacsap a másikra ha õt is piszkálják. Meg is büntették érte.De ha megkérdezem,hogy mit csinált arra nem tudnak mit mondani. Engem most már egy kicsit zavar,hogy minden nap van valami panaszuk a kettõ közül.
Nem tudom mit csináljak.
Azért öltözik lassabban mert itthon nem volt hozzászokva hogy sietnie kell. A verekedés pedig abbol adódik,hogy nyáron a játszótéren eltanulta a többi gyerektõl.
Mit csináljak?
Szólhatok,hogy ne panaszkodjanak állandóan?
Kérem adjon tanácsot mert félek,hogy a gyerek nem fogja szeretni az ovit.
Elõre is köszönöm.
Pálné Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-09 11:54:24)
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekem 5 éves, tavaly, 4 évesen kezdett óvódába járni. Több olyan szülõ van a csoportban, aki, mint én is kisebb gyermekével GYES-en van otthon. A napokban az óvónõk felhívták a figyelmünket arra, hogy aki kisebb gyermekkel otthon tartózkodik, az ebéd után vigye haza a gyereket, mert nem aludhat bent. Igaz ez? Azt mondták, hogy erre akár kötelezhetnek is. Mi a véleménye?
Válasz >>>
Kérdés: (2004-07-08 19:03:32)
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam szeptember végén lesz 4 éves, jelenleg kiscsoportos óvodás. 3 éves kora elõtt kezdtük meg az ovit, nagy önbizalommal és nagy reményekkel. Az elsõ ovis tanév után az én magabiztos,kreatív fiam kicsit más.A védõnõ és a gyerekorvos szerint a gyerek 3 éves korában mind beszédben, mind rajzolásban, gyurmázásban megelõzte korosztályát.Ma csak itthon hajlandó rajzolni, helyesebben mondva csak ovin kívül. Az elsõ félév után, látva a gyerek változását, beszélgetést kezdeményeztem az óvónõkkel.Másfél óra alatt gyakorlatilag azt próbálták bebizonyítani nekem, hogy nálunk családi feszültség van, nem törõdünk a gyerekkel, a fiam érzelmileg fejletlen stb. Amikor részleteket kértem, ellentmondásokba bonyolódtak. Az érzelmi fejlettség megnyilvánulása szerintük, hogy a gyerek nem puszilgatja sem a dadusokat, sem az óvónõket.Én úgy gondolom, hogy nem is kellene ezt elvárni tõle.Lefestettek a gyerekrõl egy képet, amely olyan nekem, mintha nem az én gyerekemrõl szólna.Semmilyen tevékenységre nem tudják rávenni (állítólag), verekszik és káromkodik, amit szerintük itthon hall és lát. Nem értem a hozzáállásukat, hiszen nem is ismerik családunkat. Egyébként a gyerek itthon nem lát agressziót, férjemmel szeretetben élünk, a nagyszülõk szintén, nem káromkodunk és nálunk napirendi ponton vannak a kreatív játékok, lévén nekünk, szülõknek is ilyen jellegû a hobbink (tv nézés helyett). Hordjuk játszóházakba a gyereket, mivel nincs testvére, és még sehol nem volt rá panasz, mindenhol örömmel rajzolt, festett, gyurmázott, vágott, ragasztott, decoupage-olt és még sorolhatnám.A káromkodást sajnos mi is tapasztaltuk, azonban több másik szülõ is panaszolta, hogy az oviból így tér haza a gyerek.Az utóbbi idõben amikor azt kérdeztem a fiamtól, hogy õ miért nem rajzol stb az oviban, azt felelte, hogy õ ügyetlen, neki senki nem segít, az õ munkáját úgysem teszik ki a faliújságra. Ez tény, még nem láttam egy alkotását sem.Úgy érzem , hogy amióta oviba jár, az önértékelése mínuszba fordult át. Nem tudom, hogy mivel ártok többet: ha kiszakítom baráti körébõl és egyúttal az óvódából, vagy ha hagyom továbbra is egy olyan környezetben, ahol semmi sikerélménye.Szerettem, volna, ha az óvóda pszichológusa megnézi a fiamat, sajnos nem jutottam be hozzá.Nem tudom azt sem, hogy mi az óvóda-váltás módja.Kell-e ezzel a problémával pszichológushoz fordulni?
Válaszát várva: Hanyu Lívia
Válasz >>>
Kérdés: (2004-04-16 20:21:40)
Tisztelt Óvónõ! Egy négyéves kisfiú és egy kétéves kislány anyukája vagyok. Kisfiam óvodás és sajnos nagyon sok problémám van az óvodával, illetve az óvónõkkel kapcsolatban. Csak azokat említeném, amik a legjobban bántanak:kisfiamat nagyon megviselte, hogy bár az óvónõk a 0. szülõi értkezleten arról tájékoztattak, hogy az óvodai beszoktatás 2 hétig tart, valójában nem engedték meg, hogy a szülõk ott maradjanak a gyerekekkel az elsõ napokban egy kis idõre. Szeptember óta semmilyen információt nem kapok a gyerekemrõl, az óvónõk nem kommunikálnak a szülõkkel még heti szinten sem, pedig igazán nem várom el, hogy komplett jellemrajzot kapjak a gyermekemrõl, beérném hetente 1-2 információval /pl. kivel játszott, hogyan viszonyul a többiekhez stb. / . Ebéd után a gyerekek csak egy kis pohár vizet kapnak, nehogy bepisiljenek alvás közben, alvás idõ alatt nem szabad wc-re menni, szinte soha nem mosnak fogat ebéd után, ha pedig alma van az ebédhez, a fogmosás gondolata szóba sem jöhet, ritkán és keveset vannak levegõn, sokszor ragyogó idõben sem viszik ki õket az óvónõk, és ha néha kimennek, nem is az óvónõvel, hanem a dadus, vagy a konyhásnéni kíséri ki õket. Keveset mozognak, a heti egyszeri tornaóra csak papíron létezik, szinte soha nem tartják meg az óvónõk, pedig a kisfiam nagyon szeret mozogni. Az óvónõk rendszeresen "cimkézik" a gyerekeket pl. buta vagy, aranyos vagy stb. mindezt ráadásul indoklás nélkül. Ebéd után az óvónõk a "döntõbíró" szerepébe bujnak és kiválasztják azt az egy-két gyereket, aki aranyos volt /mindenféle indoklás nélkül/ és aki fent aludhat a galérián. Meggyõzõdésem, hogy az ilyen fajta megkülönböztetések nem ösztönzik a gyerekeket a jó viselkedésre, ahogy ezt az óvónõ szeretné, inkább csoportbeli széthúzáshoz vezetnek. Nem akarom a problémákat tovább sorolni, rengeteg mindennel kellett szembesülnöm szeptember óta. Sajnos tûrõképességem határán vagyok, így elhatároztuk, hogy Montessori óvodába adjuk gyerekeinket jövõ évtõl, mert ott meggyõzõdésem, hogy több odafigyelést kapnak. Szeretném, a véleményét hallani a fenti problémáimmal kapcsolatban. Hogyan lehetséges, hogy óvónõk ennyire nem gondolják át a dolgok pszichológiai hátterét?
Üdvözlettel H.Kinga
Válasz >>>
Kérdés: (2004-03-24 09:40:26)
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk három és fél éves. Egyedüli gyerek, valószínûleg több kényeztetést kap, mint a társai. Már három éves kora elõtt elkezdett oviba járni. Egy rokon gyerekkel került egy csoportba, akivel itthon sokat játszott. Az oviban, kezdetben annyira ragaszkodott hozzá, hogy sírt, ha magára maradt, csak ezzel a kisfiúval játszott sokáig. Az óvó nénik 2 hét után elkezdték õket szétültetni, az ágyuk is távolabb került, de látták egymást. Aztán nehezen de beszokott és már nem volt probléma, hogy mással is játsszon, lettek barátai. A gyerek nagyon értelmes, de semmit nem próbál egybõl megcsinálni, ha már elégszer látta hogy kell, megpróbálja és általában megdöbbentõen jól csinálja. Persze vannak dolgok, amit csak azért sem próbál.
Több mint egy hete kezdõdõt, hogy látszik rajta reggel – valami baja van. Aztán az oviba érve sírva fakad. Nehezen búcsúzik el – „szeretlek anya” – zokogja és az ajtóból vissza akar fordulni. Már reggel indulás elõtt megkérdezi, hogy melyik óvó néni lesz. A délelõttös óvó nénirõl régebben többször elmondta, hogy fél tõle és volt idõszak, amikor látszott, hogy miatta nem megy szívesen, de sírásig nem jutott a dolog, sõt egy idõ múlva megszûnt a probléma. Akkor az óvónõt megkérdeztük a dologról és õ nem tudott mit válaszolni. Most, hogy újra elõjött a probléma kérdésünkre azt válaszolta, hogy az öltözésnél sír – õ úgy látja a gyerek nem tud egyedül öltözni, holott itthon semmi probléma nincs, bár néha segíteni kell neki -, nem akar tornázni, a foglakozásokon nem aktív, és már a rokon fiúval sem akar játszani. Délután viszont másik óvó néni van, akkor a gyerek játszik és nem akar hazajönni. A gyerekkel próbáljuk megbeszélni mi a gond, de nem sok sikerrel. Sajnos arra kicsi az esély, hogy megtudjuk történt-e közte és az óvónõ között valami. A gyerek valószínûleg több odafigyelést igényelne.
Szeretnénk a tanácsát kérni, mit tegyünk, mi lehet a probléma.
Szívességét elõre is köszönjük! Aggódó szülõk.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-23 09:15:15)
Kisfiam 6 eves es mar nagycsoportos ovodas. Harom eves koratol jar oviba, de igazan soha se szerette meg az ovodat. Evekig elhoztam ebed utan, mert az ottalvast traumakent elte meg es reggel sirt vagy tobbszor is WC-re ment, ha tudta, hogy aznap ott kell aludnia valamilyen oknal fogva.
Most 6 evesen elturi az ovit, de nem szereti. Az ovonok a sok problema lattan se voltak hajlandoak megoldast keresni arra, hogy amikor mar kenytelen voltam otthagyni delutan 4-ig gyerekemet, akkor se differencialtak az alvast illetoen. Kenyszeritik most nagycsoportban is fel1-tol fel3-ig a csendben es mozdulatlanul maradast az agyban, akkor is ha nem tud aludni.
A mesek rovidek vagy mar egy ora elott vege van es akkor kezdodik a kenyszeredett csend! Erre panaszkodik mindig a fiam. Azt is emlitettek egyik alkalommal az ovonenik,hogy az a baj, hogy Martonka este fel 9-kor mar agyban van es ezert nem almos masnap delben az oviban. Azok a gyerekek a "jo alvok", akik este keson fekszenek le..........
Nagyon elszomorit es kozben duhit is ez a hozzaallasuk. Valahogy olyan fasultnak erzem oket, mert az ok gyerekeik mar 14 es 20 evesek.
Nem szeretik a problemas gyerekeket.
Mit javasol ilyenkor? Nem lehet az ovodakat ellenorizni, vagy ezt a kenyszeritos delutani ket oras alvast abbahagyatni veluk???!!!
A vezeto ovono arra hivatkozik, hogy a gyerekek nem egyformak....
Differencialni nem lehetne? Hol van az ovoda a gyerekert????
Válasz >>>
Kérdés: (2004-02-17 14:56:37)
Tisztelt Óvónõ!
A fiam egy kicsi óvodába jár. A 35 gyerek két csoportra van osztva. Két óvónõ és két dadus van velük. A kis dolgozói létszámra hivatkozva nem lehet ott délután az a gyerek, akinek valamelyik szülõje egész nap otthon tartózkodik. Ez még valahogy érthetõ is. Engem az zavar, hogy keveset vannak kinn a gyerekek. 1-2 nap hetente, még jó idõ esetén is. Kevés a gondozó, és nem érnek rá –fõleg így télen - segíteni az öltözködésben a csemetéknek. Inkább bezavarják õket a tornaterembe szaladgálni.
Ha a gyerek vécére megy, nem megy vele ki senki, mert egyedül maradna a csoportban a 18 gyerek. A dadusok ugyanis leginkább a konyhai munkát látják el. A kicsi fiam meg rendszeresen koszos gatyóval jön haza, mert az óvónõ szerint neki már ki kellene törölnie a popsiját. Csakhogy még nem ér odáig a keze. A kérdésem az, hogy van-e valamilyen törvény, vagy szabályozás arra vonatkozóan, hogy adott gyermek létszám esetén mekkora a minimális dolgozói létszám?
Nem tudom, hogy ugyanerre a problémára vezethetõ-e vissza, de szerintem túl sokat néznek mesét (videón) a tévében. Normális az, vagy elfogadott, hogy átlag heti 2 alkalommal 30-45 percet ülnek a képernyõ elõtt játék helyett? Átlag mennyi idõt kellene foglalkozással eltölteniük a megfelelõ fejlõdés érdekében?
Válaszát elõre is köszönöm: Zita
Válasz >>>
Következõ 10 óvodán belüli feszültségek
|
|
