Erika gyermekének óvodájában egyre több, nem feltétlenül pozitív változás köszöntött be az intézmény tagóvodává válásával. Sok minden új irányt vett: állandóan változó pedagógusok, zártkörûvé vált óvodai rendezvények, süket fülek a szülõk kérései felé és a gyerekekhez való viszonyulás.
Kedves Óvónõ!
Egy nagy problámánk van!
Az ovink kb. 3 éve tagovodává vált, uj vezetõvel :( Azóta a színvonala mélyen süllyed. A mi csoportunk Óvonénijeit mind a ygerekek mind a szülõk szeretik. Azt még csak megemésztettük, hogy minden ünnepet zártkörüvé tettek, és a mi véleményünk az nem is számít, aztán a tavalyi nyáriszünet után a megszokott ovónõ párosokat is szétbontották (mieink maradtak szeremcsére) de a mostani tanévre a mi egyik óvónõnket is eltetteék másik csoportba :( még most ezt is lenyeltük de a mi óvónõnk egyedül maradt a 25 fõs csoporttal mert nem lett párja :( a mi csoportunk ráadásul egy elég peroblémás csoport, vegyes csoport vagyunk és legalább 4 olyan gyerek van aki 2-nek számít , na most az történt, hogy ez az óvónénink sajnos belefáradt ebbe hogy egyedõl van és felmondott (megértjük ) de nagyon sajnáljuk mert minden gyerek szerette és mi is :) most viszont kettõ vad idegen óvónõ van a gyerekeinkkel aki besem mutatkozik nekünk kérdezzük mi volt a gyerekkel azt a válasz, a szokásos... õ honna is tudja mi a szokásos?????? azzal kezdte elsõ nap kidobálta a könyveket mert túl sok van , átrendezett mndent.. a gyerekek mindegyik ugy jönnek haza. hogy kiabál õk a szolgák az óvónéni meg a királynõ stb stbés ezeket a gyerekek mondják :( az lenne a kérdésem mit lehetne tenni?????mert ez nekünk nem jó és a gyerekeinknek sem . amásik óvónéninket szeretnénk vissza mert õ ismeri a gyerekeket és a gyerekek õt is szerették,ráadásul a nagycsoportosoknak azért azt gondodlom nem mindegy mert aki nem ismeri õket milyen jellemzést ír ill. honnan tudja mit kell fejleszteni nála????kérem mielöbbi válaszát!
Köszönettel: Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Soraiból úgy ítélem, Ön és a szülõtársak is nagyon el vannak keseredve. Ez a megkeseredettség csak gyûlt és gyûlt a 3 év során, mióta újabb és újabb változások köszöntöttek be az életükbe, hiszen szerették a régi ovit. Úgy érzi, véleményüket senki nem hallgatja meg, kéréseik és kérdéseik pusztába kiáltott szó.
Azt gondolom, ezen a ponton kellene változást kezdeményezni, hiszen így sok megválaszolatlan kérdést tisztázni lehetne. Hasznos lenne összehívni egy rendkívüli szülõi értekezletet, melyen mind a szülõk, mind az új óvónõk, mind a tagóvodavezetõ részt vennének. Ott választ lehetne kérni minden olyan kérdésre, mely a szülõket nyomasztja.
Pro és kontra azonban, úgy érzem, el kell mondanom néhány dolgot:
- Önnek igaza van abban, hogy mivel minden gyermek más és más, sõt, egy-egy gyereknek sem telnek soha egyformán, „szokásosan“ a napjai, így a „Hogy telt a gyerek napja?“ kérdésre sem lehet a „szokásosat“ válaszolni. Igaza van abban is, hogy MÉG nem ismerik az óvónõk a gyerekeket, honnan tudják akkor, hogy mi a szokásos, de: nem lehet részletes beszámolót várni 25 zsibongó gyerek feje fölött, akikre folyamatosan oda kell figyelni. Elképzelhetõ, hogy az óvónõnek nagyon is lenne mit mondania, de egyszerûen nincs lehetõsége ott és akkor ezt konkretizálni. Egy-egy lényegi mondat azért, úgy vélem, belefér, de többre csak fogadó órán lehet számítani.
- A könyv válogatás, kidobálás sem biztos, hogy a könyvek nagy számából ered. Elképzelhetõ, hogy egyszerû selejtezésrõl van szó, mikor a már valóban használhatatlanná vált daraboktól kénytelenek megválni.
- A királynõ-szolga kiosztott szerepkör lehet, hogy csak a gyerekek fantáziájának a szüleménye, ám elképzelhetõ, hogy ez nem véletlenül fogalmazódott meg bennük. Kérdezzék meg errõl részletesen a gyerekeket, ki és miért mondta mindezt, majd konkrét nevek említése nélkül beszéljék meg ezt az óvónõkkel.
- A nagycsoportosok szintfelmérésében nyilván az sem utolsó szempont, hogy a pedagógus mennyire ismeri a gyerekeket, ám ez önmagában nem lehet döntõ. Az iskolaérettséget vizsgáló szakértõk sem ismerik behatóan a gyerekeket (ezt kompenzálja némiképp a szülõvel való elõzetes beszélgetés, majd a gyermekre való hatékony ráhangolódás), mégis el tudják végezni a szintfelmérést.
Összességében elmondhatom, bõven felsorakoztathatók érvek és ellenérvek, ám ezek csak egy õszinte hangvételû, közös megbeszélés (szülõi értekezlet) nyomán tisztázhatók.
