 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 és fél éves, nagyon okos, intelligens kislány, szépen beszél, Nagymamával szlovákul is. Rendszeresen jártunk játszóházba, játszótérre, nagyon szerette (bátor sose volt, de szívesen játszott, ha végig mellette voltam). Két hete unokatestvérem hasonló korú ikerfiainál voltunk vendégségbe, ahol hangosan rásikított egyikük és õ sírva fakadt vigasztalhatatlanul, haza is kellett jönnünk. Azóta nem akar gyerekek közé menni, mert mint ahogy mondja, biztos kiabálni fognak és félek tõlük. Nagyon aggódom, nem tudom, hogy azért vigyem vagy sem gyerekek közé, vagy hagyjak egy kis szünetet. Itthon nagyon jókedvû, minden rendben, szívesen játszik. Játszótéren voltunk azóta, de ahogy meglátott egy gyereket, máris sírva fakadt és ölbe kéreckedett. Sokat beszélgettem vele, hogy mi a baj, és mindig azt mondja, hogy biztos kiabálni fognak, mint a fiúk. Próbálom bátorítani, nem erõltetni a gyerekekkel való játszást, de csak felnõttekkel szeret játszani, fél a gyerekektõl. Jövõ szeptemberben kezdi majd az ovit, ez elõrevetíti, hogy nehezen fog beilleszkedni? Elõre is nagyon köszönöm segítõ válaszát. Köszönettel: Takács Sándorné
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam betöltötte a második életévét és a problémánk az lenne, hogy nem lehet a babatornákra és a zenebölcsis foglalkozásra elvinni mert azonnal hiszti roham következik.Az elsõ pár perc után el kell jönni mert krokodil könnyeket hullat és torka szakattából kiabálja azt, hogy HAZA. Ez azért is nagy gond mert a bölcsikben és az ovikban tudomásom szerint zenei foglalkozások is vannak.
Várom válaszát, köszönettel Piroska.
Válasz >>>
KIsfiam 3,5 éves néhány napja elkezdte a fogát csikorgatni..Amugy nappal kiegyensúlyozott és vidám..Hozzá kell tenni hogy most meg van fázva és emiatt horkol is..Ezt a fogcsikorgatást korábban csak 2* csinálta...Ennek lelki oka lehet..Vagy ha néha csinálja az még nem komoly baj...
Köszönettel:Kata
Válasz >>>
Tisztelt Óvonõ !
Teljesen kétségbe vagyok esve , ugyanis 2 éves kislányomat 3 hete vittem elõször bölcsibe, nagyon tetszett neki, kicsi gond volt az alvással, de megoldódott és úgy tûnt hogy nagyon jól veszi és minden rendben lesz. A gond pár napja kezdõdött...reggelente már sír hogy ne menjünk a bölcsibe , egész úton ezt mondogatja. A bölcsiben adtak neki cumit és textilpelust, mire megnyugodott és nem sírdogált már ott sem. Hurrá ! Ez 3-4 nap alatt odáig fajult hogy a gyerekem ezek nélkül már egy lépést sem tesz /pedig ezeket nem is használtuk elõtte, csak alváshoz / . Ezekért képes most órákat is sírni, ha valamiért el akarnánk venni . Sõt enni , fürdeni sem hajlandó esténként, mert már várja az alvást, amikor is mindent megkap és ezekkel alszik . Sikerült egyezséget kötnünk nappalra , hogy egyszerre csak az egyik lehet nála, nem minden. Ez viszonylag mûködik...bölcsiben is mondtam, hogy õk is így csinálják. Amúgy ez egy fizetõs magánbölcsöde, 7 gyerekkel egy csoportban, tehát egyéni figyelem van a gyerekre . Viszont : éjjelente most azt produkálja, hogy vergõdve, rugkapálva, keservesen sírva többször felébred és kiabálja hogy nem jó a bölcsiben . Kis nyugtatásra, simogatásra megnyugszik , bár van amikor igazából nem is ébred föl és álmában teszi ezt . De fél óra múlva újra kezdi , egy éjszaka 8-10 alkalommal is felsír ás kiabál. Kérdésem hogy ez normális-e ? Mindenki nyugtatgat, hogy ezt majd kinövi...de egyre jobban nyomaszt hogy szegényke lelkének ez milyxen rossz lehet . Viszont bölcsit nem tudjuk abbahagyni, mert én már dolgozom és nincs is a közelben más , amibe esetleg át tudnám vinni. Bár nem hinném hogy a bölcsis nnénikkel lenne a baj, mert szerintem nagyon aranyosak. Leszámítva, hogy rászoktatták a gyereket a kellékekre . Nyugtalanít a kialakult helyzet. Kérem ha tud adjon tanácsot, mit tehetnénk . válaszát köszönöm és nagyon várom
üdvözlettel Gabi
Válasz >>>
Tisztelt Doktornõ!
Lányom 6 éves lesz jövõ hónapban. Ma volt nevelési tanácsadói vizsgálat az oviban. Minden rendben vele, ügyesen oldotta meg a feladatokat, csak rettenetesen önbizalomhiányos. Minden feladat elõtt és közben negerõsítést kér, várja a biztatást, minden nehezebbnek tûnõ feladat elõtt elbizonytalanodik. Sokszor rágja és tépi a körmét, hamar sír és hamar megretten.
Mit lehetne vele csinálni? Vigyem el gyermekpszichológushoz? Mi lesz vele így az iskolában?
Válaszát elõre is köszönöm. Lívia
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
4 éves kislányom közösségben tapasztalt szorongásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. A kislány egy éve jár óvodába. Kiegyensúlyozott és szeretõ családban neveljük, ahol gyakran vagyunk együtt családi ünnepeken, unokatesókkal is. Mivel van egy két éves testvére, még itthon vagyok gyesen, itthon sokat szerepjátékozunk, sokat mesélünk (több hosszabb mesét is végig hallgat már) hintázunk, énekelünk. Én úgy érzem, mindent megteszek annak érdekében, hogy boldog gyermekkora legyen. A napirendje is kiegyensúlyozott, evési, szobatisztasági gondjaink sosem voltak. Ugyanakkor az óvodában, illetve számára új gyermekközösségben nem találja önmagát. Itthon sokat beszél, cicsereg, önmagában is játszik, idegen gyermekkörnyezetben viszont alig mer megszólalni, anyás, nem mer játékot kezdeményezni a többiekel és emiatt letõrt is néha. Van benne ilyenkor valami gátlásosság, amit nem tudom , hogy lehetne feloldani. Én hogyan segíthetném a boldogulását? Vagy csak menjen minden a maga útján? Egy hónapja volt egy mandulamûtéte, és kiderült, hogy már alig hallott a fülére. Lehet, hogy ez az oka a gátlásosságának?
Válasz >>>
Termeszeti katasztrofak lenne temaja kovetkezo kerdesemnek.
Isabel nevu kislanyom (mar nehanyszor adott tanacsot on, es mindig segitett nekunk) reszlegesen atelt egy tornado pusztitast. Azota tobb eros, villamlos, dorgos, fadontogetos vihar is volt, es a hurrikan szeozn meg csak most kezdodik. A mi kornyekunkon es telkunkon eddig kar meg nem keletkezett.
A kovetkezo tortent: februar ota rendszeresen adnak ki tornado felhivast. Legutobb eloszor masfel honapja szombaton, es folyton megszakitottak a tv adast. Isat ez nagyon ingerelte, mi az hogy nem nezhet macis filmet. En mondtam neki mi van, es azt is, hogy Suffolk VA-ba nem jon a tornado. Erre harom hete hetfon megint volt tornado jelzes. Ezuttal tornadoval egyutt! Elvitt ket varosreszt, kb 5-6 km-re jott kozel Isa iskolajahoz. Ott volt szirena, folyoson falfele guggolas, minden. En 18 km-re delre dolgozom, ott sutott a nap. Amikor Isabel elhoztam, kozolte hogy volt tornado felkeszules. Nem hiszem hogy akkor tudatosult benne hogy ez az igazi volt. Amig haza nem mentunk es be nem kapcsoltuk a tv-t. Es az ujsagban is napokig az volt a focim. Baratok telefonaltak hogy elunk-e es hazunk all-e. A mi kornyekunkon semmi nyoma nem volt a dolognak.Isa azert megjegyezte, hogy en azt mondtam Suffolkba nem jon a tornado es jott. Azt sikerult, szerintem, megbeszelni, hogy a mami is tevedhet, es mostantol felkeszulunk (30 eve nem volt tornado Suffolkban).
A mult vasarnap ismet volt veszelyes vihar felhivas, Isabel, ki nem mozdult a sarkambol harom es fel oran keresztul. Arrol lebeszeltem hogy kollektive beuljunk a szekrenybe, mondtam neki hogy ez nem tornados vihar, hanem villamlos, de mami bekapcsolva tartja a tv-t hogy tudjuk mikor van vesz es mikor kell a kadba vagy a szekrenybe menni ha megiscsak jonne atornado. Tudom hogy fel, tamogatom, beszelgetunk rola, es az eletben tobbet nem jelentek ki semmit hogy az nincs Suffolkban.
Ami miatt komputert ragadtam az Isabel tegnapi rajza amit nekem rajzolt, es odaadott hogy rakjam ki a falra. Egy hableanyt abrazol a tornadoval. Tegnap delutan ismet villamlos dorgos szeles vihar volt, azalatt rajzolta az oviban.
Mint mondtam, a hurrikan szezon meg csak most indul a jovo heten. Van modja a gyereket felkesziteni, segiteni osszepakolni egy keszenleti taskat, stb, vagy azzal csak remalmai lesznek? (Azt meg elmondom hogy nem sir fel, nincsenek rossz almai, halistennek). Hogyan lehet felkesziteni egy esetleges nagyobb gondra, mint pl kitelepites, stb.
A rajzot elkuldom kulon, most csak fekete feherben tudtam beszkennelni, de megprobalom majd szinesben is.
Elore is koszonom velemenyet. TIsztelettel,
Muranyi Eszter , Suffolk VA USA
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom négyéves múlt májusban, második éve jár óvodába. Magyarországon is nagyon visszahúzódó, félénk, bátortalan leányzó volt, s most külföldön élünk, itt kezdte tavaly az óvodát is. Bár jár magyar óvodába is, viselkedése teljes mértékben azonos mindkét helyen: nem játszik másokkal, nem barátkozik, illetve egy üdítõ kivétel van: másfél évvel fiatalabb öccsével remekül eljátszik, ez év õszétõl járnak egy csoportba mindkét helyen.
A félénksége viszont már-már határtalan, annyira fél attól, hogy bármilyen konfliktushelyzetbe bekerült, hogy "elterelõ hadmûveleteket" eszel ki, csak nehogy kezdeményeznie kelljen. Konkrét példa volt ma, hogy két - nála egy évvel idõsebb fiú - sárkányvárnak tekintette a csúszdát, s bár én rábeszéltem õket, hogy hagyják a leányzót lecsúszni, végül sírásba torkollott az egész, s Zsófi megfutamodott, majd közölte, hogy "meggondoltam magam, nem is akarok csúszdázni". Sajnos ez nem egyedi eset. A helyzetet nehezíti, hogy idegen nyelvi környezetben mozog Zsófi, kb. két hete kezdett el nyelvileg együttmûködni a csoporttal, eddig nem igazán szólalt meg.
Más szempontból rendkívül érdeklõdõ, intelligens (ezt nem én állítom, hanem az óvónõ) kislány, imádja a verseket, énekeket, meséket, kicsi korától kezdve folyamatosan le kellett kötni, akkor érezte jól magát. A szabad játék nem az õ stílusa.
Lehet valahogy bátorságot önteni belé? Ha itthon vagyunk, akkor õ a hangadó, kilép a nyusziszerepbõl, s akaratát rákényszeríti az öccsére is, de mindez csak addig tart, amíg én is a közelben vagyok. Az óvodában mindebbõl semmi nem marad.
Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam májusban múlt 4 éves, most kezdte a középsõ csoportot. Vegyes csoportba jár. Szeret oviba járni, õ maga szokta mondani, rendszeresen, hogy „ma nagyon jó volt az oviban”. Kedvvel megy minden reggel az óvodába. A többiek közé is jól beilleszkedett, sorolni szokta, kikkel homokozott, labdázott. Ma reggel az egyik óvónénink elmondta, hogy kisfiam miután bemegy egy darabig még nem játszik, majd miután az óvónõk biztatták, hogy játsszon, ül le játszik az autókkal, építõkockákkal. Hosszabb ideig az asztalhoz csak egy pici szöges, kalapálós játékkal ül le játszani. Még az is mondta az óvónõnk, hogy egyszer-egyszer sirdogál is napközben, de nagyon aranyos. Egyébként tavaly egész évben nem tornázott a csoporttal, ezt év végén tudtam meg! Azon nem csodálkozom, hogy nehezen oldódik, mert ismerem. Sajnos nekem is van olyan emlékem, hogy ovisként csak álltam a szoba közepén és nem tudtam kivel-mivel játszak, mondjuk én nem emlékszem, hogy az én óvónénieim segítettek volna ennek leküzdésében, szerencsére tudom, hogy neki segítenek ebben és mindent megtesznek amit lehet. Azon viszont csodálkozom, hogy bent csak ezzel a három típusú játékkal játszik, és persze a homokozóban. Otthon mindenféle más játékkal is játszik, gyurmázik, rajzol stb. tehát amiket az óvodában nem. Egyébként egy anyukától azt is hallottam, hogy az én fiam „olvasott” az õ fiának egy könyvbõl. A problémám az, hogy nem tudom, hogy egy 4 éves gyereknél ezek a korának megfelelõ viselkedési formák-e ezek vagy esetleg el lehet-e maradva az átlagtól. Kicsit úgy érzem, hogy vegyes csoport lévén a kisebbeket is a nagyobbakhoz viszonyítják, és az a fontos ki mennyit ül az asztalnál. Egyébként logopédiai terápiára is járunk, és nagyon élvezi azt, hogy tanulhat, nyár végén sírva kérte, hogy menjünk már a logopédus nénihez. A lelkesedésével nincs probléma, azt hiszem. Kérem kedves óvónõ, a leírtak alapján ön mit gondol kisfiam viselkedése a korának megfelelõ-e? Vagy aggódnom kellene? Válaszát elõre is nagyon köszönöm, és elnézését kérem a hosszú levélért!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
E rovatban olvastam néhány hasonló tartalmú levelet, mint amit én is készülök Önnek írni. Bár mi még az óvoda elkezdése elõtt vagyunk több mint fél évvel, de gyermekem nagyon visszahúzódó és félõs, a gyerekek társaságát egyáltalán nem keresi, az idegen felnõttektõl úgy szintén nagyon tart! A játszótéren igényli, hogy végig mellette legyünk, vele játszunk. Néhányszor már ki is jelentette, hogy a kisfiúkat nem szereti, bár ennek oka elõttem ismeretlen. Lehet, hogy a kisfiúk szeleburdibb, vadabb játékát látva, kissé fél tõlük. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy talán hónapokig vagy akár egy fél évig is el fog tartani, amíg igazán megszokja az óvodai közösséget, és valószínüleg mindig egy zárkózottabb viselkedésû gyermek lesz. Kérdésem, hogy mivel tudnám kislányomat affelé terelgetni, hogy érdeklõdjön más gyermekek felé?
Elõre is köszönöm válaszát, üdvözlettel:
Gy.Anna
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
