Judit egyre elkeseredettebben veszi tudomásul, hogy 3 éves kisfia szétszedi, megrongálja az óvodai játékokat, ráadásul a szájába is veszi azokat. A gondot csak tetézi, hogy be-bepisil az oviban. Az anyuka már összeszorult szívvel megy gyermekéért...
Tisztelt Óvónõ,
teljesen el vagyok keseredve.
A kisfiam most volt három éves, szeptemberben kezdtük az ovit. Ebéd után hozom haza.
Ma szólt az óvó nénije, hogy tönkreteszi a játékokat, pl. autók kerekeit leszedi és szájába veszi (ez nagy problémánk egyébként is, mindent szájba vesz, piciként nem csinálta), ma egy fa sorompót tört el. Emiatt sokat ül bünti széken és áll a sarokban. A sírás kerülgetett, mikor ezeket hallottam.
Itthon is tett tönkre játékokat, de mindig megszidtuk, ill. állt sarokban vagy kanapén, mióta nagyobb, már próbálunk a lelkére beszélni.
Ma is elbeszélgettem vele a dologról, de már elõre félek, mivel fogadnak, ha megyek ért.
A kisfiam nagyon akaratos, és állandóan izgõ-mozgó típus, igényli az állandó figyelmet.
Megmondom õszintén, nagyon bánt, hogy valamit rosszul csináltunk a nevelésében, pedig rengeteg mesét, verset mondunk, játszunk vele, nevetgélünk, vannak kedvenc meséi, ismeri a betûket, számokat, mindezeket magától kezdte kérdezgetni.
Félek, hogy mi lesz így vele, talán máris ellenérzéssel állnak vele szemben?
Nem tudom, érdemes lenne-e nevelési tanácsadóhoz fordulnom, vagy mit tehetnék, hogy az õ érdekében is kezelni tudjuk ezt a problémát.
A másik nagy gond, hogy sajnos nem szól, ha pisilnie kell, csak ha becsurog, de pl. éjjel nem pisil be. Ha kérdezzük, miért nem szólt, csak elneveti a dolgot.
Mindig figyelni kell, pisit és kakit is.
Nem tudom, mit is tehetnénk.
Segítségét elõre is köszönöm, Judit.
Válasz:
Kedves Judit!
A romboló játéknak, az eszközök rongálásának többféle oka lehet: érzelmi elhanyagolás éppúgy, mint például figyelemfelhívás. Az Önök esetében, úgy vélem, inkább az utóbbiról lehet szó. Mint azt írja is: izeg-mozog, akaratos, igényli az állandó figyelmet, így ez is alátámasztja feltételezésemet. Elképzelhetõ, hogy kisfia úgy érzi, nem foglalkoznak vele eleget az oviban, ezért minden alkalmat megragad, hogy - akár csínytevéssel is, - felhívja magára a figyelmet. Úgy vélem, a bepisilés is éppen errõl szól.
Megoldásként egyetlen dolgot tudnék javasolni: tolmácsolja mindezt az óvónõk felé, és egyben kérje meg õket, hogy amikor csak lehetséges, adjanak feladatot, elfoglaltságot gyermekének. Értesse meg velük, hogy kisfia kitüntetett figyelmet igényel, amit minden bizonnyal fegyelmezett magatartással hálál majd meg.
Remélem, hogy tanácsom nyomán sikerül érdemi megoldást találni a problémára.