Krisztina és férje olyan anyagi helyzetbe került, hogy az édesanyának sürgõsen vissza kell térnie a munkába. Ez nem lesz könnyû, hiszen 1 éves kisfiát bölcsõdébe, 3 éves kislányát óvodába kell szoktatni, ráadásul egyéb körülmények is nehezítik a dolgot.
Van egy 3 éves kislányom, aki most szeptemberben kezdi az óvodát, fél napra vették fel, mert van egy kisöccse akivel itthon vagyok GYEDen. Sajnos úgy alakult, hogy egy igen nehéz döntést kellett hoznom, ez év novemberében amikor is kisfiam betölti az elsõ évet, vissza kell mennem dolgozni. Sajnos nincs segítségünk, ketten vagyunk a férjemmel így igen kevés lehetõségünk van. Mi vidéken lakunk, de Pestre járunk be dolgozni, a férjem munkahelye nem fix, egyik nap Dunakeszin dolgozik, másik nap a X. kerületbe és így tovább. Ami fix az majd novemberben az én munkahelyem, ezért is gondoltam arra, hogy esetleg ott a kerületbe keresek óvodát és bölcsõdét a gyerekek részére, viszont oda szeptembertõl a lányomat (ha felveszik) még nem fogom tudni mindennap behordani, az út oda vissza 60 km lenne és ezt kétszer kellene megtennem egy nap, és azt hiszem érthetõ, hogy csak az óvoda miatt ezt sajnos az ember jelen helyzetében nem tudja megtenni. Így marad a vidéki óvoda, ahova szeptemberbe beszoktatom a lányomat fél napra (folyamatba van, hogy már rögtön egész nappal kezdjünk pontosan azért mert novembertõl így lenne), majd két hónap múlva egy másik helyre (Pestre) kellene beszoktatnom egész napra. Arról nem beszélve, hogy a vidéki óvoda nyitvatartási ideje, ha novembertõl egész napra hagynám ott, abszolút nem kedvez részünkre, én biztos nem érnék vissza Pestrõl a nyitvatartási idõ végére, és talán abból a szempontból is jobb lenne a fõváros, hogy ameddig utazunk addig is együtt legyünk. Nagyon tartok a beszoktatástól is, hogy fogom tudni mindkettõjüket egyszerre beszoktatni ha Pesten fognak járni óvodába és bölcsibe, hisz itt vidéken idõ eltolódással meg tudnám oldani, szeptemberben ovis beszoktatás, november elején bölcsis.
A fent leírtakra vonatkozóan kérném õszinte véleményét, sajnos nem tudok kitõl tanácsot vagy tapasztalatot kérni, az ismerõseim körében nem volt ilyen helyzet.
Segítségét elõre is köszönöm.
Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
Mivel a körülmények szigorúan behatárolják lehetõségeiket, ezért úgy gondolom, véleményem nem sokat nyom a latba. Nyilvánvaló, hogy nem teremt optimális helyzetet az épp hogy megvalósuló beszoktatást követõ intézményváltás kislánya esetében. Ugyanígy az sem, hogy kisfiának rendkívül korán, 1 évesen el kell szakadnia az édesanyjától. A végtelenül hosszú utazgatások kimerítõek lesznek mind a gyerekeknek, mind Önnek, és csak hab a tortán a heti-kétheti rendszerességgel várható betegeskedések, amik közösségbe kerüléskor szinte borítékolhatóak. Mivel, mint írja, nincs segítségük, így érdemes azt is alaposan átgondolni, mit fog tenni ilyen esetekben? Kire bízza ilyenkor egyik (netán mindkét) gyermekét? Munkahelyén vajon mennyire fogják rugalmasan kezelni az ilyen váratlan helyzeteket?
Természetesen nem az a célom, hogy vészmadárkodjak, de egy ilyen sok tényezõs, felelõs döntésnél annak minden vetületét alaposan át kell gondolni!
