 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves, még éppen kiscsoportos óvodás. A prolémánk az, hogy a kisfiam azt mondja, nem szereti az egyik óvónõt. Nem igazán tudom, mitévõ legyek ebben a helyzetben, ugyanis nekem is az az érzésem, hogy nem árad túl sok szeretet a kicsi felé. Ami nehezítheti az óvónõk helyzetét az az, hogy a kisfiam nem igazán "minta" gyermek, elmondásuk szerint sokszor lerombolja a gyermekek játékait, vagy esetleg odacsap valakinek. A róla adott jellemzésben is sajnos az szerepel, hogy nem illeszkedett be. Ez részben biztosan az itthoni konfliktusokból adódik, amely a férjem és köztem van, de a kisfiamnak ettõl függetlenül van jó oldala is és igen szerethetõ gyermek. Az óvodában azonban szerintem a jó oldala vagy ritkán mutatkozik meg vagy óvónénik "túlreagálják" a helyzetet. Most már kezd barátokat szerezni, de az volt a fõ probléma, hogy tengõdik, és nem foglalja el magát, illetve a gyerekek már kezdték a "rossz" jelzõt ráragasztani. Ezért szóltak is nekem az óvónõk, de ez már annyira az év vége felé történt, hogy a nevelési tanácsadóban nem tudtak foglalkozni érdemben az esettel. Majd õsszel. Szóval lehetséges, hogy a kisfiam nem egész nap az elfogadható, könnyen szerethetõ oldalát mutatja az oviban, de úgy érzem, hogy ezt fõleg az egyik óvónéni érezteti is vele. És most a gyermek szólt is nekem. Nem tudom, ilyen esetben hogyan kell kezelni a problémát. Jót teszek-e, ha ezt elmondom az érintett óvónéninek. Olyan szívesen beszélnék a vezetõ nõvel vagy más óvónénikkel az oviból, de nem tudom, hogy ez milyen hatással lehet az eseményekre.
Az óvóda nagyon közel van hozzánk és a munkahelyemhez is. Nem is ide tartozunk, de én írtam kérvényeket tavaly, hogy vegyék fel ide a kisfiamat, mert egyrészt közelebb van mint a másik, másrészt pedig igen jó híre van, és nagyon tetszett a program, a környezet és minden anyuka, akivel beszéltem, nagyon dicsérte az ovit. Ezzel szemben tény, hogy amikor bemutatták a két óvónõt tavaly augusztusban, volt egy rossz elõérzetem. Nem tûntek igazán kedvesnek, és összehasonlítva pedig a másik kiscsoport óvónõivel, ég és föld. Tulajdonképpen szinte az összes többi óvónõ rokonszenvesebbnek tûnik a mi óvónénieinknél. Persze errõl már többször beeszéltem a többi anyukával is, nekik is többségében hasonló a véleményük, csak éppen a gyermekük nem jelezte feléjük, hogy nem szeret odajárni. Tény, hogy az óvónéniket ritkán látom természetesen mosolyogni, nem láttam még, hogy leguggolnak a gyermekek mellé, ha bajuk van, nem mesélnek nekik elalvás elõtt, és nem különösen jó a kommunikáció a szülõkkel. Ez alatt azt értem, hogy nem igazán kapunk visszajelzést a gyermek óvodai "életérõl". Ugyanis a gyermek feje fölött nem szeretnek beszélni arról, hogy mit csinált aznap a gyermek. Másképp meg nem közlik. Fogadóórán lehet errõl beszélni, de az meg ritkán van. Vagy minden két hétben kellene kérnem egy lehetõséget, hogy összefoglalják a gyermek ca két hetét? Természetesen nem minden mozzanatról szeretnék tudni, de szinte semmit nem tudunk. Más szülõk is így vannak ezzel.
Szóval kérem Önt, adjon tanácsot, mitévõ legyek ebben a helyzetben.
Válaszát elõre is köszönöm.
Adél
Válasz >>>
Tisztelt óvónö! Tanácsát szeretném kérni az alábbi esethez: kisfiam kiscsoportos óvodás.A múlt kedden körjáték játszása közben baleset érte, a mögötte futó fiú hátulról ráesett és beütötte a fejét a betonba, alaposan lezúzta az arcát, térdeit.Az eset kb. 11 óra körül történt, én délben tudtam meg, amikor mentem érte. A tanító néni kisebb balesetként írta le (én még akkor nem láttam, mert el volt vegyülve a többi gyerek közé). Mikor szembejött és levettem a kalapját, elborzadtam a látványtól. A homloka közepén egy 10x5cm-es véraláfutásos duzzanat keletkezett, nem beszélve a zúzódásokról. Kézen fogtam, rohantam haza és vittem a sebészetre. Óriási szerencsével nem sérült a koponyája, de másnap fej-és fülfájásra panaszkodott, ezért újra el kellett vinni a kórházba, ahol megállapították, hogy az ütéstöl feltehetöen megsérült a dobhártya, lekezelték, a héten megyünk hallásvizsgálatra. Az orrát ért ütéstöl elferdült az orrsövény és 2 tejfoga felcsúszott 2 mm-t az ínyébe.Ezek után az igazgatónönek megírtam, hogy mi történt és hogy a fiamat az adott héten már nem viszem. Ma már jól volt, követelte a gyerekeket, ezért elvittem az óvodába. Szerettem volna megbeszélni az igazgatónövel, aki épp délelöttös, de hátat fordított és elment elölem.Tehetelenül álltam az ajtóban, majd eljöttem. Most nem tudom, mitévö legyek, délben az anyósom megy a fiamért. A kapcsolatom a tanító nénikkel jó volt, és nem értem ezt a viselkedést.Tanácsát elöre is köszönöm.
Üdvözlettel egy tehetetlen anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom 6 éves lesz,ovis.Pár napja úgy jön haza,hogy az óvonõ bünteti.Ma saját szememmel láttam,hogy az utcán séta közben megrángatta a gyermekemet.Ezek a dolgok pszichésen hatnak rá.Itthon feszültebb,ingerültebb.Mit tegyek?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Fiam 6 éves, jelenleg nagycsoportos óvodás, érzékenyebb lelkû, mint korabeli csoporttársai. Eddig nem tulajdonítottunk neki túl nagy problémát, most azonban a történtek miatt, aggódom.
Gyermekem kiváló mozgású, ügyes fiúcska – például már 5 éves korától jég és görkorcsolyázik - csoportjában egyedüliként, valamint úszik, néptáncol. Mégis az óvodák közt megtartott, nagycsoportos gyerekek ez évi tornaversenyére az óvónõi nem nevezték be. Az óvónéni nemleges válaszát a következõvel indokolta: „Nem fogok a fiaddal szenvedni, ha a sorban elõtte lévõ csoporttársa csúnya nézése miatt sírva fakad!”
Azt, hogy érzékenyebb már korábban is tudtuk – fõleg igazságtalanság (más gyermekek agressziói miatt – elég sok verekedõs gyermek van a csoportjában), stressz helyzetekben sírva fakadt, napi szinten. Azonban még novemberben is azt mondták az óvónõi, hogy javul és tudják kezelni. Azért sem aggódtunk, mivel gyermekem csak az óvodai csoportjában ilyen. Az óvodán kívüli tevékenységeken (úszás, néptánc) – megkérdeztük – nem tapasztaltak nála hasonlót. Sõt ha igazságtalanság éri ott még ki is áll az igazáért. Jelenleg úgy engedem reggel az óvodába, hogy felhívom a figyelmét, hogy ne sírdogáljon mindenen: "szorítsd össze a szád, légy erõs!"
Én úgy érzem, hogy ez probléma, hiszen a viselkedése háttérbe szorítja a tehetségét (most "csak" egy verseny élményébõl marad ki), de nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha az iskolában õsztõl hasonló gondok lennének. Vajon tényleg csak csoport probléma-e? És 4-5 hónap múlva úgyis vége az óvodának, így nem érdemes foglalkoznom vele? Vagy érdemes mégis szakemberhez vinnem, hiszen az óvónõk mégsem tudják kezelni a problémát?! Félek felfújom a dolgokat, de attól jobban tartok, hogy nem adom meg a fiamnak a szükséges segítséget.
Nyilván az óvónõivel is beszélnem kell errõl az aggodalmamról, de jelenleg úgy érzem, hogy egy kívülálló szakember jobban meg tudna gyõzni a véleményével.
Válaszát elõre is köszönöm:
Szeidl E.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam szeptemberben kezdte az ovit. Nagyon szeret járni, elõtte bölcsis volt 2 éves korától. A problémám az, hogy a csoportban sok a durva gyerek. A fiam nem verekszik és nem lökdösõdik, azonban Õt a többi gyerek folyamatosan bántja. Szeptember óta már kétszer volt, hogy kisebb baleset érte / ellökték a betonon és lelökték az udvari házikóról/. Nagyon félek tõle, hogy valami nagyobb sérülés éri, ugyanis mindkét eset annál az óvónõnél történt, aki most került az oviba. A fiam azt mondja, hogy csak Õt bántják. Ráadásul megjegyezte az új óvónõ, hogy mennyit változott a gyerek, mert mostmár benne van Õ is a rosszaságban. Hát persze, hiszen volt kitõl tanulni! Úgy érzem, hogy nem tud fegyelmet tartani a gyerekek között és utána meg csak jön a büntetés. Több anyukától is hallottam, hogy a gyerekük nem is akar menni az oviba, ha reggel ez a fiatal óvónéni van. A másik óvónõ nagyon aranyos, vele nincs gond. A fiam eléggé érzékeny gyerek és mindenkit szeret, mindkét óvónõt és a csoporttársait is. Már gondoltunk rá, hogy a további balesetek megelõzésére következõ évtõl új oviba visszük, itt a lakótelepen van még kettõ, de nekünk a mostani a körzetes. Igazság szerint nem is ide irattuk be, nem ide akartuk adni, de a többibe helyhiány miatt nem vették be. A gyereket ha kérdezem azt mondja, hogy szeret járni és nem akar másik oviba menni. Viszont én úgy látom, hogy a verekdõs gyerekeket nem tudja az óvónõ féken tartani és lassan az én gyerekem is eltanulja a rosszaságot. Ön szerint mit tegyek? Mi a módja annak, ha át szeretnénk iratni máshova?
Válaszát elõre is köszönöm!
üdvözlettel:
Éva
Válasz >>>
Tisztelt Óvonõ!
Kisfiam 4 éves múlt. Nagyon érdeklõdõ, bõ szókincsû, eleven kisfiú. Bal kezes. Az óvodában szinte mindig azzal fogadnak, hogy éppen aznap mit csinált. Már rettegve megyek érte, hogy megint mit fognak mondani.
Itthon is gyakran figyelmetlen, és az õ kis feladataival van elfoglalva, de mégis bármilyen munkába be tudom fogni. Készítünk betlehemet, rajzolunk, olvasunk, építünk a kistesóval együtt, sütünk és fõzünk is.
Az óvonéni kérésére pszihiátérnek is megmutattam, mert néha még bepisilt (már szinte nem), de szerinte egy teljesen szokványos kisfiú.
Az óvonénijeink az iskola megszünése után kerültek át az óviba (tanárnõk).
Csak néhány, a panaszaikból: elvette más játékát (1X), turta az orrát, mese közben levette a szandálját (megbüntették érte), nem válaszolt a feltett kérdése, helyette a villanymotor mûködésérõl beszélt, ölelgeti a gyerekeket (azt modták milyen babás), "legyenszíves" helyett "adja ide"-t mondott, tegnap megpacskolta az óvonéni popsiját, mondtam, hogy biztos szinpatikus neki, erre az mondta, hogy tudja! ... És már nem is emélszem mi minden volt a bajunka. Már elnézést, de nem tudom, hogy tényleg ennyire problémás lenne a gyermekem, vagy csak mindent szóvá tesznek. Az elõzõ óvónénik szerint nem kell mindent a szülõnek elmondani ami az oviban történik, és fõleg nem a gyerek elõtt. Probálok mindent megtenni azért, hogy egy kisangyal legyen, de már nem tudom hogyan. Minden nap a lelkére kötök egy rakás utasítást, hogy mit csináljon az ovodában, még jutalmazom is. De nem az óvónéniknek kellene felkelteni a gyerek figyelmét, kiváncsiságát?
Kérem, adjon nekem tanácsot!
Válasz >>>
Kedves Óvonõ,
4 éves fiam második éve jár óvodába, vegyes csoportba. Az óvodai foglalkozásokon nem akar részt venni, helyette inkább játszik. Elég gyakran verekszik a gyengébbekkel. Tavaly az óvónõi ezt a viselkedést a kistestvér érkezésével magyarázták, de szerintem ezen már túl van, itthon teljesen normális a viselkedése. Miért verekedhet még mindig? Ha nem vesz részt a foglalkozásokon, nagy problémát jelent?
Köszönettel
Gardó Renáta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Majdnem 4 éves kisfiam van, akivel eddig semmilyen problémám nem volt itthon sem és az oviban sem.Utóbbi hetekben viszont el kezdett éjszakánként bepisilni.Uyganekkor kezdõdtek a problémák az oviban is, mivel az egyik hasonló korú kisfiú, amikor úgy gondolja, el kezdi verni , köpni, marni a fiamat.Sajnos nem csak õt, a többi gyerek anyukája is panaszkodott már rá.Azóta nem akar menni oviba, pedig addig soha nem volt probléma , amikor ott hagytam.A délutáni foglalkozásokon (foci, hittan), amit eddig imádott, nem tudom egyszerûen ott hagyni.Csimpaszkodik a lábamba, hogy ne menjek el, nem akar itt maradni.Reggelente mindig kérnem kell az ovónõk segitségét, és szabályszerûen ki kell tépni a kezembõl a gyereket, mert nem enged el.Már reggelente kezdi, hogy nem akar menni oviba.Ha kérdezem, miért az válaszolja, hogy "nem akarok menni oviba, mert a M. megüt".Kértem az óvónéniket, h figyeljenek egy kicsit oda, de sajnos túl sokan vannak a csoportban, nem tudnak külön ezzel a problémával foglalkozni.Nõvére szintén ebbe a csoportba jár, tehát õt is kértem, hogy azonnal szóljon az ovónéninek, ha észlel valamit.
Hozzá kel tennem, hogy márciusban született meg a kis húguk.Fiam is és lányom is nagyon nagy szerettel beszélnek róla, imádják, babusgatják.Tehát nem veszek észre semmi féltékenységet.Az óvónõk mindig ezt hozzák fel indokként, hogy a fiam túl érzékeny és most látja hogy mindig a babával vagyok elfoglalva, kevesebb idõ jut rá, és igy reagál a problémára. A baba márciusi, a probléma viszont pár hete kezdõdött.Lehet hogy csak "most esett le a tantusz", hogy a kisbaba mindig itthon marad és mégis konkurencia neki?És azért pisil be.Vagy tényleg fél óvódába menni ?!Mennyire engedjek a fiam kérésének, ha azt mondja itthon szeretne maradni?Lehet hogy ez csak egy fázis, ami majd elmúlik?
köszönettel ,várom válaszát
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Lányom 5 éves múlt, az óvodai csoportban van egy kislány, akivel se veled se nélküled kapcsolatban vannak. Azonban ez a kislány rátelepszik a csoportra, csak az a jó, a szép, amit õ csinál, ami neki van, amit az apukája külföldrõl hozott. Ezen kívül minden csúnya, rossz. Az egyik óvónõ-szerintem vérbeli rendkívül jó pedagógus, kordában tudja tartani a helyzetet-, míg a másik "sztárolja" ezt a gyereket, de olyan szinten hogy volt már olyan helyzet, amikor megígértem a lányomnak, hogy beszélek a kislánnyal, hogy ne viselkedjen így, erre a lányom azt mondta: az ... néni (a másik óvónõ) azt mondta, vele gyûlik meg a baja annak, aki szólni mer a kislánynak. Nap nem telik el, hogy valamilyen történetbe bele ne szaladnánk. Figyeltem a kislányt amikor mi érkeztünk késõbb az óvódába, hogy viselkedik az én lányommal. Bement a lányom a csoportba, mire az említett kislány odament tõle 1 méterre, és alaposan végigmérte, tetõtõl talpig, de olyan kifejezést ült az arcán, amitõl leesett az állam, undorodó, gunyoros. Bár nem vagyunk gazdagok mindig tiszta rendes ruhában jár a lányom, még csak nem is használtban, de leginkább az óvódai életnek megfelelõben, kényelmesen, olyanban, amit ha baleset éri nem kár érte. Abban a pillanatban, ahogy észrevette hogy figyelem, rögtön váltott, mézesmázosan átölelte a lányom és puszilgatni kezdte. Ez nem egyedi eset volt. Mi õszinte családban élünk, nincs képmutatás, nincs hazugság, tehetetlennek érzem magam, mert a lányomat is bántja a mindennapos megaláztatás. Mitévõ legyek? Nem megkímélni akarom, hiszen az életben kap majd többet is, csak azt szeretném elérni hogy legyen biztos abban, hogy õ ugyanolyan értékes és semmivel sem kevesebb, azért mert neki "csak" csúnya cuccai vannak, bár ez a játékra is érvényes, mindenki a lány kívánságait teljesítheti egész nap, ha nem, ki van közösítve. Nem erõs ez egy kicsit 5-6 éves gyerekek között? Lehet hogy túlérzékenyen reagálok, de tisztelettel várom válaszát.Köszönettel BB.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Jól esik. hogy van ez a lap, ahol segítséget, támogatást kaphatunk, mi, szülõk. Két hónapja szeretnék már írni, de várakozásom megoldást is hozott már. Kétgyermekes anyuka vagyok. Fiaim 1,5 és 3,5 évesek. Nagyobbik fiam egy falusi óvodába jár, kislétszámú (10 fõ) csoportba. Én itthon vagyok a kisebbikkel. Ovis kisfiam barátkozó, okos, szeretetteljes ember. Szeretõ, teljes családban nevelkedik, az apuka is nagy szerepet vállal a nevelésben. Nagyon várta az ovit (2 éves kora óta), de most fél év ovi után már nem akar menni. Nincs hiszti, sírás, de minden reggel panaszolja, szünetekben szóba se hozza az ovit, ahol eddig napi 7-8 órát töltött. Szereti az óvónéniket, dajkákat, és a társait is. És minden reggel szépen megy az oviba. Most fél naposra kértem át, mert rövid volt a délutáni itthon töltött idõ, illetve jobb szeretném, ha még az én nevelésembõl jutna neki több (szép beszéd, mese, együtt játszás, testvér), mert ebbõl úgy érzem hiány van az oviban. Vagyis fél év alatt néhány versnél több jót nem hozott haza. Viszont csúnyán beszél (közvetlenül ovi után), árulkodik, zsarol, mintha nem is õ lenne. Ez a viselkedés néhány óra itthon lét után jelentõsen javul, majd hétvégén, szünetekben megszûnik. Ezért vettem ki félnaposra. Védõnõm sokat segít, támogatott ebben is. Szóval ezt a problémát azt hittem megoldottam. DE! Súlyosabb gondok merültek fel. Én már kétszer láttem, hogy ovis társa erõszakosan lép fel a fiammal szemben (nyakszorítás), amikor õ tehetetlenül tûri. Ez nem az oviban történt, de megriasztott. Gyerekeinket erõszakellenesen neveljük. Nincs puskája, kardja, stb. Itthon nem lát, nem hall erõszakot. Itthon a kisebbik fiamon próbálja ki most az erõszakot, amit az oviban, társaitól(mivel máshol mindenütt ott vagyok velel) tanulhat. Persze nagyon ritkán, de fojtani ritkán se szabad, ezt persze határozottan mondtuk is neki. Sõt az ölni kifejezést is használja (Öljük meg a farkast,stb.), amit tõlünk még csak nem is hallott életében, érteni se hiszem, hogy érti a kifejezést, de sûrûn használja. Mindez megrémít. Mit tegyek? Kinek szóljak és mit? Hogyan tudom önvédelemre tanítani õt (verekedés,stb. esetére), mert verekedni se tanult meg. Úgy érzem, hogy nemcsak a jó nevelés , hanem a rossz is éppúgy hat az ilyen kicsi gyerekekre, hiszen nem tudja kire hallgasson (anyára, társakra). Kértem õt szóljon az óvónéninek, ha baj van, de társai azt mondják nem szabad árulkodni, így õ nem mer. De az óvónéninek nem kellene minden percben a gyerekeket figyelni és látni ezeket a helyzeteket? Tudom, így most tömör és velõs a probléma, de valóban szépen megy az oviba, nem félve, tehát a fenti esetek valószínûleg ritkák. De íjesztõek. Jobb lenne minél elõbb megoldani a problémát, míg még sûrûbb és súlyosabb lesz. Elnézést a hosszú sorokért. Várjuk, szíves válaszát!
Nera
Válasz >>>
Következõ 10 óvodán belüli feszültségek
|
|
