Levélírónk dajkaként dolgozik egy óvodában, ahol csoportjának egyik óvónõje hosszabb ideje hiányzik. A dadus néni igyekezett a lehetõ legtöbbet segíteni a másik óvónõnek, de a jó szándék mégis rosszul sült el...
Kedves Óvónõ
Nem szülõként hanem ,óvodai dajkaként szeretnék kérdezni öntõl.Pár hónapja dolgozom egy óvodában nagy lelkesedéssel kezdtem a munkát nagyon szeretem a gyerekeket,és családom és környezetem szerint is nagyon könnyen szót értek az emberekkel . Alapvetõen mosolygos ,jó humorú embernek tartanak,egy jó szó nem kerül semmibe ,ha tehetem kerülöm a konfliktust de most mégis egy ilyen helyzetbe kerültem. Az óvodánkban hiányzik a csoportom egyik óvónénije,22-25 gyerek jár a csoportba kiscsoport és kis középsõ vegyesen,a másik óvónéni aki az óvodavezetõ is egyben hetek óta "egyedül" van .Sokat vagyok a csoportban sokszor egyedül ,vagy a másik dajkával mert neki a papír munkát is elkell végeznie,vagy dolga van .A gyerekek ragaszkodni kezdtek hozzám vannak még síros beszoktatós kicsik is ,néha ölbe veszem kicsit õket megbeszéljük h mikor mennek haza ,de közben figyelek a többiekre is .Ebbõl adódik a probléma egy nap kizavart a csoportból,h nincs nekem kint dolgom? h úgy érzi mindtha át akarnám venni a helyét meg h van neki 25 éves tapasztalata talán elbír egyedül is ennyi gyerekkel,vegyem fel a telefont ha csörög ,meg nézzem h ki jön megy a folyosón,mert az nem azõ dolga ,de a szülõkkel se beszéljek mert már azok is hozzám fordulnak ha kérdezni akarnak valamit.Én azóta többnyire sírdogálok ha eszembe jut a dolog,meg sem fordultak a fejemben olyanok amiket a fejemhez vágott,a többi dolgomat is mindig elvégzem addig nem megyek a csoportba , azóta nem mentem csak ha reggeliztünk meg ebédkor mert mostmár nem tudom mit vár tõlem,én úgy tanultam h a dajka az óvónõ segítõje ,nem "csak"takarítónõ,és azt gondolom h mindegy h ki vígasztalja meg azt a kisgyereket ez nem presztizs kérdés mi vagyunk õ értük és nem fordítva. Kérem írja meg mi a dolga egy dajkának és mi nem ,és mit tegyek én ebben a helyzetben. Nagyon köszönöm .
Válasz:
Kedves Levélíró!
Megértem Önt, hiszen bizonyára érzékenyen érintette, hogy minden jó szándéka ellenére rosszul sült el a segítõkészsége. Mivel így a messzi távolból a konkrétumok ismerete nélkül lehetetlen lenne kellõ objektivitással megítélni a dolgokat , így mindenképpen csak azt tudom javasolni, üljön le a kolléganõvel és beszéljék meg a problémát! Kérdezzen rá minden részletre kiterjedõen (!), hogyan, miként tudna a segítségére lenni. Mondja el neki is, hogy minden tettét csak a jó szándék vezérelte, így valószínûleg õ is rádöbben majd, hogy félreértette a maximális segítõkészséget. Elõbbiek segítségével remélhetõleg sikerül mindenki számára megnyugtató módon, emberségesen megbeszélni, egyeztetni a továbbiakat.
