A kisfiam 6,5 éves és nagy problémánk a szófogadatlanság. Vannak olyan időszakai, amikor egyik butaság követi a másikat és hiába beszéljük meg, hogy nem szabad ő mindent elkövet, hogy megcsinálja azt, amit a fejébe vesz. Próbáltunk vele többször is beszélni, hogy mi az oka, de kitérő válaszokat ad. Ráadásul a a kislányom 3,5 éves ennek az ellenkezője tudja mit szabad és mit nem, ha valami rosszat csinál akkor bocsánatot kér stb.
A kisfiam ha el is fogadja per pillanat, hogy valamit nem szabad megvárja a kellő pillanatot, amikor nem figyelek és akkor megteszi. Sok mindent próbáltunk már, de igazi eredményt nem értünk el, bízom benne hátha van valamilyen megoldás, amire még nem gondoltunk. Válaszát előre is megköszönve
Üdvözlettel
Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Nagyobbik gyermeke most éppen abban a korban van, amikor kezd ráébredni „nagyfiús”, öntudatos énjére, kipróbálja, ízlelgeti saját „erejét”, és ezzel környezetét is igyekszik szembesíteni. Elképzelhető mindemellett, hogy az is zavarja, hogy kishúga a „jóság szobra”, miközben ő csak fegyelmező szavakat kap. „Miért csináltad? … Ezt nem szabad! … Hányszor mondjam még?”…stb. Próbálják gyermeke erejét pozitív irányba hasznosítani. Pl: „ Látod, te már ezt is tudod, mutasd meg a huginak is, hogyan csinálják ezt vagy azt a nagyok!… Aki suliba megy, az már olyan okos, hogy ezt vagy azt így csinálja, biztosan te is tudod, csak most hirtelen elfelejtetted, ugye?… Ha ügyes leszel, segíthetsz nekem összeírni (lerajzolni) a bevásárolnivalókat és még a kosaramat is viheted”... stb. A lényeg, hogy ne azt mondjuk, hogy mit NE tegyen, hanem azt jelezzük felé, hogy mivel bizonyíthatja újra és újra „nagyfiúságát”, erejét. Kössük le, tereljük el figyelmét a rendetlenkedésről, hogy helyette hasznos és jó dolgokban bontakozhasson ki.
