Anita, aki Luxemburgban él családjával, aggasztónak találja, hogy 2 éves iker gyermekei
szinte folyamatosan korlátozva vannak a bölcsiben, szabad önmegvalósításra véletlenül sincs lehetõségük. Mit lehet tenni?
Tisztelt Óvónõ!
Luxemburgban élek férjemmel és kétéves ikreimmel(Boldizsár és Csenge), akik most augusztus elsején kezdték meg a bölcsit. Sajnos itt, ha problémám van, nem nagyon tudok szakemberhez fordulni segítségért, ezért kérném, írja meg véleményét az esetünkrõl.
Nagy sírásokkal kezdõdött a beszoktatás (ami itt 1 hét alatt zajlik, rögtön az elején már rövidebb távollétekkel), de a második hét utolsó napján már nem sírtak a Picikék. Ez azért megnyugtatott picit. Megpróbáltam ebéd után elhozni õket(háromszor is), de mind a háromszor óriási hisztibe csapott át a találkozas, hazamentel, fektetés itthon (jó másfél órával késõbb, mint eredetileg szoktak). Nagyon ki voltak már fáradva,kezelhetetlenek voltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbáljuk az ott altatást. Nem volt probléma. Leszámítva az én lelkiismeretfurdalásomat, hogy így többet lesznek távol, mint azt én elterveztem.
Két hét után azonban, ahogy egyre jobban megismertem a bölcsit, több dologgal kapcsolatban merültek fel kételyeim:
1. Amikor megérkezem (mindig 9 körül) , az összes gyerek egy asztal körül, széken üldögélve játszik. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az összes 2 éves gyereknek ez legyen a természetes igenye, hogy üljön és ne járjon-keljen a teremben. Túl fegyelmezettek!
2. Utána, eddig minden nap igy volt, 10-11-ig sétálnak az utcán, a környéken(a nagyobbak egy kötelet fogva, a kisebbek, ugyanehhez a kötélhez vannak gumizva kezüknél fogva). Megint csak kontrollálva a mozgásukat! (Pedig a bölcsinek van egy udvara, ami ugyan betonozott, de ki lehetne veluk menni néha oda is, hogy szabadon ugráljanak a szabadban, mert ugye Luxemburg úgysem a sok napsütéses órákról híres. Az én Boldikám, aki itthon is szaladgál, ugrál, rohan, ott megint csak “viselkednie” kell. Ezután meg persze készülõdnek az ebédhez, egy órát esznek és készülõdnek a lefekvéshez és alszanak 2 órát. Utána jövök értük. Értem, hogy fegyelmet kell tanulniuk elõbb-utóbb a gyerekeknek, de nem túl korai ez? Nem túl sok kötött idõ ez? Gyakorlatilag 9-10-ig játszhatnak szabadon, utána 15.30-ig valamit mindig kell(!) csinálni. Ez normális egy bölcsõdében?
Jobb ez egy elég "öntörvényû" gyereknek, mint a kisfiam, hogy rendet tanuljon? csengét nem annyira féltem.
3. A gondozók. Nekem elég szenvtelennek tûnnek. Amikor megjövök, elmondják kissé kelletlenül, hogy ettek-ittak, játszottak és aludtak másfél órát. De hogy mit csináltak még, kivel játszottak, jól érzik-e magukat, nehezen kapok választ. Olyan furán is érzem magam, mert úgy tûnik, mintha ilyen kérdéseket más szülõ nem tenne fel. Kissé csodálkozva néznek rám.
Váltanom kéne? Nem rosszabb a gyerekeimnek, hogy járnak valahova 3-4-5 hétig és mert én bizonytalan vagyok (õk nem tudom, hogy érzik magukat, bár két hét alatt mindketten lebetegedtek már egyszer), átviszem õket máshova, ahol szintén nem biztos, hogy minden rendben lesz? (És tulajdonképpen kb. 2 órát töltenek ott, ami tényleg aktív idõ az alváson és evésen kívül, akárhol vannak.) Újra kellene szokniuk mindent. Nem fogják érezni rajtam, ha nem váltok, hogy nem szívesen viszem õket a jelenlegi bölcsibe? Tele vagyok kétségekkel. Ennyire mellé lehet fogni egy bölcsivel (egy látogatás után) vagy én dimenzionálom túl a dolgot? Fokozza a rossz érzésemet, hogy amikor értük megyek (alvás után!), elég egykedvûek, és a legszuperebb játszótér,leglelkesebb anya se hozza õket lázba. Ennyire fáradtak lennének még alvás után is? Vagy rám haragszanak, hogy otthagyom õket? Kérem segítsen eligazodni ebben a zûrzavarban, ha így a távolból, (nem ismerve az itteni viszonyokat) ez lehetséges. Elnézést kérek, ha túl hosszúra sikerült ez a levél, de úgy gondoltam, hogy a helyzet megértéséhez szükséges volt minden információ. Elõre is nagyon szépen köszönöm válaszát! Üdvözlettel:
Nem hinném, hogy túlreagálná a dolgot, az Ön által leírtak valóban elkeserítõek. Legyen szó akár 2 évesrõl, akár 4 éves óvodásról, minden gyermeknek lételeme a szabad mozgás, az ésszerû kötöttségek közti szabad önmegvalósítás. Erre pedig nincs lehetõség, ha , - bocsánat a kifejezésért, - de pórázon sétáltatják az embert, illetve folyamatosan olyan szûk mozgásteret adnak a játékra, ami sokkal inkább stresszel, mint segíti a személyiség kibontakozását.
Azonban, mielõtt messzemenõ következtetéseket próbálnánk levonni a helyzetbõl, javaslom, kérdezzen rá ezekre a gondokra a gondozónõknél. Mennyire jellemzõ ez a fajta séta, ill. milyen gyakorisággal mehetnek szabadon a kertbe, játszótérre a gyerekek.
A leülõs (vagy inkább leültetõs?) játék felõl szintén érdemes informálódni, nyugodtan kérdezzen rá, hogy ezt valamiféle szabály írja-e elõ.
Összességében, ha semmiféle érdemleges változást nem lát az ügyben, hasznos lenne elsõ körben csak körülnézni egy másik bölcsiben is. Ha Önnek tetszik és a fenti szempontok alapján is megfelelõnek tûnik, akkor , - ha mód van rá, - írassa be oda is a kicsiket, és vigye el õket egy-egy alkalommal. Ez után már szabadon dönthetik el, hogy melyik intézményt választják.
Elõbbiek mellett mégis azt javaslom, ha esetleg megoldható és nincs égetõen szükség arra, hogy Ön is dolgozzon, akkor ebben az évben még maradjon otthon a kicsikkel. 3 évesen õk is sokkal jobban megérnek rá és igényükké válik, hogy kortársi kapcsolatokat építsenek ki óvodai keretek között.
