 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Pályakezdõ óvónõ ként, azzal a problémával fordulok önhöz, hogy csoportomban a gyerekek túlságosan hangosak. A nyugodt kiegyensúlyozott játék, e miatt úgy vélem, nem tud megvalósulni. Tisztában vagyok vele, hogy a játék alap zajjal jár, de van úgy , hogy már a gyerekek számára is zavaró. Ilyenkor össze hívom a gyerekeket, és megbeszéljük a problémát, pozitív ráhatással és meggyõzéssel intem õket a halkabb játékra, amit kb. 10 percig tudnak megtartani. Az alapzaj oka az is lehet, hogy 2-3 gyerek ezt az alapzajt élvezi, és olyankor értelmetlenül a méghangosabb játékot keresik és nagyon hangosan beszélnek. Ezt a tulajdonságukat nagyon ki lehet használni dramatizálásnál és egyéb tevékenységeknél, de 25 gyerek társaságában nagyon zavaró.Nekik egy számukra kedvezõ játékot szoktam ilyenkor felajánlani. A szabályokat olykor játékosan bábozással próbálom mégjobban elmélyíteni, de úgy tûnik néha ez is kevés. Mit tehetnék még? Milyen módszereket alkalmazhatnék még? Vagy velem van baj, mint óvónõvel, hogy nem tudom biztosítani a nyugodt légkört a gyerekek számárá? Nem szeretnék drasztikusabb módszereket alkalmazni, mint az egyéni büntetés, de akkor mit tehetnék? Tilda
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kezdõ kollegaként tennék fel egy kérdést, hátha egy tapasztalt, kívülálló szakember objektívebben tudja megítélni a helyzetet.
Kiscsoportom van, viszonylag kis létszámmal (15 fõ). Ebbõl csak 5 lány. A probléma a fiú gyermekek kezelhetetlensége. A lányok a koruknak megfelelõen érettek, érdeklõdõek, okosak, jó magatartásúak, de a fiúk 1-2 kivétellel sajnos szinte kezelhetetlenek. Játszani nem tudnak, pedig már fél éve szoktatjuk, tanítjuk õket a játékok használatára. Dobálják, szájukba veszik, kiköpik, szétszórják, tapossák a játékokat, vagy csak õrült módjára körbe körbe rohangálnak velük, majd elesnek, felbukfenceznek bennük. Eközben folyamatosan sikítanak, ordítanak, és nagyon sok idõbe telik, mire ebbõl az állapotból kizökkenthetõk, és a figyelmük irányíthatóvá válik. A csúnya beszéd, köpködés, csúfolódás, sajnos mindennapos probléma, mert egymást utánozzák, és néha úgy érzem, falra hányt borsó minden figyelmeztetés, rászólás, megbeszélés vagy netán "büntetés" (külön ültetem, megbeszéljük...) Nem érdekli õket semmi, sem mese, sem bábozás, a játékokkal csak az elõbb említett módokon szeretnek játszani. Pedig kezdeményezek, gyakran közéjük ülök, játékhelyzeteket indítványozok, megmutatom, hogyan kell játszani. Ez a legtöbbjüket pár percre köti le csak, és hamar visszatérnek az elõzõ, ultrahangon visítós, pörgõs, rohangálós "üzemmódba". Az agresszió is mindennapos. "Megütött..." , pedig higgye el, folyamatosan neveljük le róla õket. Minden hiába. A frontális, egész csoportos vers-vagy játéktanulás kb. 3 percig megy, mert egyik másik elkezd körbe rohangálni, sikongani, dobálni magát a szõnyegen... Amit persze rögtön követnek mások. Sajnos van 1-2 gyerek, aki szabályosan ideggyenge hatást kelt, ordít, sikít, hangosan röhög, rángatózik, ütésre lendül a keze, földhöz vág dolgokat, hajához nyúlkál, mintha tépné. (Nem ritkán az óvónõket is megütötték, szerencsére errõl már sikerült leszoktatni õket...)
Más pedig 1 percre sem tud nyugton maradni, dobja magát a szõnyegen, fel-felsikkant, kirohan-berohan, és gyakorlatilag egy értelmezhetetlen mondata nincs. (3 éves elmúlt, de esze az van, mert árulkodni, manipulálni azt tud...) Nem tudom pontosan, mi az a határ, ameddig ez a fajta viselkedés "normálisnak" mondható, mert gyógypedagógusi végzettségem nincs. Nem szeretek rásütni olyan bélyegeket senkire, hogy például "hiperaktív", de tényleg nem tudom, hol lehet a határ.
De felõröl az állandó túlzott zaj, folyamatos hangos fegyelmezés, és a többi, normális körülmények között játszani, okosodni,tanulni vágyó gyermeket is.
Kérem, ha van valami jól bevált tanácsa, ossza meg velem. Köszönettel, Enikõ.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ/Kolléga!
Pályakezdõ óvónõként új óvodába kaptam állást. A régi csoportommal könnyen megtaláltam az összhangot, most azonban úgy érzem gondban vagyok. Van 2-3 gyermek a csoportban,akik szinte provokálnak viselkedésükkel. Engedetlenek, dacosak. Próbáltam közeledni feléjük szeretetemmel, közös játékokkal,de így sem akarnak szót fogadni nekem. Igaz az elmúlt fél évben elõttem már két óvónõjük is volt,lehet, hogy ez is megnehezíti a dolgom. Ugyanakkor a csoport többsége szívesen fogad, rajzokkal várnak du.S a kolléganõm is mondta, hogy keresnek,mikor délutánra megyek dolgozni, és kérdezik, hogy ugye nem megy el ez az óvó néni is? A bizonytalanság lenne az oka? Milyen módszert javasol a dacos, ellenálló, visszabeszélõ gyermekekhez?
Válaszát elõre is köszönöm.
Gréta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Gyermekünk szeptember vége óta lett óvodás, pont aznap lett három és fél éves. A kezdetek nagyon jól alakultak,az óvónéni nagyon dícsérte, szívesen ment, és az elsõ beszoktató napon az óvónõ tanácsára már ott is hagyhattam. Az általunk választott óvoda átalakítás alatt állt, de szintén az óvoda kérésére - a "fejkvótára" hivatkozva - egy másik tagóvodájába jártunk. Aztán az õszi szünet után az ovi elkészült, és innentõl kezdve az új, és közelebbi oviba kerültünk, de ugyanazokkal az ovistársakkal, és óvónénikkel. Csak a környezet volt új. Bár a szüneteken kívül négyszer kb. egyhetes kisebb-nagyobb betegségek miatt is volt távol az ovitól, még mindig szívesen járt. Aztán eltelt néhány hét, említette, hogy a régi helyre vigyem, ott õ sokkal jobban érezte magát. És karácsony elõtt mindkét óvónénije is közölte, hogy problémák vannak a kisfiammal, és vigyem el pszichológushoz. Mivel itthon van egy másfél éves öccse, az oviba a férjem viszi, és az esetek többségében a nagyszülei hozzák haza. Így a problémát a mamával, és a férjemmel közölték. Kérdezték, hogy szokott-e hisztizni otthon, az óvodába naponta többször nyálát és orrát folyatva teszi, akaratos, nem játszik együtt a többi gyerekkel, ha valaki elveszi tõle a játékot indulatos, és, valamint elõfordul, hogy a kukacát mutogatja, vagy olyan is volt, hogy egy pisilni készülõ kislány fenekéhez nyomta. Ezen azért megdöbbentem... Itthon épp a közelmúltban tapasztaltam, én az óvoda hatásának könyveltem el, hogy kedvesebb öccsével, türelmesebb, nem akad ki, ha a minden lében kanál kistestvére elvesz tõle valamit, sõt többször is láttam, hogy tanítja játszani. Vagy megpuszilja, átöleli. De magamutogatást, mesztelenkedést, egyáltalán nem tapasztaltam! És a hiszti sem igazán jellemzõ rá, általában sikerül megelõzni, igyekszem megelõzni a dolgot, ölembe ültetem, megmagyarázom, hogy mit és miért nem.Az pedig még sosem fordult elõ, hogy nyilvános helyen, orvosnál, boltban bárhol kellemetlen helyzetbe hozott volna ezzel.
Az óvónõ mesélte, hogy a többi gyereket arra kérik, hogy nevesse ki a fiamat, vagy tapsolja meg. Ez is megdöbbentett, bár nyilván a többi gyereket zavarja, és valamit tenni kell, bár nem meggyõzõdésem, hogy meg kéne ilyen módon szégyeníteni. Szerintem beilleszkedési problémái vannak, kevés volt az idõ, és a ovi költözése sem segített. Hol lehet a probléma? Az óvónéni szerint szeretet hiánya van, és nekünk kellene orvosolni a problémát. Mi igyekszünk rengeteteg foglalkozni vele, rengeteget mesélünk, együtt játszunk, és szervezünk külön programot is csak vele. Igyényli az ölelést, és a simogatást, mindig is ilyen volt, és mi magunk ilyenek vagyunk a férjemmel. Szerintem az óvónéni türelmetlen vele, és talán túl nagyok az elvárásai a gyerekemmel szemben. Ezt egyébként a másik óvónéni is így mondta a háta mögött. Mit tegyünk, mitõl lehet ez, miért mesztelenkedett, és Ön szerint tényleg forduljuk pszihológushoz? Elnézést a hosszú levélért, és elõre is köszönöm válaszát BEAANYA
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Ikreim vannak,egy lány és egy fiú.Ma kezdték az ovit,ebéd után elhoztuk õket.Sajnos azzal fogadtak,hogy a fiam rátámadt más (nagyobb)fiúkra,és folyamatosan szaladni kellett utána,mert megpróbált elszökni.Mikor erre rákérdeztem,azt mondta,haza akart jönni.Hiába kiabáltak,hogy álljon meg,nem fogadott szót.Hogy a fiúknak miért ment neki,nem tudta megmondani.Annyit mondott,hogy rosszak.
Az a baj,hogy mindig ilyen volt.Hiába magyarázunk el valamit szépen,sokadszorra ugyanazt már indulatosan,majd esetleg fenékre ütéssel,semmi nem segített eddig sem.Az úton nem fogja a kezünket egyik sem,hiába próbálunk bármit.Kérem segítsen,mert nagyon tanácstalan vagyok.Nem akarom,hogy Õ legyen " A verekedõs gyerek".
Válaszát elõre is köszönöm,Zsuzsa!
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Egy hatalmas segitseget szeretnek kerni. Kislanyom 4 eves ovodas. Az oviba semi baj nincs vele, csak kicsit aggodom, mert ha bantjak nem vedi meg magat, valamint nagyon erzekeny. Igaz mikor elkezdte az ovit akkor mondtam neki, hogy nem szabad verekedni az oviba, fogadjon szot ovoneninek es ha valami baj van szinten szoljon az ovononek.
Van egy 3 eves unokatestvere lany aki mindig meghuzza a hajat meg raver csak ugy minden ok nelkul de meregbol es a lanyom nem vedi meg magat. Nem tudom mit tegyek mert azt sem szeretnem hogy minden kis aprosagert verekedjen csak annyit szeretnek ha egy kicsit megvedene magat es nem bantana, de viszont nem akarom nagyon buzditani sem a verekedesre. Kisebb testveret aki fiu es 2 eves ot helyreteszi ha ugy van sot a kicsifiam szokta megvedeni a keresztlanyom verekedesetol is.
Sajnos mama is nagyon sokszor mondja neki amibol mar nagyon elegem van es emiatt mar sokszor osszevsztem vele hogy az en lanyom mar nagy es O adja oda azt a jatekot az unokatestverenek amivel egyebkent is az en lanyom kezdett el jatszani es O legyen megerto meg engedekeny az unokatesoval szemben.( Tudni kell hogy hogyha a lanyom megfog egy jatekot az egybol kell az unokatesonak kulonben foldhozveri magat es azt hazudja hogy az en lanyom elvette tole)O a nagyobb es neki kell mar annyira ertelmesnek lennni hogy tudjon engedni. Ezen aztan nagyon felkapom a vizet, hogy a kis 3 eves unokatestvernek mindent szabad de viszont ennyi idosen az en lanyom ilyeneket nem csinalhatott. (Alanyom egyebkent nagyon joszivu tehat megoszt mindent, meg az uj jatekat is odaadja.)
Sot nem tudom mi tevo legyek mert a ferjem is azt mondja nem az en dolgom megnevelni a kis unokatestvert, hanem a szuleinek de ok nemcsinalnak semmit.
Multkor is beleharapott a fiamba csak ugy mert neki olyan kedve volt, meg verzett is szegeny kisfiamnak. ( A szulok meg jaj nem szabad es el is volt intezve.)A fiam azota mindig visszaadja ha ot bantja es valahogy nem is szereti az uncsitesot O inkabb jobban szereti az unokatestvere kis hugat aki meg 7 honapos.
Szeretnemha tanacsot adna ez ugyben hogy mit tegyek, mert mar mondtam neki anyit hogy hogy ha valaki bant teged ne hagyd magad, de valahogy ez lehet kicsit olyan mintha azt mondanam hogy verekedjel nyugodtan.
Kerem segitsen mit tegyek. Sot ha az uncsitesoval kapcsolatban is tudna valamit segiteni hogy ne verekedjen annyit azt is megkoszonnem.
Segitseget es turelmet elore s koszonom!
Tisztelettel:
Egy ketsegbeesett anyuka.
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Kislanyom, Anna, most volt 3 eves. Elkezdtuk az ovit, de ugy latom, az en nyilt, vidam, ismerkedos kislanyom zarkozott, visszahuzodo lett az oviban.
A beszoktatas alatt, az elso heten nem volt gond. Nem is sirt, ebedelt is valamennyit. A masodik (aktualis) heten mar hetfon sirt ebednel, es azota naprol napra egyre tobbet sir. Ma mar annyit sirt, hogy gondolkodtak rajta, hogy odahivnak. Ha kerdezem mi volt, azt mondja, hogy van egy rossz kislany, aki megverte. Es persze megkerdezem o mit tett, azt mondja visszutottem. Ez a kislany a tobbieket is rendszeresen uti, es ennek hatasara az egesz csoportra az agresszio a jellemzo. A csoportban Annam a legkisebb, es bar ket regebbi baratja is van, ugy latom nagyon el van veszve. Nem szeretnem, ha ot is felorolne az agresszio malma. Mit tegyek? Januarban ugy gondoltam, megint 1-2 napot benn leszek vele, mert keves volt decemberben a 2 het (kozben 3 napot beteg is volt). A kerdesem az, hogy mivel teszek jot a lanyomnak. Nem akarom a tobbi szulohoz hasonloan verekedesre buzditani, mikor mar fel eve sikerult ranevelni, hogy a kerem hogy mukodik. Raadasul otthon van egy kisteso is:)
Arra gondoltam, keszitunk a rosszkislanynak ajandekot, hatha megszelidul. Ha nem jon be, beszelek az ovonokkel (akik egyebkent mar tudataban vannak a problemanak, de latszolag nem tesznek semmit). Raadasul az amugy is szuk oltozoben, pont a rosszkislany mellett van az Annam helye. Van aki azt mondja, tulreagalom a dologkat, de vegul is az a szulo feladata, hogy vedje gyermeket. Nem akarom, hogy agressziv legyen o is. Varom megtisztelo valaszat.
Koszonettel: Andi
Válasz >>>
Három fiam van, 6,4 és 2 évesek. Nagyon sokat játszanak együtt, fõleg szerepjátékokat, de nagyon sokszor "harcos", fiús dolgokat is. Ilyenkor elõkerülnek a játék kardok, pajzs stb. Nemrég volt nálunk egy óvodástársuk, s a mama amikor hazavitte felháborodott, hogy milyen durvák. Nekem ez nem tûnt fel, hiszen már hozzászoktam ahhoz, hogy nem csendes tevékenységet folytatnak egy sarokban...A vendég kisfiúnak sem testvére, sem unokatestvérei nem fiúk, a mamának bizonyára furcsa volt a harcias modor. Tényleg mások a fiúk, vagy keményebben fel kéne lépnem, ha beindul a csatazaj? Most hagyjam õket vagy sem? Eddig úgy gondoltam ez normális ( még ha nehéz is elviselni ), hiszen egymás testi épségét nem szokták veszélyeztetni..A környékünkön is mindenkinek lánya van, meg vannak botránkozva a fiús játékokon.
Állandóan feszélyezzem õket? Mi a helyes?
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!Sajnos komoly problémám akadt: az elsõs kisfiamról kiderült hogy a hazahozott játékot nem kapta, hanem elvette{lopta}ez a napokban derült ki. Gondoltam, ha leülök vele megbeszélni, akkor megérti a dolog súlyát .Sajnos tegnap elvette a társai radirjait nem egyet, a tanítónéni véletlen megtalálta nála és akkor is letagadta.Itthon nem ezt látja, jóra tanitjuk, becsületes kis emberek vagyunk, mindent megkapnak tõlünk. Nem tudom, mit csináljak, pedig szakképzett dajka vagyok és félek tovább csinálja .Köszönettel:Z Evelin
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekem most kezdte az óvódát. Bölcsis is volt. A bölcsis csoportjából egy enyhén fogyatékos kisfiúval jött fel egy csoportba az oviba. Már a bölcsõdében is együtt játszottak. Ez a kisfiú nem tud még beszélni tisztán (1,5 évvel idõsebb társainál ), megnyilvánulásai elég érdekesek. Azt vettük észre, hogy kisfiunk beszéde rohamosan romlik. Amit a bölcsõdében még szépen ki tudott mondani, azt ma már csak hibásan. Eleinte egy-két hangot mondott rosszul, ma már sokkal többet. A másik kisfiú viselkedési formáit néha átveszi. Mit javasol? Mindenhol az integrálást hangsúlyozzák, de félek, hogy ez káros a gyermekemre. Valamint egy hosszas légúti betegség ( 3 hét ) után vissza kellett térni az esti pelenkázásra. A gyermekorvos azt mondta, hogy a sorozatos erõs esti köhögés miatt elõfordulhat. De már meggyógyultunk, és még mindig kell a pelus. Mit tanácsol? Üdv: Mária
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeknevelés
|
|
