A férjem sajnos sokáig magába tartotta a problémáit és nem régen kitört belőle.Nem tudtuk értelmesen megbeszélni a dolgokat.Azt mondja hogy nem szeret már és nem tud velem élni. Sajnos én még szeretem bevallom még reménykedek hogy esetleg hónapok múlva rájön,hogy mégmindig szeret,bár ennek elég kicsi a valószínüsége.Van egy 4 éves kisfiunk,aki már biztos sejt valamit a dologból, hisz 2 hete csak veszekszünk akkor robbant ki a dolog.Férjem szerint a fiam a fejlődése miatt nála lenne jó helyen, mert eddig az ő szüleinél éltünk.De én nem szeretném ott hagyni nála hisz egyfolytában dolgozik.De ott van a megszokottkörnyezete. Elmennék vele albérletbe de kevés a pénzem rá,alig tudnánk akkor megélni. Azt tudni kell hogy a fiam születése után nem foglalkoztunk egymással kölcsönösen,mert mindketten fáradtak voltunk.És mivel a szüleinél éltünk, azt kellett néznünk,hogy nekik a gyereknek és mindenkinek jó legyen a dolog és csak utána jöttünk mi. Nem tudom mi lenne a jó, csak azt tudom,hogy azt akarom hogy a kisfiam velem legyen.Az apjátis szereti és jó a kapcsolata vele, de hozzám ragaszkodik hisz én neveltem. Kérem segítsen a tanácsával sürgőslene. Mi lenne jó a kisfiamnak.
Egy szomorúanyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Szívszorongató történetét olvasva bizony nem könnyű számomra ítélkezni, de nem is akarok. Amiket leveléből leszűrtem, azok a következők: férje indoka megalapozottnak látszik, de ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy kérdés: aki ilyen könnyen felrúgja házastársi és családi kötelékeit, az nem lesz-e a későbbiekben is hasonlóan felelőtlen és forrófejű? Ma még úgy érzi, szüksége van a kisfiúra, szeretné nevelni, de az új párkapcsolat esetleges kihívásai folytán nem rúgná-e fel gyermekével való kapcsolatát is? Bár nem látok bele a családi életbe, ezt az aggályomat, úgy éreztem, meg kell fogalmaznom.
A másik dolog: a bíróságok nem véletlenül szokták a gyermekelhelyezés tekintetében az anyát részesíteni előnyben. Kisgyermekkorban általában hozzá fűzi a legszorosabb érzelmi kötelék a gyermeket.
Mint már írtam, nem tisztem döntést hozni, ill. ítélkezni a dologban, amit azonban javasolni tudok: feltétlenül küzdjön gyermekéért! Lehet, hogy anyagilag nem lesz könnyű az önállósulás, de biztos vagyok benne, hogy kisfiáért bármilyen áldozatra képes lesz majd. Ami viszont addig is a legfontosabb: soha ne veszekedjenek a kisfiú előtt, ezzel ártanak neki a legtöbbet!
A végső szót természetesen a bíróság mondja ki, de feltétlenül harcoljon gyermekéért!
Minden jót kívánok, és remélem, hamarosan jó irányt vesz majd családi életük!
