Levélírónkat aggasztja, hogy 3 éves kislánya rendszeresen onanizál. Az édesanya nem tudja, miként kezelje ezt a felettébb kényes helyzetet.
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3 éves, régóta küzdünk a következõ problémával: térdén ülve ritmusosan mozgatja magát, kipirosodik, leizzad.Ilyenkor a játékra sem figyel, ha megzavarjuk ingerült lesz. Sajnos 10 hónapos korától kezdve nagyon gyakran jártunk vele orvoshoz, különbözõ problémákkal: eszméletvesztés ( túlérzékenység miatt, mivel szervi eltérés nem volt kimutatható ), hüvelynyílásnál összenövés ( többször gyermeknõgyógyász segítségével kellett szétválasztani, beöntés ( székrekedés miatt, ami lelkileg nagyon megviselte, váratlanul érte, és utólag értékelve teljesen feleslegesen)...
A beöntés óta ezt a "nyomást" még gyakrabban tapasztalom nála, és egyszerûen van amikor napokon keresztül csinálja, nem bírjuk semmivel kizökkenteni belõle, ilyenkor nincs kedve pl. kimenni sétálni, játszani...stb. Észrevettük pl. hogy a szabadban nem csinálja. Vannak idõszakok, mikor egy-két hónapig sem tapasztaljuk nála, aztán váratlanul ismét jelentkezik ez a dolog, és egy jó ideig ismét eltart. Olvastam gyermekkori feszültséglevezetés kapcsán onanizációról. Elõfordulhat, hogy errõl lenne szó? Hogyan viselkedjünk ezzel kapcsolatosan a kislánnyal? Várom segítõ válaszát, mert teljesen lehetetlenné válnak a mindennapjaink, és egyre inkább el vagyunk keseredve, nem tudjuk, hogyan segíthetnénk a kislánynak, ha valóban valamilyen lelki probléma gyötri?!
Elõre is köszönöm válaszát!
Üdv.: aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Feltételezhetõen valamiféle lelki probléma áll a háttérben, ennek lehetséges kiváltó okát érdemes lenne Önnek, Önöknek alaposan átgondolni. Pl: Miben volt más a családi életük a maszturbáció-mentes idõszakban és most, amikor ismét elõjöttek a gondok? Nincs-e túl sok feszültség, esetleg meg nem értés, vita a családban? Kellõen odafigyelnek-e a gyermeküket érintõ (akár apró-cseprõnek tûnõ) problémákra? Amennyiben semmiféle ok-okozati összefüggést nem talál családi életük és a maszturbációs gondok között, akkor javasolnám gyermekpszichológus segítségét kérni.
Hogyan tanácsos reagálni gyermeke pótcselekvésére? Semmiképpen ne megrovóan, ill. "már megint mit csinálsz" kezdetû megszégyenítéssel. Igyekezzen láthatóan nem tudomást venni a dologról, és próbálja olyan izgalmas elfoglaltságok felé átvezetni a gyermeket, ami kislányának kedvére való és két kezét lefoglalhatja vele. Pl: festés, gyurmázás, ...stb. Szenteljen maximális idõt a kislányával való foglalkozásra, rengeteg sétára, felszabadult játéktevékenységre, amik szintén segíthetnek a lelki problémák feloldásában.