Virág kislánya januárban kezdte az óvodát, s ugyanekkor költöztek össze a nagyszülõkkel is. A kislány azóta otthon nehezen kezelhetõ, s rögtön észreveszi a szülõi és nagyszülõi elvárások közti hatalmas szakadékot.
Tisztelt Óvónõ! Kislányom 3 éves, január óta jár óvodába, ahol semmilyen panasz nincs rá, jól nevelt kislányként emlegetik az óvónénik, minden tevékenységbe bevonható, most már játszik is gyermektársaival. Ezzel ellentétben otthon ellenkezik, nem fogad szót, végig sem hallgatja amit mondani szeretnék neki. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni neki, mit miért nem szabad, vagy mit miért nem engedek meg. Bizonyos viselkedésformákat már hazahozott az oviból, pl.15 hónapos öccsét, arrébb löki, ha útban van neki, mondván vele is ezt teszik. Problémám igazán az lenne, hogy a szüleim, akikkel jelenleg (szintén január óta) együtt lakunk, nem követik a mi nevelési elveinket. Minden ez irányban indított beszélgetésünk kudarcba fullad. Tehát mi hiába próbálunk szabályokat felállítani, õk semmibe veszik és ezért kislányom már több idõt tölt velük, mint velünk.Tehetetlennek érezzük magunkat a férjemmel, kislányunk szinte semmibe vesz minket.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Van megoldás?
Köszönettel: Virág
Válasz:
Kedves Virág!
A nagyszülõket "átnevelni" természetesen nem lehet, így ha semmiképpen nem tudnak dûlõre jutni a nevelési elvek tekintetében, érdemes lenne önállóan tovább folytatni életüket. Ha mód van rá, javaslom, költözzenek külön, így mind a jó rokoni-, mind a gyermekkel való kiegyensúlyozott kapcsolat megmaradhat.
Az elõbbiekhez hozzá kell tennem, a kislányt minden valószínûség szerint a sok új körülmény, változás (óvodakezdés, új lakóhely a nagyiékkal) is összezavarta érzelmileg, így még inkább szükség lenne egy hosszútávú, érzelmi megnyugvást adó családi háttérre (pl. állandó, önálló családi életet biztosító lakhely). Ha ez megoldható, javaslom, éljenek a lehetõséggel!
