Hajni gyermeke most kezdte az óvodát, ám az édesanya aggódik a kezdeti sírdogálások miatt.
Kedves Ovónõ!
Gyermekem júniusban töltötte a 3 életévét, szeptemberben kezdte az óvodát, az elsõ nap 1 óra hosszát volt, bementem vele de nagyon jól érezte magát ezért elmondtam, hogy elmegyek, beleeggyezett, de mikor megérkeztem dühös volt, második, harmadik nap ottmaradtam de kint ültem a folyosón, 5 percenként kiszaladgált megnézni, de nem sírt, negyedik nap otthagytam 2 órára mindig kérdezgette mikor jövök, de nem volt gond, pénteken már sírva ment be de 5 perc után megnyugodott és nem volt gond. Sajnos a következõ hétre megbetegedett, ezért nem ment. Tegnap már úgy ment, hogy elõzõ este sírt, reggel sírt de mikor átadtam az ovónéninek nem sírt, ebéd után mentem érte de azt mondták végig sírt egyáltalán nem nyugodott meg. Ma sajnos megint sírással váltunk el. Nagyon következetes vagyok, mindent részletesen megbeszélek vele, amit megígérek mindig megtartom. Õ is megigéri, hogy nem fog sírni, mégis nagyon sír. Nagyon sajnálom de nem éreztetem vele. Sajnos lételeme a játszótér, baba kora óta minden délelõtt ott voltunk, ha nem volt szélsõséges az idõjárás. Az ovi ahova jár egy teljesen új óvoda, sajnos még nincsenek játékok az udvaron, minden nap kimennek ugyan de nincs játszótér.
A kérdésem, meg fogja szokni a gyerekem az ovit, vagy mindig így fog sírni, félek hogy lelkileg fog sérülni? Nagyon aggódom érte, de ezt abszolut nem éreztetem vele, csak sokkal több szeretetet adok neki ha itthon van.
Köszönettel:
Hajni
Válasz:
Kedves Hajni!
Levele alapján úgy vélem, minden látszat ellenére jó úton haladnak a beszokás felé. A folyamatot némiképp megzavarta ugyan a betegség, de nem helyrehozhatatlan a probléma. Kezdjék újra a legelejérõl a beszoktatást, mintha csak most kezdené az óvodát a gyermek. Ön eleinte maradjon kint a folyosón, amíg helyreáll a kicsi lelki egyensúlya. Rövidesen ismét megpróbálhat "eltûnni" egy idõre, majd végezetül egész délelõttre otthagyhatja.
Beszéljék meg, hogy ma nagyon fog sietni gyermekéhez, hogy ovi után még kimehessenek együtt a játszótérre. Így lesz egy rövidtávú perspektíva is a gyermek elõtt, sõt az is tudatosul benne, hogy anyu egészen biztosan nem "felejti ott" majd õt az óvodában.
