Bea kisfiára, - a néhány hetes sikeres óvodakezdés után, egyre több a panasz. Az óvónõk a családi szeretet-hiányban látják az okát annak, hogy a gyermek mutogatja társainak a kukiját, sõt egy kislányhoz hozzá is dörgölõzött. Az óvónõ erre nyilvánosan kinevettette, megtapsoltatta a többiekkel a porig alázott gyermeket.
Kedves Óvónõ!
Gyermekünk szeptember vége óta lett óvodás, pont aznap lett három és fél éves. A kezdetek nagyon jól alakultak,az óvónéni nagyon dícsérte, szívesen ment, és az elsõ beszoktató napon az óvónõ tanácsára már ott is hagyhattam. Az általunk választott óvoda átalakítás alatt állt, de szintén az óvoda kérésére - a "fejkvótára" hivatkozva - egy másik tagóvodájába jártunk. Aztán az õszi szünet után az ovi elkészült, és innentõl kezdve az új, és közelebbi oviba kerültünk, de ugyanazokkal az ovistársakkal, és óvónénikkel. Csak a környezet volt új. Bár a szüneteken kívül négyszer kb. egyhetes kisebb-nagyobb betegségek miatt is volt távol az ovitól, még mindig szívesen járt. Aztán eltelt néhány hét, említette, hogy a régi helyre vigyem, ott õ sokkal jobban érezte magát. És karácsony elõtt mindkét óvónénije is közölte, hogy problémák vannak a kisfiammal, és vigyem el pszichológushoz. Mivel itthon van egy másfél éves öccse, az oviba a férjem viszi, és az esetek többségében a nagyszülei hozzák haza. Így a problémát a mamával, és a férjemmel közölték. Kérdezték, hogy szokott-e hisztizni otthon, az óvodába naponta többször nyálát és orrát folyatva teszi, akaratos, nem játszik együtt a többi gyerekkel, ha valaki elveszi tõle a játékot indulatos, és, valamint elõfordul, hogy a kukacát mutogatja, vagy olyan is volt, hogy egy pisilni készülõ kislány fenekéhez nyomta. Ezen azért megdöbbentem... Itthon épp a közelmúltban tapasztaltam, én az óvoda hatásának könyveltem el, hogy kedvesebb öccsével, türelmesebb, nem akad ki, ha a minden lében kanál kistestvére elvesz tõle valamit, sõt többször is láttam, hogy tanítja játszani. Vagy megpuszilja, átöleli. De magamutogatást, mesztelenkedést, egyáltalán nem tapasztaltam! És a hiszti sem igazán jellemzõ rá, általában sikerül megelõzni, igyekszem megelõzni a dolgot, ölembe ültetem, megmagyarázom, hogy mit és miért nem.Az pedig még sosem fordult elõ, hogy nyilvános helyen, orvosnál, boltban bárhol kellemetlen helyzetbe hozott volna ezzel.
Az óvónõ mesélte, hogy a többi gyereket arra kérik, hogy nevesse ki a fiamat, vagy tapsolja meg. Ez is megdöbbentett, bár nyilván a többi gyereket zavarja, és valamit tenni kell, bár nem meggyõzõdésem, hogy meg kéne ilyen módon szégyeníteni. Szerintem beilleszkedési problémái vannak, kevés volt az idõ, és a ovi költözése sem segített. Hol lehet a probléma? Az óvónéni szerint szeretet hiánya van, és nekünk kellene orvosolni a problémát. Mi igyekszünk rengeteteg foglalkozni vele, rengeteget mesélünk, együtt játszunk, és szervezünk külön programot is csak vele. Igyényli az ölelést, és a simogatást, mindig is ilyen volt, és mi magunk ilyenek vagyunk a férjemmel. Szerintem az óvónéni türelmetlen vele, és talán túl nagyok az elvárásai a gyerekemmel szemben. Ezt egyébként a másik óvónéni is így mondta a háta mögött. Mit tegyünk, mitõl lehet ez, miért mesztelenkedett, és Ön szerint tényleg forduljuk pszihológushoz? Elnézést a hosszú levélért, és elõre is köszönöm válaszát BEAANYA
Válasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, kisfia valahol láthatta ezt a fajta viselkedést, ami, - a gyermekek természetes kíváncsiságából adódóan, - megragadta õt. A mintát bárhonnan vehette, hiszen nem csak a szülõk utáni leskelõdés útján szerezhet ilyen tapasztalatot a gyermek, de TV-bõl, újságból ugyanúgy( a legártatlanabbnak tûnõ napilapok is ontják a szexualitást), vagy akár egy áruházi bevásárlás során egy véletlenül szemügyre vett DVD borítóról és még sorolhatnám.
Levelébõl számomra nyilvánvalóvá vált, hogy "szülõi mintáról" szó sincs, így a véletlen mûve lehet, hogy "szembe jött vele a téma". Érdemes lenne a megszégyenítés legkisebb jele nélkül, spontán módon elbeszélgetni a fiúcskával, és megpróbálni kipuhatolni, hogy vajon hol láthatott hasonlót. Ha sikerül rálelni a forrásra, azt a késõbbiekben értelemszerûen ki kell küszöbölni.
Ami a viselkedésre való reagálást illeti, teljes mértékig elhatárolódom a kisfiú óvónõje által tanúsított magatartástól. Véleményem szerint egy kisgyermeket ilyen módon megszégyeníteni óriási hiba! Javaslom, mielõbb beszéljen az óvónõvel, hogy ezt azonnal hagyja abba. Érdemes lenne a problémát egy fogadó óra keretében alaposan kibeszélni, hiszen az óvodában tanúsított hisztis megnyilvánulások nem csak családi szeretet-hiányból, de az óvónõ nem megfelelõ hozzáállásából éppúgy eredhetnek.
Ha a fentiek ellenére sem jutnak közelebb a megoldáshoz, kérjék gyermekpszichológus segítségét!
