 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam december 13-án lesz 3-om éves! Most szeptember 22-én kezdtük az ovit,beszoktatást. Igaz,hogy még csak két napja járunk délelõtt,de azt hiszem valami nincs rendben. Amikor beértünk az óvónõ épp beszélgetett egy anyukával,így nagyon nem tudott ránk figyelni. Olyan csoportba kerültünk,ahol a 3,5-4 éves gyererek vannak. Kisfiam még nem tud rendesen beszélni,és egy kicsit félõs. Ezalatt a 2 nap alatt 2-szer szólt az óvónõ Barnabáshoz,én mutattam meg neki mindent és a daduska néni csak ennyit mondott: Te vagy az új? és ezzel el is ment. Azt szeretném kérdezni,h ez normális dolog,hogy egy új,beszoktatós kicsivel ilyen keveset (szinte semmit) se foglalkoznak? Így hogy alakuljon ki a kölcsönös bizalom az óvónõ és a daduska néni iránt,ha abszolút nem foglalkoznak vele szinte semmit? Ha kint vannak az udvaron,és hozzá szólnak a nagyobbak,sírva szalad hozzám. Látszik,hogy meg van ilyedve,de egyben tetszik is neki. De ez szerintem csak azért van,mert én is ott vagyok és hozzám bármikor odajöhet. Az óvónénije ma megkérdezte,hogy miért sírsz,de nem volt hajlandó neki válaszolni. Holnap a 3-dik napon 1 órára ott kell hagynom. Már látom elõre,hogy úgy fogják leszedni rólam. Kérem szépen,ha tud segítsen és nyugtasson meg,hogy ez így helyes és,hogy ennyi törõdés elég egy új beszoktatós kicsinek!! Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
P. Kata
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kislányom szept.1.én kezdte az óvit.nagyon várta már,elõzõleg belátogattunk 3 4 alkalommal,és az Anyukám is sokat mesélt az óvodáról,mert õ is óvodában dolgozik dajkaként.Elsõ nap már 40perc után elküldött az óvónõ,mert Fannika szépen eljátszott.egy órára mentem el,mikor visszamentem jó kedvvel fogadott a kislányom.másodiknap is jól indultunk,5perc után puszit adott integetett és eljöttem.2óra múlva mentem érte.közben az udvaron találkozott a hugommal és kisfiával õk aznap kezdtek a másik csoportban(NAGYON SZOROS KÖZÖTTÜNK A KAPCSOLAT,20 NAP KÜLÖNBSÉGGEL SZÜLETTEK E GYEREKEK ÉS NAGYON NAGYON SOKAT VOLTUNK EGYÜTT A 3ÉV ALATT ezt tudták az óvónénik is)tehát sorakozó volt és Fannika nem akarta otthagyni Petikét,óvónéni pedig megfogta a kezét és behúzta az épületbe.a tesóm felhívott,hogy ez tõrtént és jöjjek mert Fanni úgy sírt, hogy levegõt sem vett.kb.20perc múlva értem oda,még mindig sírt a kislányom.mondtam az óvónének,hogy hallottam gond volt,mondta,hogy igen jól lekarmolta óvónénit,de már megbeszélté,máskor nem csinál ilyet.arról nem beszélt óvónéni,hogy miért,és arról sem,hogy miért így kellett ezt a dolgot megoldani.hát azóta napról napra nehezebben megyünk oviba.ma már ketten tépték le rólam.ilyen még soha nem történt velünk,és nagyon félek,hogy nyomot hagy Fanniban.nem tudom mit tegyek,már megkértem az óvónéniket,hogy próbálják egy kicsit megszeretgetni,dédelgetni.kértem tanácsot a vezetõóvónõtõl,hogy mit tegyek,hogy ne mérgesedjen el a helyzet.õ azt mondta,az a baj,hogy ez a csoport már tavaly indult,idén csak 3 gyerek került ide,és az óvónénik már kiestek a babusgatásból.az egyik óvónénink nyugdijba megy jövõ hónapban,de elõbb szeretett volna és ezért kicsit sértõdött.másik csoportban nincs hely nem tudja átrakni.10re megyünk,fél 1 ig,közben egy egy alkalommal már meglestem,ha az udvaron voltak.sajnos soha nem a csoportjával van.ha Petikéék kint vannak akkor vele van,ha nem akkor egyedül vagy idegen óvónéni kisérgeti.már ezt is szóba hoztam,és azt felelték az óvónénik,hogy tudják de akkor nem sír,csak azt nem értem õk miért nem tudják lekötni,hogy ne sírjon?utólsó két nap állitólag jól elvolt,mégis ma nagy cirkusz volt reggel.még kislányomról írnék :nagyon okos,nyílt,cserfes,hatalmas szókincse van,nagyon sokat beszél,mindenkivel szóba elegyed,ha ismerõs ha nem,néha már nekem ciki a közvetlensége.még fontosnak tartom a kettõnk kapcsolatáról szólni.38 hónapig cicizett,most 2 hónapja könnyen leszokott.én nagyon szeretek vele lenni,élvezem minden szavát,de az ovit én is vártam,mert azt gondoltam boldog ovodás lesz.nem nagyon voltunk külön kb.két és fél évesen õ kívánt nélkülem lenni Anyukáméknál,vagy testvéreméknél 3 4 órát.kérem szépen írja meg nekünk,mit tegyünk hagyjuk ebben az óviban?és hogyan oldhatnánk meg ,hogy ne legyen ilyen nehéz reggel az elválás mint ma mert én úgy érzem mégegyszer nem bírom ki.és nem tudom Fannikát mennyire viseli meg,hogy kitépik az ölembõl.ne haragudjon a hosszú levél miatt,de minnél pontosabb képet szeretnék adni a helyzetünkrõl.kérem segítsen nekünk!elõre is köszönöm!Kné Mariann
Válasz >>>
Kedves Óvónõ,
Kisfiam most múlt 3 éves és néhány hete kezdte el az óvodát. Gond nélkül ment a beszoktatás, reggelente lelkesen kel fel, és boldogan búcsuzik tõlem, amikor ott hagyom.
Ezzel egyidõben viszont, amióta ovis lett naponta többször is hisztirohamai vannak, sõt mostanában már éjszaka is. Az elmúlt éjszaka például hajnali 3-tól 5 óráig volt képes sírni és üvölteni.
Körülbelül két hete zajlik ez, és lassan úgy érzem teljesen elvesztem a fonalat, nem tudok már kommunikálni vele.
Ezeket a kitöréseket általában apróságok indítják el, hogy pl. miért nincs otthon éppen méz, mert õ mézes kenyeret enne, vagy miért nem vitte õt apa magával vásárolni, stb. vagy éjszaka néha azt mondja, hogy éhes, vagy szomjas, de ha bármivel kínálom, mégsem kell neki.
Ha egyszer "beindult", akkor hiába minden, szép szó, magyarázat, lelkére beszélés, fenyegetés, büntetés, semmivel sem lehet rá hatni. Egyszerûen azt hiszem meg sem hallja amit mondunk. Néha a roham, fõként éjszaka, nem is társul semmihez, nem is kér semmit, ha kérdezem mi baja, fáj-e valamilye, szomjas-e azt mondja nincs semmi baja és csak folytatja az üvöltést tovább. Ilyenkor azt hiszem fel sem ébred teljesen, félálomban van, oda sem figyel, hogy mit mondok neki, csak sír. Ha magára hagyom, akkor viszont üvölt, ahogy a torkán kifér...
Korábban is elõfordult ilyen, de sokkal ritkábban, és általában mindig konkrét dologhoz fûzödött, amit el szeretett volna érni. Ilyenkor azzal büntettük, hogy elküldük egyedül a szobájába, és addig nem beszéltünk vele, amíg meg nem nyugodott. Most ezzel a módszerrel már szinte semmit sem érünk el, csak annyit, hogy órákig üvölt. Az éjszakai, ok nélküli hiszti teljesen új jelenség, és azóta van, amióta oviba jár.
Az óvónõk szerint ott viszont nagyon jól viselkedik, gond nélkül elalszik, játszik, és eddig még csak pityergés sem volt semmiért.
Annyit még elmondanék, hogy tulajdonképpen pici kora óta sosem aludta át ébredés nélkül az éjszakát, de általában elég volt, ha éjszaka megébredt és átmentem hozzá, vagy õ bújt be hozzánk, és aludt tovább. Valamint azt, hogy nemrég, az ovi kezdése elõtt pár héttel vettük ki teljesen a cumit ("elromlott" és el kellett dobni), ugyanis addig a tejet/kakaót cumisüvegbõl itta, és esténként azzal aludt el. Akkor úgy tûnt, hogy ezt teljesen elfogadta, és néhány napig ébredés nélkül átaludta az éjszakát.
Tisztában vagyok vele, hogy valószínû, hogy a cumi megvonása és az óvoda mint új napirend befolyásolja ezeket a kitöréseket, de sajnos már teljesen tanácstalan vagyok és nem tudom hogyan kezelni. Mit tehetek, hogy a kitöréseket megakadályozzam vagy hogyan viselkedjek ilyenkor?
Ha foglalkozom vele, akkor mindefélét kitalál, amiket teljesítenem kell, hogy üljek az ágya mellé, hadd foghassa a kezem, majd felkel, hogy ez nem jó, és inkább velem szeretne aludni, szóval tisztára mintha csak azért csinálná, hogy "ugráltasson", hogy lássa, hogy ott vagyok és kívánságait teljesítem.
Ha sírni hagyom, és nem foglalkozom vele, órákig nem hagyja abba, és pokollá teszi az egész család életét.
Kérem, mondja el mit gondol, mi lehet az oka, és mit tehetnék, hogy ez a helyzet változzon?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 4 éves, középsõ csoportos.
Nagyon aktív, beszédes, eleven, öntudatos csaj. Mindenrõl van véleménye, jól eltud beszlgetni mindenkivel. Felnõttek között nagyon jól érzi magát, idegen környezetben, új emberekkel is egybõl feltalálja magát. Nem ücsrgõs típus, inkább mindig tesz-vesz.
Azonban az óvodában nem hajlandó a gyerekekkel játszani, csendesen vigyáz az óvónénikre egésznap. Ez volt jellemzõ az elõzõ évben is. Furcsa, mert én azt gondoltam, hogy õ majd olyan irányítós típus lesz a gyerekek között. Ha hozzánk jön gyerek vagy mi megyünk vhová játszani, akkor nagyon jól elvan, játszik, irányit, csacsog.
Sajnálom, mert nagyon rossz lehet neki az oviban egésznap ülni,amikor õ nem ilyen. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Kicsit mérges vagyok az óvónénikre is, hogy egy ilyen gyereket nem tudnak belevinni a közösségbe. Mit tudok tenni?
Várom szíves tanácsát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik lányom nov. végén lesz 4 éves, és 2 napja kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Elsõ nap vele voltam egész nap, mert nem akart elengedni, állandóan sírt és könyörgött. Altatásnál nagy sírás volt, nekem kellett elaltatni. Másnap már a reggeli után haza akartak küldeni az óvónõk, hogy ne legyek szem elõtt. Azt akarták, hogy suttyomban osonjak el, cserbenhagyva a gyereket, aki állandóan keresett, amint kikerültem a látószögébõl, de én erre nem voltam hajlandó. Miután elköszöntem tõle, keservesen sírni kezdett és csak úgy tudtam eljönni, hogy erõvel lefogták a toporzékoló gyereket. 3 órán keresztül sírt a gyerek, kint ücsörgött egy padon magába zárkózva az udvaron, amikor a többiek kint játszottak,az ebédet is visszautasította, de a kimerüléstõl simán elaludt altatáskor. Ez normális dolog, hogy a gyereket 1 nap alatt kell beszoktatni és a szülõt elküldeni? A gyerek lefogása is helyénvaló, v. ezzel megutáltatják vele az ovit? Persze, másnap nem akar oviba menni... Én elvileg még egy évig itthon vagyok a kétévessel. Nem jobb, ha kiveszem a gyereket és a kicsivel együtt küldöm õket oviba egy év múlva? Nagyon szeretik egymást és legalább nem lenne egyedül egyik sem egy új közösségben. V. ez a beszoktatási probléma csak pillanatnyi állapot és javul a helyzet?
Elõre is köszönöm szíves válaszát!
Tisztelettel,
Tímea
Válasz >>>
jó napot
kisfiam hétfõn kezdte az ovit ekkor még örömmel ott is hagytam egy kis idõre de nem ön szántamtól.
kedden már egész délelõtt sírt de nem is csodálom maga szerint ez normális ,hogy ahogy beviszem a gyereket az oviba már küldenek is el az ovonõk ,rám csukják az ajtót!mindjárt az elsõ héten,napon, holott én azt szeretem volna,hogy szép fokozatosan menjen a dolog hiszen errõl szól a beszoktatás.késõbb csak roszabb lehet?mindig is anyás volt.ez az ovi nekem is nagyon nehéz
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3,5 éves kisfiam most kezdi az óvódát. Több anyukával beszélgettem már a beszoktatásról akiknek már nagyobb gyermekük van. Sok anyukától kaptam azt a tanácsot, hogy hadjam ott már mindjárt az elsõ napon, ne töltsek vele ott idõt. Azt tudni kell , hogy a kisfiam nagyon szereti a gyerekeket,alig várja hogy a játszótéren találkozzon pajtásaival. Szinte anélkül, hogy hozzám szólna órákig eljátszik velük. Nagyon szeretne már óvódába menni, a leendõ óvónénik is szimpatikusak , közel van az óvi, többször elsétáltunk már oda, és mindig be szeretett volna menni. Én is már 1 éve dolgozom, tehát tudja ,hogy nem vagyok mindig vele, de vissza is jövök. A délutáni alvással gondunk van itthon, mert nem mindig szeretne aludni,ettõl félek egy kicsit.
Vajon jó dolog lenne az ha mindjárt az elsõ nap otthagynám és csak ebéd után mennék érte? Várom válaszát. Köszönöm
Válasz >>>
Tisztelt Pedagógus!
Kislányom 2,5 éves, 3 hónapja teljesen szobatiszta volt. Múlt héten kezdtük a bölcsit (nem sok sikerrel), állandó sírások, nem akar menni stb. Azóta itthon délben és éjszaka is bepisil,ez mióta szobatiszta lett nem fordult elõ. Éjjel nyugtalanul alszik, kiabál anyáért, vagy apáért.
A bölcsöde okozhatja ezt a problémát?
Mit tudok tenni?
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Számos segítségkérõ levelet olvasok, amely olyan gyermekek anyukájától íródott, ahol rendkívül nehéznek tûnik az óvodai beszoktatás. Mivel az én gyermekem is nagyon zárkózott, gyerekekkel még játszótéren sem igazán akar játszani, úgy gondolom hasonló cipõben fogunk járni néhány héten belül. Sokat mesélek neki az én kellemes ovis élményeimrõl, amit nagyon szeret hallgatni és többször meglátogattuk már az õ oviját is, és természetesen az oviról szóló mesekönyveket nagyon szeretni lapozgatni. A gond most az, hogy az egyik leendõ óvónénije, pont amelyiket gyakran emleheti, mégsem kezdi meg a kiscsoportot, hanem átmegy egy másik óvodában. Még nem tudjuk az új óvónéni nevét, így még nem is említettem kislányomnak a dolgot, de mivel 3 hét van az ovikezdésig muszáj elmondanom neki. Feltehetõen az elsõ kérdése az lesz, hogy Miért megy el?, és attól tartok, hogy már az elején el fogja õt bizonytalanítani a még amúgy is ismeretlen hely, ahol egy egyetlen ismerõs személy mégsem lesz jelen. Ön szerint hogyan "körítsem" a dolgot pici lányomnak, hogy ne legyen csalódott, hiszen úgy látom õt az óvodában egyelõre nem a gyerekek érdeklik, hanem az óvónénik! Elõre is köszönöm. Üdvözlettel: Gy. Anna
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö!
Kisfiam 3éves ,most kezdte az óvódát.Szeretném kérdezni Öntõl,hogy normális dolog -e?:beszoktatást 1hete kezdtük negyed 11-re viszem fél12-kor már hozom el!Ez az 1óra kint az udvaron telik el,a csoportszobában kb5 percet volt még!Elsõ nap a gyerekek magot ültettek az udvaron ,Nekünk azt mondta az óvónéni .addig játszon az udvaron míg Õk ültetnek!Kisfiam nagy örömmel megy oviba!Beszéde még nem túl jó!Vegyes csoport van!Ma volt elöször 1órát a szobában mivel esett az esõ!Óvónéni azt mondta ,hogy nem pakolta
össze a játékokat ,szaladgál ,nehezen érti meg a gyereket!Normális .hogy 2hete járunk lassan és csak 1órát tölt az óvódában?Hamarabb nem jó ha visszük mert nem bírná a foglalkozást!Hogy tanulja meg igy a szabályokat ,fegyelmet?
Nagyon el vagyok keseredve!Várom mielöbbi válaszát mit tehetnék,hogy Õ is részt vegyen apró feladatokban és Én is jobb kedvvel menjek az óviba?
Köszönettel .Margó!
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
