 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves szept.3-án kezdtük az ovit, mindennap sírva hagyom ott. A sírás miatt minden reggel hány. A beszoktatásnál sem engedték, hogy bent legyünk azt mondták, minél elõbb menjünk el majd megnyukszik a gyerek. Sajnos minden napot végig sír engem vár semmit nem akar csinálni, ha bármilyen változás éri akkor sír (pl almát eszünk, pisilni megyünk stb) Otthon alvás közben felsír, mert rosszát álmodik, ha kérdezem mirõl mindíg azt mondja, hogy az oviról álmodik. Este lefekvés elõtt sír, és azt mondja, hogy nem akar oviba menni nem szeret ott lenni. Nem tudom mit tegyek borzasztó látni ahogy mindíg sírdogál és el van keseredve.
Várom válaszát köszönettel Urbán Erika
Válasz >>>
Kedves ovónõ!
Hétfõn kezdjük az ovit a 3és fél éves lányomal. Kicsit furcsa a beszoktatás ebben az oviban. Beiratkozáskor 1 óra, kezdés elõtti nap 1-2 óra. Azt mondták, hogy szerintük nem lesz gond, de a lányom nem szereti a kötöttségeket. Az alvást sem szereti. 3
órányi beszoktatás nem kevés? Már elõre félek, hogy az, hiszen mindig ugyanabban az idõpontban fogadnak, amikor a gyerekek szabadfoglalkozáson vesznek részt, így nem látott semmit az ovodai életbõl.
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Lányom, Eszter most töltötte be a 3. életévét.Most kezdett óvodába járni, amikor volt a beiratkozás voltunk nyílt napon ahol körbe tudott nézni, kicsit ismerkedni. Viszont itt elmondták az óvonénik, hogy õk nem hívei a beszoktatásnak és nem is lesz. Eszter bölcsibe se járt, így a hétfõi nap érdekes volt.Az a húszon valahány gyerek egyszerre érkezett és mindegyiket csak letették és sírt.Ez a "mélyvízbe való bedobás" jó módszer? Aggódom, hogy jó-e így, nem sérül-e lelkileg ettõl.Azt mondják valamennyire elvan és játszik, de sokszor rátör a sírás.Kérem válaszoljon és adjon tanácsot mi tévõ legyek! Elõre is köszönöm.Egy aggodó anyuka.
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Kisunokám, most ment óvodába, mini csportba. Szerencsések vagyunk, mert nagyon jó óvónénikhez kerültünk.
Anya, vagyis a lányom viszi az oviba, én pedig elhozom.
A barátnõjével került egy csoportba, akivel fõleg télio idõszakban, de melegben a játszótéren is, szinte testvérként állandóan együtt voltak.
Szobatiszta a gyerek, de ma, az elsõ nap, amikor boldogan ment be a csoportba, 1x bekakilt, 2x pedig bepisilt. Délben, ebéd után én vittem haza, és szinte sikítva riadt fel álmából csendespihenõrõl, hogy nem hagyjam egyedül.
Lehet, hogy ez az én félelmem is, de szweretném megtudni, hogy kell-e valamit tenni.
A gyerekkel anya is és én is megbeszéltük, hogy az óvónénik aranyosak, és olyanok, mintha mi lennénk vele. Megérthette-e, vagy ezek a félelmek, hogyan oszlathatók el?
Mit tanácsol, mit tegyünk?
Köszönettel: Nagyi
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Szeretném kérdezni, hogy kislányunk Bianka három éves mult áprilisban és a nagyobbik lánnyal Ildivel, egyszerre irattuk idén oviba. Õ nagyon félénk, volt óvonõ aki azt tanácsolta várjunk még vele, másik azt mondta majd megszokja. Már két hete minden nap bennt vagyok velük beszoktatáson. Csak velem hajlandó bármelyik játékhoz odamenni. A nagyobbik már az elsõ napon játszott a többiekkel, õ négy éves mult januárban és nagyon barátkozó tipus, de Bia félénk és féltjük nehogy rosz élmény legyen neki az óvoda. Nem minden áron szeretnénk hogy járjon, ugyanis itthon vagyok a legkisebbel, persze szeretnénk ha járna.Õ szeretne ovis lenni, utánozni akarja nõvérét ebben is, ugyanakkor fél is tõle.
Mit okoz a gyermeknek ha sírva hagyom ott?
Talán a nagyobbikat ha látja egy idõ múlva talán könnyebben ott maradna magától is?
Hogyan segíthetném elõ az óvodai beszokását?
Elõre is köszönöm a válaszát!
Szabóné Ildikó
Válasz >>>
KEDVES ÓVÓNÕ.KISFIAM A HÉTEN MENT ELÕSSZÖR OVIBA.SZERDÁTÓL OTT IS EBÉDEL,CSAK AZ A GOND HOGY NEM ESZIK A TÁRSAIVAL EGY FALATOT SEM:KÉREM TANÁCSÁT HOGY MIT CSINÁLJAK VELE.SOKAN AZT MONDJÁK HOGY MAJD MEGSZOKJA.VÁLASZÁT KÖSZÖNÖM.
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
A kisfiam 4 éves szeptemberben kezdte az óvodát. Nagyon beteg lett, pedig imádott járni, de az asztma és a krupp minden kisebb fertõzésre kialakult nála, ezért decembertõl nem járt oviba.Imádott ott lenni, most 2 hete ujrakezdtük az ovit.Félállásba dolgozom, 2*kell mennem egy héten ezért úgy gondoltam, hogy csak azon a két napon aludjon ott, a többin pedig ebéd után elhozom.Nagyon örült hogy újra mehet oviba, boldogan kezdtük. Már egyszer ott is aludt, de sajnos nem tudott elaludni. Mikor mentünk érte az ott alvós napon az óvónõ csak annyit mondott hogy nagyon rossz volt, forgolódott és beszélt és szó szerint idézve ezt mondta:"a gyerek kimutatta a foga fehérjét."Megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy érti, de nem válaszolt rá.Ez a nap óta a kisfiam minden reggel görcsösen kapaszkodik belém, ordít.Nem mondja mi bántja.Eddig azért sírt mert elhoztuk, most ordít mert otthagyom. Nem tudom mit tehetnék, de hiába próbálok erõs maradni, azért nekem is nagyon fáj.Mit ajánl, mit tegyünk?Melinda
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Kisfiam három és fél éves. Szeptemberben kezdte az óvodát homogén csoportban. Nagyon félõs gyerek, még otthon is igényli a közelségünket. Játszani is csak úgy szeret, ha egyszobában vagyunk vele. A játszótéren minden eszközhöz oda kell kísérni, ruhámnál fogva húz magával, ha nem akarok vele menni.
Leginkább a vele azonos korú és kisebb gyerekektõl fél és persze a zajoktól. Az óvodában így aztán nem is áll szóba egy gyerekkel sem, csak az óvónõkkel beszélget. AZ udvarra nem szeret kimenni, mert ott nincs egy autó a kezébe, emivel eljátszhatna. Az óvónénik egy padon ülnek és õ csak mellettük ácsorog, nézelõdik. SZereti nagyon az egyik óvónõt, és vannak gyerekek, akik szimpatikusak neki, de nem tud velük kapcsolatot teremteni. AZt mondja, azért nem beszél,hogy ne vegye észre õt az a kisfiú, aki rugdosódik, durván viselkedik. Nem akar menni az óvodába, minden reggel sír. Amikor érte megyek viszont nem látszik rajta, hogy rosszul érezné ott magát, de lehet, hogy csak nekem örül.
Nem tudom nem lenne -e jobb neki esetleg másik óvodában. Van egy másik óvoda, ahol vegyes Waldorf csoport mûködik. Arra gondolok, hogy az ezzel a módszerrel mûködõ csoportban talán kevesebb feszültség érné, hiszen itt hangsúlyozott a szeretet és az egymásra odafigyelés. Mit gondol, érdemes átíratni a gyereket?
Köszönettel: Katalin
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves,2 hete kezdtük az óvit.Az óvónõk az elsõ bemutatkozásnál nagyon szimpatikusak, segítõkészek voltak,nagy örömmel, és bizalommal vittem el a kislányt az óviba.A lányomról tudni kell,hogy idegen környezetbe, idegen emberek között, borzasztóan félénk,gátlásos, nehezen barátkozik, nehezen oldódik.. stb.Az óviban is ez történt,még beszélni sem mert,tõlem még el sem távolodott.Reggelente belém csimpaszkodott, és nem volt hajlandó a többi gyerekekkel játszani.Az óvónõ viszont oda sem jött hozzánk, hogy beszélgessen vele, játszani hívja, hogy egyáltalán megismerje, ill. feloldja ezt a gátlást azzal, hogy megbarátkozik vele a gyerek ill. a környezettel. Én úgy érzem az óvónõknek az lenne a feladatuk a beszoktatásnál, hogy az ilyen próblémás gyereket kicsit "felkarolják" foglalkozzanak vele stb, de ehelyett a teljes közönyt tapasztaltam.Persze a kislányom nem akart elengedni az óviból, én meg nem szerettem volna magára hagyni, bár már volt rá precedens, hogy elmentem, a kislány viszont ott maradt a csoportszoba közepén egyedül bõgve, az óvónõ reakciója csak annyi volt, hogy becsukta az ajtót.Ilyenkor nem az lenne a természetes, hogy megvígasztalják, vagy egy kicsit foglakozzanak vele? Egyáltalán hogy várják el, hogy így beszokjon a gyerek, ha nem kezdeményeznek vele játékot, beszélgetéseket stb.A kilányom már 1 éve otthon szobatiszta, de amióta az óviba jár ott bepisil, szegény nem mer szólni az óvónéninek, az óvónéni meg nem viszi el pisilni.
Nagyot csalódtam az óvónõkben, kezdetben annyira kedvesek , barátságosak voltak,igaz akkor is csak velem.De könyörgöm, nem Én szeretnék az óviba járni hanem a lányom,és vele kellene barátságosak, nyíltnak, közvetlennek lenni,hisz a fõiskolán biztosan tanultak gyerekpszychológiát,nem hiszem, hogy egy félénk, gátlásos gyerek szorongásainak megszüntetése a közönnyel oldható meg.
Mit tanácsol Ön mint szakember mit tegyek?Mivel segítsem elõ, hogy könnyebben beszokjon a lányom, ill. az óvónõk felé a gátlások félelmek csökkenjenek, úgy érzem ehhez partner is kellene ,az óvónõ személyében./de ha nincs?/Elég szomorú ez!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Judy vagyok, közel egy évvel ezelõtt írtam Önnek a fiammal kapcsolatos óvodai problémákról. Most nem kérdezni, hanem visszajelezni szeretnék Önnek, és egyben megköszönni a múltkori tanácsait. Röviden elmesélném, hogy hogyan leltük meg azt a remek óvodai csoportot, ahol nemcsak a "jó" gyereket képesek elviselni az óvónõk...
Fiamat a két óvodai kudarc után tavaly év elején kivettem a körzeti óvodából, és úgy döntöttem, kizárólag akkor íratom be legközelebb bárhová is, ha megtaláltam a tökéletes megoldást, mert több lelki törést már egyikünk sem bírt volna elviselni! Így tehát kisfiam hosszú hónapokra itthon maradt velem és kistestvérével. Kemény idõszak volt ez mindannyiunk számára! A fiamnak hiányzott a mozgástér, amit a lakótelepi lakásba zárva sehogyan sem tudtam megadni neki, a pár hónapos kishúga viszont csendet, nyugalmat igényelt volna, amit a folyton pörgõ nagytesó miatt lehetetlenség volt biztosítani neki. Én próbáltam ugyan lavírozni a két gyerek eltérõ szükségletei között, de nagyon-nagyon nehéz volt...
Az óvodai gyermekpszichológushoz eközben rendszeresen visszajártunk, én pedig továbbra is folyamatosan kerestem a megoldást, hogy hol találhatnék a kisfiamnak olyan óvodát, ahol viselkedési problémái ellenére is szeretettel fogadják õt. Májusban elmentem kerületünk több óvodájának nyílt napjára is.
Késõbb, az év második felében körzeti gyermekorvosunk segítségével lehetõségünk adódott részt venni a gyerekkel egy egyhetes pszichiátriai kivizsgáláson. Ott állapították meg végül a kisfiunkról, hogy figyelemzavaros, illetve hogy nagy valószínûséggel hiperaktív. (Ezt teljes bizonyossággal csak iskoláskorban tudják eldönteni.) A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy kisfiunk intelligenciaszintje magasabb a vele egykorú társainál, azonban ennek ellenére a gyerek nem helyezhetõ el normál létszámú óvodai csoportba. Innentõl kezdve egyértelmûvé vált, hogy merre tovább: speciális óvodai csoportot kellett találnunk kisfiunk számára. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataink is igen keserûek. Lakóhelyünkhöz közel(!) sikerült találnunk egy olyan óvodát, ahol létezik egy SNI (Speciális Nevelési Igényû)-csoport. Ritka szerencsének tartottuk ezt a véletlen egybeesést! Fel is kerestük az óvoda vezetõjét a fiunk felvétele ügyében, mert úgy véltük, ennél ragyogóbb megoldást keresve sem találhattunk volna! Az óvoda vezetõje azonban megtagadta a gyerek felvételét arra hivatkozva, hogy nem vagyunk kerületi lakosok!!! Szomorú és egyben felháborító! Nem a gyerek érdeke a fontos, hanem az, hogy a lakóhelye a szomszédos kerületben van...
Újabb arculcsapásként ért ez a hozzáállás, de szerencsére nem olyan fából faragtak, hogy feladjam a küzdelmet! Bár ekkor már elõrehaladott állapotban voltam harmadik gyermekünkkel, elhatároztam, nem nyugszom addig, amíg meg nem oldódik kisfiunk óvodai elhelyezése. Mikor a problémánk eljutott önkormányzatunk illetékeséhez, õ tehetetlenül tárta szét a karjait, hogy sajnos a mi kerületünkben egyáltalán nem létezik ilyen jellegû óvodai csoport. Ezután tovább küldözgettek minket jobbra-balra (Nevelési tanácsadó, családsegítõ stb.) de a jószándékon kívül egyik helyen sem tudtak semmi érdemlegeset javasolni. Egy idõ után rájöttem, hogy itt csak akkor lesz megoldás, ha azt én magam keresem meg... Felhívtam annak az óvodának a vezetõjét, amelyik még májusban, a nyílt napok alkalmával a legszimpatikusabb volt számomra. Elmeséltem neki az egész addigi kálváriánkat, és kértem, hogy ha bármiben tud segíteni, nagyon megköszönném. Hiszem, hogy nem volt véletlen, hogy pont õt találtam meg! Kedves és segítõkész emberre akadtam! Ráadásul a beszélgetésünk során az is kiderült számomra, hogy az õ óvodájukban is van egy kis létszámú csoport, amirõl én addig nem is tudtam. És bár ebbe a kiscsoportba nem viselkedészavaros gyerekek járnak, de reménykedni kezdtem, hogy hátha ez jelenti majd számunkra a kiutat kilátástalan helyzetünkbõl. Az óvodavezetõ néhány nap alatt átgondolta a dolgot, illetve megbeszélte a beosztottjaival is, és végül kaptunk két hét próbaidõt ebben a bizonyos kiscsoportban. Az volt a felvétel feltétele, hogy a két óvónõ megbirkózik-e a fiammal. Nem volt könnyû dolguk, de a próbaidõ lejártával végül pozitív választ kaptunk!!! :-) Tehát év végére, a szülésem elõtt másfél hónappal végre megoldódott a problémánk!!!
Azóta eltelt néhány hónap, és mi, szülõk, valamint az óvónõk is egyöntetûen úgy véljük, hogy rengeteget fejlõdött a gyerek, amióta oda jár. Mozgása, rajza, beszédkészsége, stb. Az agresszív megnyilvánulásai szinte minimálisra csökkentek, és nem egyszer elõfordult már olyan is, hogy az óvónõk azzal fogadtak, mikor ebédkor érte mentem, hogy aznap délelõtt az én fiam viselkedett a legjobban!!!
Idõközben világra jött harmadik gyermekünk is, és szerencsére az õ születése már semmiféle törést nem okozott a kisfiam számára.
Mondhatnám, sikertörténet, de nem az, mert rengeteg kín, bánat, könny vezetett a Happy End-ig.
Most már csak azt remélem, hogy másfél év múlva, amikor iskolába kerül a fiam, nem fogjuk végigjárni ugyanezt a kínkeserves utat!
Köszönöm, hogy meghallgatott! További minden jót kívánok Önnek!
Judy
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
