A helyzetem ismertetése. A barátnőmmel megromlott a viszonyom, ezért külön élünk (Semmilyen papír nem köt össze bennünket). Az együtt töltött 3 év alatt született egy kisfiú, aki most 19 hónapos. Alig látom, mert az édesanyja szerint megzavarom a fejlődésben. Heti egy alkalommal láthatom csütörtökön néhány órát. Többet szeretnék vele lenni. Akkor sem engedi velem hozzám, ha nem ér rá, olyankor a barátnőire vagy a szomszédjára bízza. A történethez hozzátartozik, hogy egy 23 éves szociálpedagógus végzettségű nőről van szó, ezért állandóan a gyermeklélektannal hozakodik elő. Igaz, én is tanultam pszichológiát, mert tanári diplomával rendelkezem. Előfordult többször is olyan eset, amikor nem mehettem oda(!)pedig 3 méter távolságban voltak tőlem. A kisfiam szeret velem lenni, hiszen ha meglát jönne hozzám, de nem engedik, s én se mehetek. Mit gondolhat ilyenkor? Apa nem akar odajönni, Anya nem akar odaengedni?
A kérdésem nagyon egyszerű: Valóban (jobban) sérül (mert azzal tisztában vagyok, hogy a különválás miatt sérül) a kisfiam, ha többet vagyunk együtt, mint a törvényben meghatározott idő előír?
Gábor
Válasz:
Kedves Gábor!
A különválás kérdése rendkívül kényes terület, melynél a lehető legjobb indulattal sem lehetne általánosságokba bocsátkozni. Minden család élete, előélete más és más, minden szülő személyisége más és más. Ezt megítélni nekem nem tisztem, az erre kijelölt jogi képviselők minden bizonnyal alaposan körbejárják az ügyet. Kérdéses esetben kérje az újratárgyalást, mely során minden bizonnyal figyelembe veszik az Ön indokait is.