 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Tavaly szeptember óta jár kisfiam oviba, vegyes csoportba. Májusban lesz 4 éves. Amióta óvodába jár még kiegyensúlyozottabb, még könnyebben kezelhetõbb lett, mint elõtte volt teljesen megszûntek a dackorszak tünetei - mármint otthon - semmilyen agresszióra utaló tünetet nem tapasztalunk nála. Az óvodában viszont részt vesz a "csetepatékban". Az óvónõnk azt mondta, hogy ne aggódjak mert ez fiúknál nem akkora probléma. Nekem csak az a gondom, hogy úgy érzem az idõnkénti rászóláson kívül semmilyen "büntetést" nem alkalmaznak, hogy motiválják a gyerekeket a jó viselkedésre. És ha nem is mossák össze a "rossz" kisfiúkkal õt, azért mégis rossz érzés, hogy tudom, közben otthon teljesen jól viselkedik. Sajnos nem egyszer tapasztaltam, hogy több gyerek a felnõtteket megszégyenítõ módon az én jelenlétemben ütögeti, cukkolja, provokolja a fiamat. És persze a saját szüleik sem szólnak rájuk. Nagyon el vagyok keseredve...Akkor marad az a lehetõség, hogy mindig megalázzák, vagy õ is verekszik majd és õ is egy rossz gyerek lesz a többi közül. Az érdekes az, hogy nem a legnagyobbak és a kicsik között zajlik ez a hatalmi harc. Tényleg bele kell törõdnöm ebbe az óvodai "hangulatba". Egyébként szóban õ biztos, hogy nem piszkálja a többieket, mert a beszéde még nem elég fejlett ehhez. De annyira érzékeny, jószívû kisfiú soha nem tapasztaltam, hogy bárkivel is piszkálódott volna. Kérem kedves óvõnõ adjon tanácsot mivel segíthetnék neki, hogyan viszonyuljon ezekhez a gyerekekhez. Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Bébiszitterként éltem át a következõket néhány napja: A kislány 2,5 éves. Elsõ ismerkedõs napon többször rámhúzott az esernyõjével. (Csukott állapotban.) Mire én elvettem tõle, mondván, hogy ha verekszik vele, akkor elveszem. Vísítva panaszolta a szülõknak, hogy mit tettem. (Elvettem). Az anya odajött, és mondta, hogy kérjen bocsánatot. Meg is tette, de úgy láttam, az egészbõl annyit érzékelt csak, hogy én elvettem tõle valamit. Amíg a szülõk ott voltak, addig kezelhetetlen volt eléggé. Késõbb már kezdtünk összecsiszolódni. Amikor a szülõk nem voltak jelen, teljesen kezelhetõvé vált számomra. Akkor megjelent egy idõs rokon kb. 10 napra. A kislány teljesen megbokrosodott, nem akart semmit csinálni, ami a napirendhez tartozott. Megint verekedett, és úgy fejbe rúgott, hogy bedagadt a homlokom. (Elõtte guggoltam, és rajzoltam neki.) A rúgásba beleszisszentem, dühös lettem, mondtam neki, hogy ez nagyon fájt, és kértem, kérjen bocsánatot, igérje meg, többet ilyet nem tesz. Nagy nehezen elhadarta a bocsánatkérést, de látszott, hogy nem érdekli az egész, és folytatta az újabb veréseket. Az idõs rokon nem is tette szóvá, ha õt verte. Kérdésem a következõ: Úgy látom, hogy semmiféle érzelem, fájdalom nem hatja meg, mint amit tanácsolt az egyik szülõnek, hogy azzal hasson rá. Még nem tudom, hogy megválok-e a kislánytól, de a szüõk is mereven ragaszkodnak hozzá, hogy visszaütni tilos. Én sem vagyok a verés híve, 3 saját gyereket felneveltem, nagyon ritkán vertem meg õket. De azt gondolom, hogy mindennek van határa! Nem tudja meg a gyerek, hogy mit csinál, szerintem, amíg egyszer-kétszer meg nem tapasztalja, hogy amit csinál, az fáj. Szóval, szerintem vissza kéne ütni, de csak akkorát, amekkorát õ. Mi a véleménye? Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Három és fél éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni.Nagyon élénk,eleven,érdeklõdõ, rendkívül jól kezelhetõ kislány.Valószínüleg ezt a Gordon-módszer alakalmazásának köszönhetem.Ha gondjaim támadnak nevelésével kapcsolatban, ez mindig bevált(értõ figyelem, én-üzenetek, stb.).Kivéve egy esetben.Ha ismerõsök meglátogatnak és játszópajtást is hoznak,akkor teljesen kezelhetetlenné válik.Nem irígykedik és nem verekszik.Sõt,nagyon örül ha van kivel játszania.De ebben az eseben a játék abból áll, hogy rohongál,ugrál,sikítozik,dobálja a játékait és mindezt nagyon élvezi.Olyan ,mintha nem tudná kezelni az örömét,hogy van kivel játszania. Persze a másik gyerek megszeppen és nem érti miért viselkedik így a lányom.Én sem.Talán ez nem is olyan nagy gond és nem kellene vele foglalkozni,kinövi.Mégis furcsállom,mert alapjában véve ez egyáltalán nem jellemzõ rá.KÖszönettel:Éva
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Mit tehetek olyankor, mikor másfél éves kisfiam mérgében az arcomra csap? Hogyan szoktathatom le róla? Helyes-e, ha megszidom érte vagy inkább a kezére kell csapni? Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: Judit
Válasz >>>
Kedves Ovono,
szerettel udvozlom es elore koszonom valaszat.
3 es feleves kisfiam ismet egy nehez idoszakban van. Sokszor kifejezi nem tetszeset ha nem ugy mennek a dolgok ahogy o elvarna. Mar probaltam az On altal javasolt jo tanacsokat is hasznalni, de tul sok makacssag van benne, legalabb is tobb mint amennyit el tudok viselni. Probalok kovetkezetes lenni, s megvarni amig kitombolja magat.
S utana csend es bekesseg honol.
Az oviban van egy testverpar es ok bizony sokat cikizik ot azert, hogy sir es toporzekol ha valamit el szeretne erni. Egy ideig panaszkodott is a lanyokra, de ha ott van, akkor jatszik veluk, s o is megprobalja viszonozni ezt a nem szep modszert. Kb. 3 hete kint voltunk a parkban es lattam, hogy a ket lany hogy viselkedik vele, de mas alkalommal pedig az en fiam viselkedik igy. S ez a viselkedes harmuk reszerol hova tovabb annal rosszabb. Ha erte megyek sokszor sir, nem tudni mi baja, nem tud ertelmes valaszt adni, mert maga sem tudja, hogy mit is mondjon. A tobbi gyerek orommel megy az anyjahoz, o pedig mintha meg gyorsan valamivel jatszania kellene,mert talan lekesett errol arrol az ovi alatt. S a hazamenetel nagyon sokszor siras es toporzekolas kozepette zajlik.
De amint elhagyjuk az ovit megnyugszik es mintha kicsereltek volna. Szeptember ota jar oda, szereti a tanitonenit, de latom azon is, hogy ez a "trio" nagyon kikesziti ot. A tanitoneni azt javasolta, hogy egy nap menjen be es legyen ott az egyik anyuka, majd masnap a masik. A masik anyuka kislanyai nagyon beszedesek, s ha megyek akkor ok szaladnak hozzam es jelentik mi tortent.Sokszor alig hagynak szohoz jutni, hogy beszeljek a fiammal. S persze nem akarom oket sem csak ugy figyelmen kivul hagyni, igy egy kicsit odafigyelek arra amit mondanak. Ma nagyon nehez volt a hazajovetel, s ezert is gondoltam irok Onnek, hatha tud valamit tanacsolni. Mar az is megfordult a fejemben, hogy kiveszem a fiamat az ovibol.
Zsu
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam most kezdte az iskolát. Nagyon jó eszû, mindig dicsérik a tanítónénik, azonban a magatartása nem megfelelõ. Szemtelen, vissza beszél.Már kiskorától nagyon öntörvényû volt, mindig 100 szem kellett hozzá és mindent százszor kellett neki elmondani. Nem azért mert a szellemi képességei nem voltak magas szintûek, hisze pont azt mondták már az oviban is hogy õ a legokosabb a csoportban és imádták az agyi felfogását, mert mindent - ami õt érdekelte- fél másodperc alatt megtanult. Kétnyelvû sporttagozatos iskolába jár, mivel 3 éves kora óta úszik, mostmár versenyszerûen, szereti is csinálni, semmit sem erõltetünk rá. Van egy húga is, akit nagyon szeret, de azért sokszor verekszenek. Van testvérem tudom hogy ez elvileg normális, de néha durvább vele a kelleténél. Az iskolában is verekszik. Nem ok nélkül, de ha vita van általában verekedés a vége. Most például új dologgal szembesültem reggel, egy anyuka szólt hogy fiam leköpte az õ fiát. Soha még ilyen nem történt, Nem láttam még fiamtól ilyen viselkedést, sõt érdekes az, hogy ha it a játszón vagyunk együtt, vagy barátnõim gyerekeivel közös program van, még ott sem láttam olyan veszekedést, ahol verekedés vagy esetlegesen köpködés lett volna a megoldás. Másrészt még azt is mondta már több szülõ, hogy megeszi mások gyerekek csomagolt uzsonnáját. Tejesen kiakadtam, mert annyi kaját csomagolok neki, hogy már szólt is a tanítónéni, hogy teljesen felesleges, mert be van fizetve és úgyis haza hozza a felét. Kérem véleményezze, hogy mi lehet ezeknek a viselkedéseknek a hátterében. Hozzá teszem, hogy válófélben vagyunk a férjemmel, de nyugodt a légkör otthon, ugyazzal a módszerrel neveljük õket csak külön. Nagyon jó a kapcsolatuk az apjukkal, rendszeresen találkoznak nemcsak 2 hetente. És hozzá teszem, hogy mindig is nehéz eset volt, illetve kevés ember talált vele hangot. Ha befogom segítségre vagy azt jelzem neki, hogy õ rá tudok építeni vagy ezt csak tudja megcsinálni, akkor láthatóan élvezi, de az iskolában nem tehetik mindig ezt, hisz más gyerek is szeretne érvényesülni. Nagyon szeret középpnontba lenni, csak sajnos ezt sokszor rossz magaviselettel éri el.
Köszönöm segítségét elõre is.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Külföldön élünk több mint 3 éve. Elsõ fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettõl nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nõtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényû gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Õ kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendõk eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erõltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethetõ, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvû oviban nincs vele gond, szeretik, együttmûködõ. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fõ aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdõdött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sõt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szeretõ közeget biztositunk a gyerekeinknek, õk az elsõk, minden más háttérbe szorul, a férjem kitûnõ apa és férj, és az átlagnál több idõt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erõbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam két hónapja rondán beszél. Sokszor egész álló nap mondja a csúnya szavakat. Többnyire úgy teszek mitha meg sem hallanám. Egy idõ után már zavar,de nem szólok neki. Ám mikor vendégségbe megyünk, vagy jönnek hozzánk kellemetlen, hogy így viselkedik. A férjem már figyelmeztette arra is , ha kimond egy csúnya szót csapjon a szájára. Akkor tudott figyelni magára. De valahogy nem találom célra vezetõnek, hiszen egész nap nem ütheti magát. Fél éve kistestvére született, nem lehet, hogy tudja, hogy ez rossz és igy hívja fel magára a figyelmet? Kérem segítségét!!
Köszönettel: Anikó
Válasz >>>
Egy aggódó apuka vagyok. 5 éves kisfiam két éve jár óvodába. Másfél évig járt az elsõ helyre, ahonnan a feleségem munkahelyváltása miatt kellett elhoznunk. Már abban az óvodában is probléma volt vele. Nem hajlandó enni, tornázni és verset mondani. Ezt a három dolgot nevezte ki magának, amire nem hajlandó. Az új helyen ugyanezt folytatja. Sem fenyegetéssel, sem jutalmazással nem tudjuk eltántorítani ettõl. Más foglalkozásokban részt vesz; rajzol, gyurmázik, ...
Kis súllyal született (2 kiló alatt), és majd egy hónappal korábban.Nem szopott, mert már akkor sem lehetett rábeszélni, hogy szívja a tejet. A kedvenc meséi alatt is alig bir nyugton maradni. Valamilyen részének mindig járni kell. Ha visszakérdezek a tartalomra van amikor semmit sem tud válaszolni.
Véleményét kérdem, mert mi már kifogytunk minden ötletbõl. Az édesanyja tanítónõ, és azt mondja, hogy így az eltérõ tantervûben fog kikötni.A verseket elsõ hallásra megjegyzi, úgy tasnult meg kivonni, hogy munka közben megmagyaráztam neki.
Egy neveletlen gyerekrõl van szó, vagy valami Önnek ismerõs problémáról?
Válasz >>>
kedves Óvónõ!
4 éves kislányom kapcsán szeretném Öntõl megkérdezni a következõket: Aggódunk gyermekem viselkedése miatt. Ha férjem édesanyjánál tartózkodik 1-2 napot, miután hazajön szinte senkivel sem kedves, az én szüleimet, akik alattunk élnek, szinte likvidálja, semmisnek tekinti õket, sokszor minket is. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan kérem tanácsát. Mit tehetünk, hogy viselkedjünk? Köszönettel anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
