Tisztelt Óvónõ!Tanácsát szeretném kérni kisfiammal kapcsolatban,aki betöltötte a hét évet és idén szeptember kezdi az iskolát.Az a problémánk hogy felnõttekkel még mindig zárkozottabb a gyermekem és attól félünk hogy ez majd problémákat fog okozni már az iskolakezdésnél,mert majd amit tud esetleg nem meri vagy akarja majd kimondani.Nagyon okos,ügyes,mindent tud.Kitünõ minden logikai,fejlesztõ játékokban.Közösségben mindig halk szavú,csendes gyermek volt már kicsi korában is,de otthon nem ilyen:nyiltabb,hangosabb,bátrabb.Ráadásul ahogy közeledik a suli,kitalálta hogy õ nem akar iskolába menni.Mit tanácsol?Hogyan tudnám ezeket a dolgokat jó irányba befolyásolni?Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
Javaslom, járjanak el minél több foglalkozásra, iskola elõkészítõre, ahol kisfia hozzászokhat az iskolai légkörhöz, a szerepléshez. Ezt persze nem lehet erõltetni, de az itt szerezhetõ sikerélmények nagyot lendítenének a jelenlegi helyzeten. Segíthet még a leendõ elsõsöknél gyakorta szervezett tanítói családlátogatás is, mely során egymásra hangolódhat a gyermek és a pedagógus. Ha van nagyobb testvér a családban, vele is beszélgessenek minél többet pozitív (!) tapasztalatairól, a suli szépségeirõl, de az iskolás szerepjáték szintén kiváló kedvcsináló lehet.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Valaszolo! Gyermekem 2015 oktober 30-an tolti 3.evet....a tesoval oktober 15-re irtak ki szulesre. Nagy dilemmam hogy ujszulott mellett nem vinnem oviba a betegsegek miatt plane higy most kezdi a kozosseget mindent hazahurcolna neki. A torveny azt irja a 2015. Augusztus 31-ig 3-at betoltott gyerekeknek kotelezo az ovi...erre hivatkozva otthon tarthatnam az elso evben? Koszonom
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Az Ön gyermeke ez év augusztus 31-ig nem tölti be a harmadik életévét, így õsztõl még nem válik óvoda kötelessé. Mivel a kis tesó is épp abban az idõszakban születik, így véleményem szerint erre való tekintettel is lehetne mentességet kérni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertõl) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az idõszakos ellátást). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam õt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erõs, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellõs közepében vagyunk. A többi gyerektõl valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezõs típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlõdésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónõkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány.A reggeli sírás is hamar befejezõdik. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentõs javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlõdött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a vezetõt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napközibõl, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertõl kötelezõ az óvoda.
Válaszát elõre is köszönöm.
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Gyermeke, - mint írja, - nehezen oldódik fel új környezetben, így az átlagosnál több idõre van szüksége ahhoz, hogy ténylegesen beszokjon. Ahogy levelében említette, még 5 hónap elteltével is markánsan körvonalazódik nála a szorongás. A tanév végéig már csupán néhány hónap van hátra, így mire nehezen beszokna a jelenlegi helyre, õsztõl újabb változás, újabb lelki teher súlyát kellene a nyakába vennie.
Javaslom, adjon idõt a kislánynak pihenni, regenerálódni, lelkileg feltöltõdni szeptemberig! Ha nem muszáj, ne erõltesse a családi napközit, õsztõl amúgy is kötelezõ lesz megkezdeni az óvodát.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Jómagam 3 és 5 éves kisfiúk anyukája vagyok, egyben hamarosan óvodapedagógus is. Egy óvodában, ahol a gyakorlatomat végzem, nagyon-nagyon várnak õsztõl, mint óvónõt, kiscsoporttal kezdeném az óvónõi pályafutásomat. Egy nagy gondom van. Mint édesanya épp egy válás elõestéjében vagyok, azaz bizonytalan a családi környezetem jelenleg. Nagyon jó kapcsolatban vagyok gyermekeim apukájával, de elment tõlünk. Máshol él. A hétvégeken foglalkozik a gyermekeinkkel, mindent megad nekünk másként (pl. anyagiakban), de nyílván velem vannak a fiúk jellemzõen. Nagyszülõk nincsenek, illetve messze vannak, azaz egy nagymama van, de az is Gyõrben, szóval egyéb állandó személy nincs az életükben, csak én. Én vagyok, ha hirtelen betegek lesznek, s ez még évekig elõ fog fordulni idõrõl-idõre, valószínûsíthetõ. Erkölcsi "válságot" okoz ez számomra, hogy hogyan tudok ilyen magánélet mellett egy engem nagymértékben leterhelõ (az elején nyilván 1-2 évig, amíg ki nem alakítom a nevelési stílusomat)állást elvállalni, ahol már mondta a leendõ társam, hogy: ugye nem hiányzol majd sokat? mert a kiscsoportos beszoktatásnál minden nap, amikor egyedül marad, mert engem kell helyettesítenie, nagyon nehéz. S, a munkaidõ is olyan, hogy, ha délelõttös vagyok, nehéz elvinni a gyerekeket még a kezdésem elõtt, ha pedig délutános, akkor fél 6 után nem mehetek a gyermekeimért. Ha pedig egy külsõ személyt keresek ezen feladatra, akkor a gyermekeim további bizonytalansági tényezõket kapnának: most apuka jön értünk, vagy a néni? Nem is beszélve az anyagi tehertétel nehézségeirõl. A lelkemnek nagy vágya van elfoglalni ezt az állást, de nem csak rólam van szó. Bizonyára érti a problémámat. A kis óvodásokkal se tehetem meg, hogy hol vagyok, hol nem az óvodában. Persze, lehet, hogy nem lesznek betegek a gyermekeim, de erre nincs garancia. Úgy érzem, ilyen háttérrel nem vállalhatok egy teljes állást, mert elsõsorban, pici gyermekeim lévén, édesanya vagyok, bármennyire is szeretnék elmenni dolgozni. Várnám szíves válaszát, tanácsát. üdvözlettel, Éva
Vlasz:
Kedves Éva!
Minden szavát értem, és kétgyermekes, gyakorló anyaként õszintén megértem. A betegségek miatti félelme jogos, mint ahogy azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mikor tudná hozni-vinni a gyermekeit az oviba, ill. nem mellesleg mennyi idõt tudna velük tölteni óvodán kívül? Tökéletesen érthetõek félelmei, így javaslom a következõket:
problémáit õszintén mondja el a leendõ óvodavezetõnek és kérdezzen rá, milyen alternatívákat, segítségnyújtást tud biztosítani ezek kiküszöbölésére. Például könnyített munkarend: reggel késõbbi érkezéssel, ill. délutánonként korábbi elmenetellel, nyitás-zárás alóli felmentés, stb. Beszéljenek arról is, hogy betegségek idején (mert ilyen igenis elõ fog fordulni, akár „reménykedik“ ennek ellenkezõjében a kolléganõje, akár nem!), van-e megoldás az Ön helyettesítésére? Ha elõbbiek nyomán nem körvonalazódik egy elfogadható, reális alapokon nyugvó állapot, munkakörülmény, akkor nem biztos, hogy érdemes belevágni.
Elõbbieken túl van még egy lehetõség: abban az óvodában munkát vállalni, ahová gyermekei járnak. Kérdezzen rá erre az intézmény vezetõjénél, hiszen elképzelhetõ, hogy ez lesz majd a legkézenfekvõbb megoldás!
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, elõtte bölcsõdés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tûnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tûnik, nem érzi jól magát. Az óvónõk tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tõle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?
Vlasz:
Tisztelt Levélíró!
A megoldás kulcsa elsõ lépésben az óvónõk kezében van. Jómagam, hasonló helyzetben igyekszem olyan közös játéktevékenységeket kezdeményezni, melyben kicsitõl a nagyig mindenki jól érzi magát. Nincs az a nagy vagy kiscsoportos, aki ne venne részt kitörõ örömmel pl. egy buszos-utazós szerepjátékban. (Székek kettesével összetolva, kormánykerék, jegykezelõ készülék, használt vonaljegyek biztosítva, ...stb) Itt lehetõség adódik arra, hogy minden korosztály eredményesen kooperálhasson, együttmûködhessen egymással. A lényeg, hogy az ilyen és hasonló szerepjátékokban, ill. egyéb tevékenységekben eleinte a pedagógus is aktívan vegyen részt, majd fokozatosan, a megfelelõ pillanatban észrevétlenül hátráljon ki belõle. Elõbbiekben egy buszos szerepjátékot hoztam fel példának, de mondhattam volna akár horgászós vagy egyéb játékot is. A fontos, hogy az óvónõ eleinte közvetítõ kapocsként mûködjön, majd engedjen teret a gyerekek szabad egymásra találásának.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvõnõ! Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta jár óvodába. Ami nagyon aggaszt az az, hogy nem barátkozik senkivel. Elmondása szerint nem szeret óvodába járni, bár igazán nem is tiltakozik ellene. Azt mondja, hogy nem barátkozik vele ki, és nem is szokott játszani senkivel. Óvonõ elmondása szerint, nem tartozik a nagy játszósok közé. Nem tudom hogyan tudnék segíteni neki. Mindig is sok idõ kellett neki, hogy idegen társaságban feloldódjon, de azt egy kicsit furcsállom, hogy még nem talált barátot magának. Mindig is szemlélõdõ típus volt, de egy idõ után azért szokott játszani más kisgyerekekkel is. Nagyon aggódom érte, segíteni szeretnék neki, de nem tudom, hogy hogyan tudnék. Elõre is köszönöm a választ. S.né Zsuzsanna
Vlasz:
Kedves Zsuzsanna!
Elõzõ Levélírónk is hasonló problémával jelentkezett, kérem, olvassa el a neki írt válaszomat. A probléma lényegi megoldását abban látom, ha az óvónõ kicsiknek és nagyoknak közös játéktevékenységeket kezdeményez, melyben lehetõséget ad egymás közelebbi megismerésére. A közös játékélmény közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket, mely kiváló alapja lehet a társas kapcsolatok kibontakozásának.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányomról szeretnék kérdezni. Most tölti a 4 és fél évet. Én ( lehet elfogltan) nagyon okosnak tarom. Beszéde felettébb értelmes, mindent megmagyaráz Felnõtteket meghazudtoló válaszokkal . Folamatosan számol, senki nem eröltet. Magyarul nem tudom már meddig tud elszámolni , talán 50 ig Onnan a tizeseket segíteni kell Angolul 20 ig. Próbál olvasni és állandóan az iskolát emlegeti hogy mikor mehet már. Emelett viszont a magatartáa nem a legmegfelelõbb Sõt.... akaratos, hisztis öntörvényû a kisasszony. Olyan érveket hoz fe amiket tátott szájjal halagatok Egy példa : Ha én lennék a te picinyed én nem így viselkednék veled, vagy megengedném neked.. Ezeket saját maga "találta" ki. Sokszor elgondolkodom mi lenne a jó lépés Tényleg átlagon felüli e az értelmi szintje Ha igen , hogyan tovább Kérem szíves válaszukat .
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
Gyermeke minden jel szerint érdeklõdõbb, nyitottabb környezetére, mint kortársai. Érdeklik a számok, a betûk, amit, - ha nem a szülõk nógatására, hanem saját indíttatásból végez, - mindenképpen érdemes megtámogatni. Értem ez alatt azt, ha kérdez, arra türelmesen válaszolni kell, valamint szerteágazó tevékenységekkel (séták, kirándulások, mozgásfejlesztõ játékok, különbözõ fejlesztõjátékok, stb.) megalapozni, rendszerezni ismereteit. Szándékosan említettem elsõ helyen a mozgásos tevékenységeket, a mozgás nyomán szerezhetõ tapasztalatokat, hiszen valódi, jól bevésõdõ ismeretek elsõként és legelsõ sorban mozgáson keresztül szerezhetõk. Pl. az iskolai írás-olvasás legfõbb bázisa a mozgásfejlesztésen keresztül kialakuló testséma fejlesztés, azaz tájékozódás saját testén. Ez adja késõbb a térben, síkban történõ biztos tájékozódás alapját is. T.i: ahhoz, hogy tudja, mit jelent az „írj két pontot a kör fölé!“ instrukció, ahhoz tudni kell például, hogy mi az a kör, hol van a fölött (ezt elõször térben, mozgás nyomán ismerheti meg, pl: emeld a labdát fejed fölé), a kettõ fogalmának pontos ismerete, ki kell, hogy alakuljon a szerialitás ( balról-jobbra történõ sorolvasás), amelyhez viszont ismernie kell az irányokat, stb. Elõbbiek nyomán látszik, hogy a tanulási képességek megalapozása bõven túlmutat a mechanikus számolás és betûk iránti érdeklõdés szintjén. Ez csak a jéghegy csúcsa, amit szikla szilárd alapokkal kell megtámogatni.
Úgy vélem, egyelõre csak a tájékozódás (mozgásfejlesztés, saját testének megismerése, térbeli irányok ismerete) megerõsítésére van szükség, nem elsõsorban az ismeretek bõvítésére, ezt pedig Ön a fentiekkel gyönyörûen megtámogathatja.
Sok sikert!
Üdvözlettel:
Presserné Vér Katalin
Fejlesztõpedagógus/óvodapedagógus
Krds:
Szeretném kérdezni, hogy szülõi szemmel Ön szerint helyes-e, ha az óvónõ váltással kapcsolatos rengeteg változást szóvá tettem az új óvónõnek, a csoport másik eddigi óvónõjének ée református óvoda lévén a református fenntartóünak. Az alábbiakról van szó: Lépésrõl lépésre nevelési programmal nevelték eddig az óvdánkban a gyermekeket. A pedagógus személye megváltozott, sajnos, az újat elõítéletmentesen fogadtuk. A Szeptemberi indulás óta annyi változás történik az új óvónéni kezei között, amit a gyermekeinktõl tudunk (vegyes csoport lévén minkét lányom oda jár), hogy sem a mennyiséggel, sem a minõséggel nem tudunk egyet érteni. A pedagógus csere mentén elõször felelõsöket neveztek ki a nagycsoportosok közül, minden tevékenységre egyet. Összesen 6 nagycsoportos van, ezért a feladataik "rotálódnak", egyik hétebn fogkrém-felelõs egyik, a másik héten játék-felelõs. CSAK a nagycsoportosok. Feladatuk a TÖBBI gyermek "terelése" a helyes irányban, azaz a játékok összeszedését IRÁNYÍTANI. Gyakorlatilag utálják a többiek már õket, csak az a pár nagycsoportos a felelõs. Eddig ezek a szerepek nem voltak. A másik változás, ami csak november elején egyik percrõl a másikra lett változás: a szülõnek a hétfõi napon reggel 8ig beadva a gyereket TORNARUHÁBA kell átöltöztetnie, mert aznap van a tornaóra. Tornaóra minden évben volt, eddig a pedagógusok végezték az átöltöztetéssel kapcsolatos teendõket, a reggelit követõen CSAK 9 órakor kezdõdik a torna óra, gyakorlatilag a tízórai gyümölcsevésig ez tart. Utána udvarra mennek vagy bent játszanak. De nem értem, ha eddig az átöltöztetést a csoportszobában végezték az óvónõk - a gyermekek amúgy önállóan öltöznek a szintnek megfelelõen, esetenként szorulva segítségre, most miért "DOBTÁK LE" magukról ezt a feladatot. A másik és nagyon jelentõs változás, hogy az eddigi program mentén haladás része volt, hogy a gyerekek szabadon ülhetnek az étkezõasztalokhoz, maguk választva helyet az ebédhez. EZ TUDATOSAN így volt. Az elõzõ pedagógus kiemelte, hogy a lépésrõl lépésre program része, hogy a gyermekek maguk megtanulják az élet dolgait kicsiben, azaz megtanulják elfogadni, ha a másik oda akar ülni, ahova éppen õ, megtanulja elérni, ha õ akar oda ülni, megtanulja az erõviszonyokat és az ennek megfelelõ LÉPÉST, mit tegyen. Mostantól (november közepe) rákerült az óvodai székekre MINDENKINEK a jele, és csak az ülhet rá, akinek a jele az. EZZEL LESZÛKÍTVE a lehetõségeket, és véleményem szerint a több gyermek közötti vitát kiküszöbölendõ. Én magam két lányom alapjén tapasztalom, ez bizony konfliktus forrás, de megküzdünk vele minden nap, mert meg kell tanulniuk ezt is. Emellett a fürdõszobában is változások lettek, máshova került a törölközõtartó meg a fogmosó pohár tartó is, aminek értelmét nem tudom. Emellett változott az óvodai délutáni fakultatív néptánc tanár személye és módszere is. A Lépésrõl lépésre program mentén minden napnak megvoltak a sajátosságai, pl hétfõ: beszélgetõkör, szerda: hittan, csütörtök: tornaóra. Ezek a foglalkozások teljesen eltérõen az eddig már megszokott heti rendtõl új napra kerültek, illetve nincs is megfefelõség, és a beszélgetõkör teljesen ad-hoc jelleggel van megtartva, de leginkább elmarad, az eddig várva várt hétvégim kalandokról beszámolás most nem is hangzik el a gyermekeim szájából, mint élmény, mert szerintem nincs, eddig mindig örömmel meséltek róla. Annyi sok a változás a pedagógus személyi változása mentén, hogy csak kapkodja a fejét a két gyermekem, illetve magunk is. A másik csoport pedagógus maradt, de ennek ellenére ezek a változások megtörténnek, folyamatos idõintervallumban, gyakorlatilag minden héten van valami új. Nem egyszerre, szeptemberre találkoztunk az új nevelõ saját módszereivel, hanem minden hétre kitalálnak valamit. Kérdezem, mert teljesen falakba ütköztem, amikor ezt a z új nevelõnek felvetettem, megkérdeztem, miért kell ez, szinte megsértõdött.Nem tudom, én bölcsész német szakon végeztem, gyermekpszichológiát és pedagógiát is hallgatva 3-3 féléven keresztül, helyesen vélem-e, hogy az új pedagógus talán mintha le akarná a saját válláról csökkenteni a napi feladatai terhét, átruházva ezzel némely szerepeket a gyermekekre (felelõsdi) és a szülõkre (torna átöltöztetés), illetve az ültetési renddel a problémák adott helyzetben való kezelését is elrendezi az ülésrenddel. Ne haragudjon, tudom, ismeretlenül, meg in media res írtam Önnek, nem is röviden, de nem tudom, kihez forduljak. Sok szülõ teszi szóvá a dolgot, sok azonban csak hátulról, szembõl nem mondja ki. Ezért én egyedül maradok a véleményemmel, nem tudom, igazam van-e. Ha abból a szempontból nézem, hogy minden ilyen dologról a gyermekeimtõl tudok, nem én találom ki, akkor igenis azt gondolom, hogy nekünk nagyon mély a viszonyunk a gyerekeinkkel és tudom, hogy ha mesélik, akkor ez nyomot hagy bennük. A nagycsoportosom a felelõsdi szerepet nem szereti, ezt így kimondta. Kérem, jelezzen vissza. Azt gondolom, nem "pánikolok"- nem a személyváltással van gondom, hanem a RENDSZER VÁLTOZTATÁSOKKAL, amik az oda járásunk három éve után most utolsó évben jelentek meg, egyértelmûen REFORMOK és valakihez köthetõk. Köszönettel: Patrícia
Vlasz:
Kedves Patrícia!
Bizonyos szempontból mélyen egyetértek Önnel, ám gyakorló óvónõként van olyan dolog, amiben nem. Lássuk az elejérõl:
A nagycsoportosok „kicsikért felelõs kinevezésével“ nem értek egyet, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy az önállóságra nevelésben, az egymás felé való segítõkész odafordulásban igenis fontos szerepet tölt be a nagyok segítsége. Ez azonban soha nem vehet egy olyan irányt, mely képletesen az érintett gyerekek kezébe „ostort“ ad és a hatalomtól megrészegülve üthetik a nem teljesítõ kicsik hátát. Szó nem lehet errõl. Jómagam is találkoztam már olyan kollégákkal, akik a segítségnyújtásra, önállóságra nevelésre hivatkozva próbáltak mind több munkát lerázni saját magukról. Ezt minden esetben szóvá is tettem az érintetteknek, kidomborítván, hogy mi, felnõttek vagyunk felelõsek minden egyes gyerekért, nem pedig a gyerekeknek adunk „kis óvónõi“ pozíciókat. Ugyanezt erõsíti meg az is, hogy a 3-4 évesek még erõsen felnõtt centrikusak. Mit jelent ez? Ebben a korban még sokkal inkább az édesanyjára emlékeztetõ felnõtt felé fordul, mint kortársai felé, így érzelmi biztonságot csak az ad nekik, ha mindig van a közelükben egy felnõtt, aki felé bizalommal fordulhatnak segítség kérésükkel, kérdéseikkel, problémáikkal.
Ezt a szerepet nem veheti át egy 6 éves, hiszen õ maga is gyerek még, akinek bár vannak kötelességei, de legfõbb tevékenysége mégis a játék. Nem veheti át azért sem, mert egy 6 éves nem pótolhatja a felnõtt támogatását, csupán KIEGÉSZÍTHETI azt. Arról nem is beszélve, amit már Ön is megpendített levelében, hogy ez a mesterségesen indukált alá-fölé rendeltségi viszony megmérgezi a kortársi kapcsolatokat is. Elõbbiek összegzéseként elmondható, hogy bár a nagyok kicsik felé való odafordulása fontos dolog szociális fejlõdés szempontjából, de ez semmiképpen nem jelentheti a felnõtt pozíciók, felelõsségek átruházását a gyerekekre!
A 8 órakor kezdõdõ torna valószínûleg azért lett ilyen módon megszervezve, hogy ne reggeli után teli hassal kezdjenek el mozogni a gyerekek. Gyakorlatilag két rossz közül lehet választani: vagy az elõbbit vállalja fel a pedagógus és csak 9-kor kezdi a testnevelést (jómagam egyébként ezt a gyakorlatot folytatom), vagy a szülõkre is kötelességeket hárítva (reggeli öltöztetés, korai óvodába érkezés) még nem teli hassal állnak neki tornázni. A szóban forgó pedagógus gyakorlatát, a fentiek miatt nem tudom elítélni, bár ez megint csak felvetheti az érzelmi biztonságot adó állandóság (t.i. eddig megszokott napirend) hiányát. Jómagam biztosan alkalmazkodtam volna és igyekeztem volna belesimulni a már meglévõ napirend ritmusába.
A hétfõi beszélgetõkört nagyon fontos és hasznos dolognak tartom, melynek elsorvasztása, úgy vélem, korántsem tesz jót az élményeikrõl beszámolni vágyó gyerekeknek. Mint ahogy azt már fentebb említettem, az állandóságnak, a megszokott napi ritmusnak (foglalkozások napja, helyek és tevékenységek állandósága) hihetetlenül nagy jelentõsége van az óvodások életében, melyet felborítani nem szabad, illetve csak igen indokolt esetben érdemes változtatni. Ennek hiányában a gyerekek kiegyensúlyozatlanná, szorongóvá vagy épp nehezen kezelhetõvé válhatnak. Levelébõl úgy érzem, ezekre a változtatásokra nem volt szükség.
Az asztaloknál való ülésrenddel kapcsolatban viszont nem osztom a véleményét. Az állandóságnak az is része, hogy a gyermek pontosan tudja, hol a helye. Ezen már csak azért sem érdemes módosítgatni, mert azontúl, hogy konfliktusokat szül (Miért ültél ide? Én most a másik barátom mellett akarok ülni! Menj innen! Te ne ülj ide!...) , megnehezíti, sõt, akár lehetetlenné teszi a naposi munka gördülékeny elvégzését. A haverok egymás mellé ülésével pedig borítékolható a fegyelmezetlenség, ill. mások kirekesztése. Elõbbiek miatt a szabad ülésrenddel nem értek egyet.
Összegezvén elmondhatom: az új óvónõ intézkedései túl sok kérdést, kételyt fogalmaznak meg a szülõkben, gyerekekben, melyeket kimondatlanul felszín alatt tartani nem szabad! Javaslom, néhány szülõvel karöltve keresse fel a fenntartót és ossza meg vele problémáit!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam novemberben lesz 4 éves.Most kezdte az ovit.Nagyon szeret rendõröset játszani,s mondja is mindig,hogy, ha nagy lesz Rendõr lesz!
Tegnap azzal fogadott az Óvónénije,hogy megtiltják neki a rendõrös játékot,mert agressziót szül.Mert mindenbõl pisztolyt csinál a fiam és ha a társai elakarják venni tõle, akkor ellöki õket és verekszik,meg rájuk fogja a játékpisztolyt!Azt is megtiltották,hogy reggel magávalvigye a bilincsét és a pisztolyt, amit mindig az öltözõszekrényben szoktunk hagyni.
Az ön véleményére lennék kiváncsi,mit tegyek ebben az ügyben?
Az óvónénivel beszéltem ma reggel is a gyerek jelenlétében,hogy folytatódhasdon a játék,de hajthatatlan. Mondtam a fiamnak,hogy itt az van, amit az óvónéni mond,legyen engedelmes és fogadjon szót!
Úgy érzem ezzel nem hagyják kibontakozni a gyereket és attól a játéktól fosztják meg, ami a legfontosabb a számára.Még annyit hozzátenném,hogy egy nagyon kedves, barátkozó,társaság kedvelõ kusfiúról van szó,aki egyáltalán nem agresszív.
Üdvözlettel Gulyás Juluanna
Vlasz:
Kedves Julianna!
Teljesen egyetértek a kisfiú óvónõivel. Játék pisztolynak, bilincsnek nincs helye az óvodában. Ezek az eszközök, illetve a velük való játék magában hordozzák az agressziót. Egy embert nem lehet barátsággal, békésen megbilincselni, lelõni még inkább nem, az egyéb „lebirkózom, leteperem, falhoz állítom“ momentumokról nem is beszélve. Jómagam sem engedem, hogy ilyesfajta játékokra sor kerüljön a csoportomban, sõt, otthon, anyaként sem adok helyt hasonlónak. Javaslom, Ön is próbálja más, békésebb irányba terelni fia érdeklõdését. Egy tûzoltó munkája például sokkal magasztosabb, mint az erõszak szerveké.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tõlük. Az elsõ 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdõdik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba elõtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónõnek. Az óvónõk elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlõre elég passzív, szemlélõdik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendõ ilyenkor próbáljak érdeklõdni tõle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy õ kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthetõ ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Elõre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.
Vlasz:
Kedves aggódó Anyuka!
Úgy vélem, nincs oka aggodalomra! A 3 éves gyermek életkorából adódóan felnõtt centrikus. Ez azt jelenti, hogy míg kortársaitól többnyire idegenkedik, addig sokkal jobban odafordul a felnõttek felé. Õk adnak számára testi-lelki biztonságot.
Ám nem csak a felnõtt centrikusságban, de a játéktevékenységeikben fellelhetõ társas kapcsolataikban is különböznek egymástól a kisebbek és a nagyobbak. A kisgyermekkori egyedül játszás, külön játszás szintjeirõl lassan eljut a párhuzamos szemlélõdésig, párhuzamos utánzásig (ez 2-3. életévre jellemzõ), majd fokozatosan nyit kortársai irányába. Eleinte ritkábban, késõbb egyre gyakrabban kapcsolódik be mások játékába (közeledõ-kapcsolódó játék), míg óvodáskor derekára markánsan kialakul az együtt játszás. Ennek a folyamatnak a gyorsasága egyénenként és személyiségenként eltérõ lehet, nyilván egy nyitottabb, bátrabb kisgyermek, aki már megjárta a bölcsõdét is, sokkal könnyebben be tud simulni társai közé, mint az a kicsi, aki természetébõl fakadóan visszahúzódóbb és/vagy nem volt bölcsõdés sem.
Ne aggódjon tehát, nincs miért! Az, hogy kisfia jelenleg „haragszik“ kortársaira és legszívesebben egytõl-egyig „kidobná õket a kukába“, nem azt jelenti, hogy bármi gond is lenne vele. Egyszerûen csak jelenleg ezen az érettségi szinten van, ám hamarosan nyitni fog a kis társai felé is. Addig is legyen türelemmel!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tiszteletem !
A fiam 2007. 09. 26.-án született. Az iskolaérettségi vizsgálaton "átment"amely az oviban történt és semmilyen tájékoztatást nem kaptam róla csak 1 papírt amivel az iskolába kell leadni.Viszont úgy látom hogy pszihésen nincs felkészülve. Voltunk a választott iskolában törp tanodai foglalkozásain, de hiába az ott töltött jó hangulat,hiába beszélek neki milyen jó volt ott, milyen aranyos a tanító néni, mennyi érdekes feladatok voltak hajthatatlan. Ha csak megemlítem sírva fakad azt mondja nem akar még iskolába menni.
Az elsõ jel az volt menjünk a Corába, ott van szökõkút és ha pénzt dobhatna bele kívánhatna valamit, és azt kérné maradhasson még az oviban. Ezt még csak játéknak vettem. Azután jött az ovis ballagás mikor szembesült vele hogy vége a boldog ovis éveknek. Ahogy közeledett a ballagás egyre többször próbáltak rá az óvodában, egyre többször sírva fakadt és az is többször elõfordult hogy éjszaka is felsírt hogy : nem akarok még iskolába menni. Az ovonõnek is jeleztem a gondot, mire elmagyarázta neki : õk se lesznek már itt az oviba nincs hova vissza jönnie. nekem meg hogy mit akarok 7 évesen menjen iskolába ?Természetesen beírattam az iskolába , Kötelességem !
De felkerestem a nev. tanácsadót a problémánkkal , hogy a gyermek lelkileg kivan, nem akar iskolába menni még. Erre a válasz az volt nincs mit tennem beírattam és különben is szeptemberig meggondolhatja magát a gyermekem . Gondoltam elõre ha már hónapok óta ezt hajtogatja nem fog iskolába vágyni pár hét múlva sem. Nem rég a Tescoba járva 1 iskola táskát próbáltam a hátára , és iskola szereket próbáltam nézni vele hátha érdekelné , de olyan hangos sírásba fakadt mindenki minket nézett és szégyeltem magam: azt hiszik bántottam a fiamat , alig bírtam megnyugtatni. Mi lesz ha 2-3 hét múlva mégis kézen fogva iskolába kell vinnem ? Ez a rossz élmény kihathat az iskolai életére , kudarccal rossz tanulmányaira ? mit tehetek ?
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Amirõl Ön írt, az nem pszichés, hanem szociális éretlenségre utal. Ha a gyermek ilyen mértékben elutasítja az iskolát, ilyen intenzíven hárít, úgy valóban indokolt lett volna a további egy évnyi óvodai nevelés. Ilyen esetben felmerül a lehetõsége annak, hogy olyan lelki sérüléseket szenved az iskolában, amit nagyon nehezen vagy ne adj Isten egyáltalán nem tud kiheverni.
Esetükben egyetlen kiutat látok ebbõl a helyzetbõl: az utolsó hetekben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy, - miközben a kisfiú tanulási képességeit maximálisan fejlesztik, - közben megszokja, megtanulja és elfogadja a környezetével való együttmûködést és a feladat helyzeteket. Elõbbiek adják az iskolaérettség alapját, mely lehetõséget ad a további, sikeres kibontakozásra.
Konkrét tanácsom tehát, melyet mind óvodapedagógusként, mind fejlesztõpedagógusként és nem utolsó sorban gyakorló kétgyermekes anyaként adhatok, az a következõ:
Szerezze be az általam kidolgozott Játékos suliváró HOME otthoni fejlesztõprogramot (a fenti, képes linkre kattintva ezt megrendelheti), majd néhány kis baráttal, ovis társsal, netán leendõ osztálytárssal együtt játsszák végig a programot. Ez lehetõvé teszi, hogy közös játékélményeken, sõt feladat élményeken keresztül a tanulási képességek intenzíven fejlõdjenek, miközben kisfia megszokja és elfogadja a másokkal való aktív együttmûködést.
Miközben a programot végig játsszák, észrevétlenül, indirekt módon átvezetõdik a kisfiú az óvodás élethelyzetbõl az iskolásba, ami óriási segítséget jelent majd számára az iskolakezdésnél.
Sok sikert, mosollyal teli iskolakezdést kívánok!
Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Fejlesztõpedagógus/Szaktanácsadó Óvónõ
Krds:
Jó estét kívànok!
Kisfiúnk 2015 júliusában tölti be 3.életévét.A kérdésem az,hogy idén vagy jövõre kell ovit néznünk neki,vagyis már most be kell adnunk a jelentkezést?
Köszönettel:R.Márta.
Vlasz:
Kedves Márta!
Gyermeke a 2015/16-os tanév elsõ napjától, tehát 2015. szeptember 1-tõl válik óvodakötelessé. Önöknek 2015. tavaszán kell beíratni gyermeküket.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 4 éves, 100cm és 16 kg. Nem kövér de enyhén "duci". Pici korától dundi volt, a családi orvosunk sokáig "túl kövérnek" titulálta. A jó étvágya miatt mindenki megmosolyogja és megszólja. Igaz, fél óránként hajlamos lenne enni, ha engedném. Mivel mindenki dundinak tartja, kicsi kora óta odafigyelek, hogy mikor és mennyit eszik. Sõt, meg is beszéltük, hogy ha kevesebbet eszik akkor csinosabb lesz. Ezt az elején többször kihangsúlyoztam neki. Talán túl sokszor is!!!
Most úgy érzem, hogy kislányom túl sokat foglalkozik azzal, hogy õ mit és mennyit szabad egyen. Észrevettem, hogy nézegeti magát a tükörben, beszívja és kiengedi a hasát, és azt kérdezte kétségbeesve, hogy õ mikor lesz olyan sovány, mint a baratnõje. Volt, hogy falun voltunk, vacsora közben az örökös téma az étvágyról és a hízásról,vacsora után, kislányom kiment futni, hogy ne legyen nagy a "pocija". Mivel észrevettem, hogy átesünk a "ló túloldalára", jelenleg igyekszek egyre gyakrabban csinosnak nevezni. De sajnos környezete(nagyszülõk, rokonok, unokatestvérek, szomszédok, stb.)nap mint nap felhívják figyelmét a jó étvágyára és a "nagy pocakjára". Aztán jönnek az állandó kérdések: "Ettõl meghízok?", "Ha tornázok akkor lefogyok?", "Ha ezt mind megeszem, kövér leszek?", stb.
Úgy érzem nem tudom megállítani a folyamatot. Félek, hogy gyermekem emiatt lelkileg frusztrált lesz. Nem szeretném, ha önbizalom hiányos, szorongásos lenne.
Ön szerint valós a félelmem? Okozhat-e ez neki lelki problémát?
Véleménye szerint mit lehetne ez ellen tenni?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Levelében nem említette, mégis felmerült bennem a kérdés, hogy Ön, mint szülõ, vajon mennyit foglalkozik a saját súlyával? A szülõi példa ugyanis ragadós. Elképzelhetõ, hogy kislánya nem azért foglalkozik annyit testsúlyával, alkatával, mert akár Ön, akár a környezete erre fókuszálna, hanem mert ezt látja az édesanyjától. Ez persze csak egy kósza gondolat részemrõl, abból kiindulván, hogy az én kislányom is hûen követi a példámat. Ha kritikusan mérem végig alkatomat a tükörben, szinte biztos, hogy néhány napon belül õ is ugyanezt teszi.
Elõbbiek nyomán tanácsom a következõ: ne helyezzen nagy hangsúlyt sem gyermeke, sem saját testsúlyára, igyekezzen parkoló pályára tenni ezt a kérdést. Jelszó: nem beszélni kell róla, hanem cselekedni. Ha Ön egészséges életmóddal jár elöl, úgy biztosra vehetõ, hogy kislánya is spontán módon utánozni fogja. Napi háromszori, minõségi, mértékletes, közös étkezéssel, a közösen végzett torna vagy futás élményével alapvetõ életmódbeli változást érhet el. És, - két legyet egy csapásra -, mindezt úgy, hogy egyetlen szó is esett volna a túlsúlyról.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Óvodaváltás - jót vagy rosszat tenne?
Lassan 6 éves gyermekem 3éve jár egy tiszta csoportba! Az elsõ évben 2 óvónõ és egy dadus volt! Félévkor elment az egyik óvónõ, helyere a második évben se jött senki! Az óvónõ és a dadus mellé alkalmanként besegített más csoport dadusa! Mindezek ellenére a gyerekek, köztük az enyém is, imádott oviba járni, rajongtak az óvónõért! Fejlõdtek, rndesen foglalkozott velük, sok mindent tanultak, készitettek!
Az idei tanév elején új vezetõje lett az óvodának, a mi óvónõnk elkerült egy másik csoportba, mi kaptunk két új óvónõt, az egyiket ismertük a másik csoportböl, a másik óvónõt a vezetõ hozta magaval a korábbi óvodából!
Az új óvónõ merõben más stílust képvisel a korábbihoz képest, erõs, irányító zemélyiség, nem tûr ellentmondást!
A 6 éves gyerekek sírva járnak oviba, nem akarnak bemenni, ha ez az óvónõ van reggel!
Sokat kiabál, nagyon türelmetlen, hajhúzás, koki, karrángatás többször elõfordult - ha szóvá tettük, azt mondta, hogy hazudnak a gyerekek!
Büntetésbõl nem mennek az udvarra, nem segítenek wc használat után a gyerekeknek, sõt, azt mondja, kakiljon otthon!!! Káosz van, állandóan kiabálnak a gyerekek, ki-be rohangálnak a csoportból, ez nem tûnik fel az óvönõknek!
Sokszor van sérülés a gyereken, nem is jelzik, hogy történt valami!
A csendesbb, visszahúzódobb gyerekek nem mernek semmiért szólni, segítséget kérni az óvónõtõl!
A reggelizés úgy zajlik, hogy egy asztal van megterítve, ahogy jönnek a gyerekek, akinek van kedve, az eszik! 32 gyerek jár a csoportba, nem hiszem, hogy követhetõ így, hogy evett-e mindenki?! Szerintük igen! Az elmúlt 2 évben egyszerre reggeliztek! Szülõin a vezetõnõ elõtt is szóvá ttetük többen, azt mondta , hogy ez a folyamatos nevelés része, hogy nem kellejen megszakítani a játékot!
A szülõi értekezlezre behívtuk a vezetõnõt, de semmit nem ertünk el! Hiába tettük szóvá a dolgokat, ók nem látták azokat problémának! Az óvónõ engem meg is hazudtolt, latagadott olyat, ami több alkalommal megtörtént! Ezek után nem tudom it tegyeK,
A gyerekem nem nagyon akar oviba menni, sír, kéri, hogy hozzam el ebéd után! Mostantól el is hozom, kistestverrl itthon vagyok!
Egyébként egy nagyon barátkozós, társasági gyerek, mindenhol rögtön társaságot keres! Tavaly nyáron az ügyeletes oviban egybõl ott maradt, pedig se gyerekeket, se óvónõket nem ismert!
Kérdeztem tõle, hogy akar-e másik oviba menni, de azt mondta, hogy a régi óvónénihez akar menni! Ha õ szóba kerül, akkor még mindig sír! Ugyan nem kérdeztem meg, de nagy valöszísüséggel nem menehtne át abba a csoportba, mert ott is 30 fölötti a létszám- ami ugyan 25- nél nem lehetne több a leírtak szerint!
Nem tudom, hogy mivel okozok neki nagyobb problémát? Ha itt marad, de nem szeret ide járni, de a barátai itt vannak, vagy egy új helllyel, ahol senkit nem ismer és be kell illeszkedni? Az iskola elõtti utolsó évrõl van szó, nem akarok rosszat neki!
Vlasz:
Ahogy azt írta, gyermeke igen könnyen, rugalmasan alkalmazkodik az új helyzetekhez, új körülményekhez. Kérdésére válaszolván úgy vélem tehát, hogy amennyiben szimpatikusnak tartja az új óvodát, új környezetet, úgy érdemes lenne váltani. A régi óvó nénihez való átkerülésre reális esélyt Ön sem lát (zárójelben jegyzem meg, a túl magas létszám miatt én sem), így marad a teljesen új óvoda. Ha elõzetesen, közösen megszemlélték, megismerkedtek a másik intézménnyel és gyermekének is tetszik, úgy bátran vágjanak bele az óvoda váltásba. A jelenlegi helyet és helyzetet, sajnos én is tarthatatlannak látom.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvonö! Szeptemberbe lesz a kislånyom 3 èves, most a huga 5hónapos. Nagyon èrtelmes, aranyos, szófogadó kislàny volt, amìg a kistó meg nem èrkezett. Sokat mesèltem neki a vårandósåg alatt is. De most kezelhetetlen nèha oda is üt a hugànak. Nagypn sok idöt töltötünk együtt, szinte csak velem volt, nayszülök tåvolba vannak. Tudom, hogy ez figyelem felhìvås szàmomra, hogy hiànyolja az együtt töltött idöt ès probàlok több idöt vele tölteni, de azèrt fèltem a kicsit nehogy kàrt tegyen benne, ezèrt nèha el kap az ideg ès lekiabàlom, sarokba àllìtom, de sajnàlom volt màr rà pèlda , hogy visszaütötem. Kèrdèsem, mit tegyek, hogy eddig ne menjenek el a dolgok vagy hogy fegyelmezzeo, hogy az ö lelke se sèrüljön?! Köszönöm! Tisztelettel egy aggodó anyuka
Vlasz:
Kedves aggódó Anyuka!
A válaszom tán közhelyesen hangzik, de mégis megszívelendõ: szakítson több idõt nagyobbik gyermekére! Mint írja, napközben nagyrészt egyedül birkózik meg a gyerekek és a háztartás gondjaival, így sejtem, hogy ez nem lesz egyszerû feladat.
Én annak idején a következõképpen oldottam meg újszülött kisfiam mellett a 2,5 éves kislányommal való foglalkozást: míg a pici aludt, addig érdekesebbnél-érdekesebb játékokat folytattunk kislányommal. Gyurmáztunk, vágtunk, ragasztottunk, meséltem, stb. A lényeg, hogy ezek a programok csak és kizárólag a mi kis kettõsünkre tartoztak, és mielõtt belevágtunk volna, mindig elmondtam kislányomnak: „Mit szólnál, ha most gyurmáznánk, csak mi ketten? Ebben most nem vehet részt az öcsi, mert ez a mi kis titkos programunk lesz, jó?“ Kislányom persze örömmel lett a cinkos társam, és boldog volt, hogy vannak olyan fontos dolgok, melyekben CSAK Õ VEHET RÉSZT, senki más.
Ezt próbálja érzékeltetni a nõvérkével és biztos vagyok benne, hogy hamarosan csillapodni fognak a kedélyek.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
5 gyermekem van 16-3 éves korig. A két nagyobbal nem voltak gondok az óvodában. Az utóbbi 5 évben felmerült problémák a következõk:
Harmadik gyerekünket ahhoz az óvónõpároshoz írattuk be ahova a nagyok jártak. Az óvónõk már ismerték a kicsit. Szeptemberben szétszedték õket és az egyikhez betették a gyereket. Párja alkalmatlan volt a fegyelem megtartására, így 4 nap múlva gyerekünk már a mellettük lévõ csoportba járt egy tündéri óvónõhöz, aki egyedül volt. Október elején elment az oviból. Kaptunk egy újabb óvónõt, elment. Majd még egyet és még nem volt karácsony.
A három év alatt folyamatosan cserélõdtek az óvónõk. Nem volt állandóság, biztonság. Ezért negyedik gyerekünket már egy másik oviba írattuk be. Voltunk nyílt napon, megnéztük az óvónéniket…
Örültünk és vártuk a szeptembert. Az élet 3 év után egy másik intézményben ismételte önmagát. Az óvónõpárosból az egyik már nem volt a csoportban Helyette kaptunk egy másikat, aki 25 éve dolgozik már és 4 saját gyereket nevel. Mosolyogni sosem láttuk. Mindig elbújik a szekrények közé. Se reggel, se délután nem tudunk vele kommunikálni. Szeretnénk tudni aludt e, ebédelt e rendesen…stb. Ha véletlenül sikerül vele beszélni állandóan a szabályzatokra hivatkozik és arra, hogy neki sok dolga van és nem ér rá, mert még a portfólióját is el kell készítenie. Verseket , dalokat nemigen tanulnak a gyerekek, kézmûves elfoglaltság alig van – rajzokat is ritkán hoznak haza – pedig van összehasonlítási alapunk a nagyok miatt. Nem igazán látjuk mivel teli el a napjuk. Délután nem mennek le az udvarra, hiába van jó idõ. A többi csoport lenn van õk nem. Reggelek nehezek, mert az óvónõ nem fogadja a gyereket. Nem is látjuk. A gyereknek egyedül kell bemennie. Ha kiszalad utánam az óvónõ észre sem veszi. Én pedig nem mehetek be a csoportszobába.
Hozzátenném, hogy a kedves óvónéni, aki megmaradt az óvónõpárosból márciusban elment. Így csak a 25 éve dolgozó pedagógus maradt. Hol õ van a csoportban, hol egy idegen arc, hol az egyik dadus, hol a másik csoport dadusa. Ha kérdezem aludt e, õ nem tudja csak uzsonna után jött, vagy karmolás a gyereken, nem tudja, mert aki reggel volt az már nincs itt… Õrület.
Nem beszélve arról a problémáról, hogy szeptember óta folyamatosan eltûnnek a ruháink, hajpántjaink. Ahogy a többi szülõ is mi is kértük, hogy segítsen. Nem kerültek meg a ruhák. Se a gyerekemé, sem másoké. Folyamatosan hárítanak minket. Pedig nem márkás ruhákról van szó. De nem mindegy meg kell e venni újra a sapkát, pulóvert, kabátot…stb. vagy sem. Annyit tettek meg, hogy kiírták, figyeljünk a ruhánkra.
A gyerekem többször más ruhájában volt, mert ha vizes lett ráadtak mást. Pedig a zsákjában volt a saját váltóruhája.
Sem az óvónõvel sem a vezetõ óvónõvel történt szülõi beszélgetés nem vezetett eredményre. Udvariasan mossák kezeiket és hárítanak mindent idézve az óvodára vonatkozó szabályokat. A GAMESZ, az Önkormányzat… a szabályok és értse meg édesanya…
Eközben mi úgy érezzük egy 3 éves kiscsoportos ennél több figyelmet érdemel, több biztonságot és szeretetet amíg anya és apa dolgozik.
Kérdésem: nekünk szülõknek milyen lehetõségünk maradt ezek után arra, hogy az óvodai figyelmet, nevelést és szeretetet megkaphassa gyermekünk.
Hogyan lehet ezt túl élni?
Köszönöm válaszát.
Vlasz:
Kedves Anyuka!
Döbbenten olvasom szavait, hogy egy ilyen szép hivatást, mint az óvónõi, hová lehet süllyeszteni. Nem értem, hogy a gyerekekért munkája kezdetén felelõsséget vállaló pedagógus hová „tûnhet“ néhány hónap után? Erre persze nincs mentség, ám mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a pedagógus is emberbõl van és sokszor embertelen munkakörülmények közé sodorja az élet. Arról, hogy ennek az okát a vezetõségnél vagy más szinteken kell keresni, csak sejtésünk lehet, így errõl felelõsséggel nyilatkozni sem lehet.
A lényeg azonban az, hogy ezt a problémát így vagy úgy, de meg kell oldani. A gyerekek érdeke mindennél elõbbre való, és - Önnek igaza van, - egy kiscsoportos ennél több figyelmet igényel. Sokkal többet.
Javaslom tehát, hogy szervezzenek egy rendkívüli szülõi értekezletet, melyen az óvónõ, óvodavezetõ és a csoport összes szülõje részt tud venni. Beszéljék meg pontról-pontra problémáikat, igyekezzenek megnyugtató megoldást találni ezekre.
Ha ezt követõen sem lesz érdemi változás, úgy keressék fel a helyi Önkormányzat oktatási osztályát, a személyi feltételek biztosítása ugyanis egyrészt a vezetõ, másrészt az õ kompetenciájuk!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam novemberben lesz három éves. Ha jól értelmeztem, az új szabály szerint 2015 szeptemberétõl óvodaköteles. Jelenleg még külföldön élünk. Hogy tud az óvoda egy gyereket fogadni, ha idõnként külföldön vagyunk? 1-2 hónap otthon, majd külföld. (Állásváltás elõbb-útobb sikeres lesz otthonra.)
Vlasz:
Tisztelt Szülõ!
A törvény felmentési lehetõséget biztosít a 3 éves kortól kötelezõ óvodába járás alól, amennyiben azt a szülõ kezdeményezi a jegyzõ, illetve egyházi és magánintézmény esetében: a fenntartó felé. A döntéshez az óvodavezetõ és a védõnõ egyetértése szükséges.
A kötelezõ óvodai nevelésben való részvétel alól felmentés a gyermek ötödik életévének betöltéséig adható, amennyiben ezt a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolttá teszi. Úgy vélem, a tartós külföldi tartózkodás miatti hiányzás kellõ indokul szolgál a felmentéshez, ám biztosat csak az óvodavezetõ mondhat.
Õt keresse fel kérdésével, aki minden bizonnyal a segítségére lesz majd a fentiek elintézésében.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Kisfiam most középsõs egy 27 fõs vegyes csoportban. Az egyik óvónéni azonban tartós betegállomány miatt a 2 év alatt alig volt bent. Az óvoda nem vesz fel helyette senkit, mivel, ha az állapota úgy alakul visszatér a csoportba, azért a dadus,a gyermekvédelmis, a logopédus helyettesít.A gyerekeket nagyon megviseli az óvónéni megjelenése, majd pár hónap múlva az eltûnése.Miközben az óvoda semmiféle tájékoztatást nem ad a szülõknek. A másik óvónõ hihetetlenül kimerült, a gyerekek nem fejlõdnek, gondolom a fegyelmezés éppen elég energiát elvisz...És egyébként is õ a türelmetlenebb, katonásabb típus, akivel a kisfiamnak napi szinten vannak konfliktusai,a gyerekem egész éjjel csikorgatja a fogát, feszült, stresszes. Én reménytelennek látom, hogy jövõre bárki is felkészítse az iskolára ilyen körülmények között. Szeretném megtudni, van-e valami jogszabály arra vonatkozóan, hogy az óvodának hány szakképzett felnõttet kell biztosítani ekkora létszámhoz,folyamatosan illetve mit tehetnék, kérjem át a gyereket egy másik csoportba, vagy óvodába?
Válaszát elõre is köszönöm!
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Törvény szerint két szakképzett óvodapedagógusnak, valamint megfelelõ számú kisegítõ személyzetnek kell ellátnia az óvodai nevelést egy-egy csoportban. A dajka értelemszerûen nem tölthet be óvónõi munkakört, egyrészt végzettség hiányában, másrészt saját munkáját is el kell látnia. Ugyanez vonatkozik az egyéb kollégákra is, akik nem rendelkeznek óvodapedagógusi diplomával, és/vagy eredeti munkájukat nem tudják megfelelõen ellátni a „beugrós“ munka miatt. A helyettesítést is megfelelõ végzettségû szakemberrel kell megoldani, melynek biztosítása az óvodavezetõ feladata. Forduljon hozzá problémájával, akár a többi, érintett szülõvel karöltve!
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Kedves Óvónõ!
Segítségét szeretném kérni a következõkben. Kislányom 3 éves elmúlt és 2 hónapja jár oviba. Elõtte 1 évig bölcsödébe járt, nagyon szerette.
Amióta oviba jár ez már nem mondható el róla.
Van egy kisfiú, aki elmondása szerint mindennap bántja. Jeleztem az óvónõknek is a problémát, õk elmondták, hogy tudnak róla, de nem tudnak vele mit csinálni. (nevelési tanácsadóba küldik)Mindenkit bánt szinte a kisfiú.
Mit tanácsol, hogy tudnám elérni, hogy a kislányom jó kedvvel induljon az oviba, annak ellenére, hogy tudja a kisfiú ott lesz minden nap.
Válaszát elõre is megköszönöm
Renáta
Vlasz:
Kedves Renáta!
Az említett fiú agressziójának feltétlenül utána kell járni. A nevelési tanácsadó vizsgálatáig azt javaslom, a többi érintett szülõvel karöltve, jelezzék a problémát az óvoda vezetõjének is. Mind neki, mind az óvónõknek mindent meg kell tenniük és nyilván meg is tesznek a lehetséges veszélyhelyzet elkerülése érdekében.
Látatlanban nehéz lenne érdemben nyilatkozni a kialakult helyzetrõl, ill. bármiféle hasznos tanáccsal szolgálni. Esetleg annyit, hogy kislánya próbálja messzirõl elkerülni verekedõs társát, ill. ha az mégis megtalálja gyermekét, azt azonnal mondja meg az óvó néniknek. Kérje meg a pedagógusokat, hogy ezeket a „jelentéseket“ ne értékeljék árulkodásként, ill. kezeljék kellõ határozottsággal a fiút illetõen.
Sok türelmet, kitartást kívánok a helyzet rendezõdéséig. Bízom benne, hogy ez mihamarabb meg fog történni.
Üdvözlettel: az Óvónõ
Krds:
Tisztelt pedagógus!
Az óvodánk értesítést adott az óvodai beíratásról.A kislányom most 21 hónapos,és 2015 júliusában tölti a 3 évet.Szeretnék itthon maradni vele,és 3 éves koránál elõbb nem vinném óvodába, ezért most nem íratnám be.Mennyi idõvel elõbb vagyok köteles beíratni?Hiszen nem a 14/15 -ös tanévben kezd,hanem a 15/16-os ban.
Válaszát köszönöm.
Vlasz:
Kedves Levélíró!
Gyermekét nem idén tavasszal, hanem jövõ tavasszal kell beíratni az óvodába, így, - Ön jól tudja, - valóban csak a 2015/16-os tanévtõl válik óvodakötelessé. Óvodai életét tehát 2015. szeptember 1-vel kell megkezdenie, a nevelési év elsõ napjától.
