A férjemmel 2 éve vagyunk házasok.Van egy 14 hónapos kisfiunk.A gyermek megszületése után nagyon megromlott közöttünk a viszony.Ennek főleg az az oka, hogy a férjem megismerkedésünk óta számtalanszor becsapott, de mindig elnéztem neki, mert szerettem.Azt reméltem, hogy a gyermekünk megszületése után véget érnek a titkolózások, hazugságok (nem megcsalásról van szó), de nem így lett.Sokszor szükségem lett volna a lelki támogatására, de segítség helyett "bántást" kaptam.Ráadásul nem telik el nap veszekedések nélkül. Ez mindannyiunkat megvisel, de főleg a kisfiunkat.Meggyűlöltem a férjem, s már nem is tudok megbízni benne.Szeretnék elválni, de a férjem erről hallani sem akar, pedig már többször mondta, hogy ő is tudja, hogy ha most nem is, pár év múlva úgyis elválunk. Én elsősorban azt szeretném tenni, ami a gyereknek a legjobb!Mit tegyek?Szerintem, ha most elválnánk,az nem viselné meg a gyermekünket annyira, mintha pár év múlva tennénk meg. Bár a férjem szerint ez éppen fordítva igaz.Ön mit gondol erről?Kérem segítsen!Válaszát előre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Nehéz ebben a kérdésben tanácsot adni, hiszen minden életkorban egyformán szüksége lenne a gyermeknek mindkét szülőjére, persze nem mindenáron. Ha egyértelműnek látszik, hogy a kisfiút nagyon megviseli az állandó veszekedés, parázs vita, és hideg fejjel, megfontoltan átgondolva sincs semmi esély a kapcsolat normalizálására, talán jobb lenne a lehető leghamarabb különválni.
Ezt a lépést azonban tényleg alaposan mérlegre kell tenni és csakis akkor szabad megtenni, ha már mindent megpróbáltak. Javaslom, előtte feltétlenül kérjék házassági tanácsadó segítségét is. Hátha!