Levélírónk 6 éves kisfia társainál érzékenyebb, sírósabb gyermek, amit óvónõi nem tolerálnak kellõképpen.
Kedves Óvónõ!
Fiam 6 éves, jelenleg nagycsoportos óvodás, érzékenyebb lelkû, mint korabeli csoporttársai. Eddig nem tulajdonítottunk neki túl nagy problémát, most azonban a történtek miatt, aggódom.
Gyermekem kiváló mozgású, ügyes fiúcska – például már 5 éves korától jég és görkorcsolyázik - csoportjában egyedüliként, valamint úszik, néptáncol. Mégis az óvodák közt megtartott, nagycsoportos gyerekek ez évi tornaversenyére az óvónõi nem nevezték be. Az óvónéni nemleges válaszát a következõvel indokolta: „Nem fogok a fiaddal szenvedni, ha a sorban elõtte lévõ csoporttársa csúnya nézése miatt sírva fakad!”
Azt, hogy érzékenyebb már korábban is tudtuk – fõleg igazságtalanság (más gyermekek agressziói miatt – elég sok verekedõs gyermek van a csoportjában), stressz helyzetekben sírva fakadt, napi szinten. Azonban még novemberben is azt mondták az óvónõi, hogy javul és tudják kezelni. Azért sem aggódtunk, mivel gyermekem csak az óvodai csoportjában ilyen. Az óvodán kívüli tevékenységeken (úszás, néptánc) – megkérdeztük – nem tapasztaltak nála hasonlót. Sõt ha igazságtalanság éri ott még ki is áll az igazáért. Jelenleg úgy engedem reggel az óvodába, hogy felhívom a figyelmét, hogy ne sírdogáljon mindenen: "szorítsd össze a szád, légy erõs!"
Én úgy érzem, hogy ez probléma, hiszen a viselkedése háttérbe szorítja a tehetségét (most "csak" egy verseny élményébõl marad ki), de nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha az iskolában õsztõl hasonló gondok lennének. Vajon tényleg csak csoport probléma-e? És 4-5 hónap múlva úgyis vége az óvodának, így nem érdemes foglalkoznom vele? Vagy érdemes mégis szakemberhez vinnem, hiszen az óvónõk mégsem tudják kezelni a problémát?! Félek felfújom a dolgokat, de attól jobban tartok, hogy nem adom meg a fiamnak a szükséges segítséget.
Nyilván az óvónõivel is beszélnem kell errõl az aggodalmamról, de jelenleg úgy érzem, hogy egy kívülálló szakember jobban meg tudna gyõzni a véleményével.
Válaszát elõre is köszönöm:
Szeidl E.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Minden gyermek más és más, míg egyesek érzékenyebbek, másokról lepereg mindenfajta negatív élmény. Kisfia az elõbbi csoportba tartozik, ezen azonban kellõen tapintatos, odafigyelõ pedagógusi magatartással nagyon jól át lehet õt segíteni. Ha a gyermekben kialakul egyfajta érzelmi biztonság, egyre jobban magára talál, egyre jobban, egyre bátrabban meg mer nyilatkozni. ( Mindezt a sírás helyett teszi)
Amikor az óvónõkkel beszélni fog gondjáról, kérdezzen rá, õk konkrét (!) esetekben hogyan, miként szoktak reagálni, viselkedni. Ennek tükrében mondja el saját tapasztalatait, meglátásait, azaz, hogy Ön milyen nevelõi attitûdöt talál célravezetõnek gyermekét illetõen.
Próbáljanak közös nevezõre jutni, melyben a másik meggyõzése helyett a közös megoldás keresése domináljon.
A közeljövõben történõ iskola választást illetõen pedig tanácsolom, hogy a megfelelõ iskola megtalálásán túl helyezzenek nagy hangsúlyt egy kellõen emberséges, tapintatos, kedves tanító megtalálására is.
Sok sikert kívánok!
