Kisfiam ősszel volt 4 éves. A problémám az, hogy nagyon szereti az édességet, és míg régebben elfogadta, hogy akkor ehet édességet, ha én adok neki, ma már ez nem így van.
Nem szoktunk mindennap boltba menni, így ha bevásárolunk akkor pl. túró rudiból többet veszek egyszerre. Most már ott tartunk, hogy simán odamegy a hűtőhöz és - ha nem dugom el előle - addig eszi, ameddig van belőle. Ha tudja, hogy ebéd után van vmilyen desszert, akkor két kanál után abbahagyja az evést és utána pedig követeli a desszertet. Persze, fél óra múlva meg sír, hogy éhes. (Ilyenkor lehet, hogy nem kellene neki adni ismét enni?)
Volt olyan is, hogy vettem neki és a testvérének valami finomságot tízóraira. Ő gyorsan eltüntette a sajátját, ezután pedig kivette a kicsi kezéből a másikat és azt is megette.
Amúgy szívesen megeszik mindent, nem rossz evő, de ezt a falánkságot nem tudom, hogyan tudnám megfékezni. Ha kapott pl. rokonoktól Kinder tojást, megbeszéltük, hogy kibontjuk, de csak a játékot kapja meg belőle, utána megkereste hol van a csoki és "véletlenül" megette.
Nem tudom, mi a megoldás, egyáltalán ne vegyek semmilyen nyalánkságot? Csak az a baj, hogy ezzel a testvérét is büntetem.
A másik az, hogy ha boltba megyünk, hiába beszéljük meg előre, hogy hogy kell viselkedni a boltban, rendszeresen jelenetet rendez különböző okok miatt. Legtöbbször kitalál mindenfélét, hogy mit vegyek neki, általában ez a kiindulási pont.
Kérem, adjon nekem tanácsot, hogyan tudnék változtatni ezen a helyzeten. Köszönöm: Erika
Válasz:
Kedves Erika!
A legfontosabb tanácsom Ön felé: következetesség minden helyzetben! Evés előtt minden alkalommal beszéljék meg, hogy ma lesz-e, ill. milyen és mennyi finomság várható ebéd után. Szigorúan csak ebéd után! Itt természetesen nem azt értem, hogy ha nem eszi meg az utolsó falatig a főzeléket, nem kaphat semmit. Azt azonban mindenképpen lehet látni, hogy valóban „tisztességgel” fogyasztott-e a főételből, vagy éppen csak beleszagolt, számítva az azt követő desszertre. Amennyiben ezt látja, semmiképpen ne adjon utána édességet. Ez ugyanis, túl azon, hogy egészségének sem tesz jót ( fogai károsodnak, elhízás veszélye…stb.), hozzászoktatja egy rendkívül egészségtelen táplálkozási szokáshoz, melytől megszabadulni sokkal nehezebb, mint megelőzni. Az első néhány alkalommal számítani lehet több-kevesebb hisztire, hangos tiltakozásra, de miután látja, hogy ezzel nem ér el célt, hamarosan felhagy vele. Rájön, hogy a főzeléknek, husinak is lehet örülni, és nem csak a csoki és a túró rudi jelentheti a desszertet, hanem adott esetben a zamatos gyümölcsök is. Vezessenek „étkezési naplót”, melybe gyermeke írhatja bele, hogy a heti pl. kétszeri édesség mely napokon kerüljön terítékre. Az ezeken kívüli napokra egy-egy kedvenc gyümölcsöt rajzoljon be a fiúcska, amiket adott alkalommal enni szeretne. (Külön hangsúlyozom: nem édesség mellé, hanem helyette!) Így gyermeke úgy érzi, az ő kezében maradt az irányítás, hiszen ő osztja be, hogy mely napokra essen az édesség fogyasztás, ám ő csak azzal és olyan mennyiségben „gazdálkodhat”, amit Ön is jóváhagyott. A heti terv alapján aztán megvásárolható a néhány darab finomság. Azt pedig semmiképpen ne engedje, hogy kistestvére kezéből is megkaparintsa a „zsákmányt”, szokja meg a kisfiú, hogy mindenki csak a saját adagjára számíthat.
Meséljen sokat a fognyűvő manócskáról, beszélgessenek az édességek veszélyeiről, ill. a gyümölcsök hasznáról. Előbbiek kapcsán minden bizonnyal könnyebb lesz elfogadtatni a gyermekkel a kissé szűkebbre szabott desszert adagot.
Végezetül, mint azt már levelem elején is kiemeltem, újra visszakanyarodnék a következetesség fontosságára. Bármilyen nehéz is kezdetben, akkor is megéri a határozottság, a ragaszkodás az elveinkhez.
