Kedves Óvónõ! Én is elkeseredésemben írok, tanácsra várva.15 hónapos jól fejlett kisfiam van, aki ugyan még nem beszél, de értelmes, meg tudja értetni magát.Problémámat nehéz megfogalmazni.
Már pici babának is türelmetlenséget éreztünk rajta,minden 1 pillanat alatt kellett,állandóan "panaszkodott".Most
nagyobbként még nehezebb vele.Oda jutottunk, hogy az asztalnál az a pár másodperc amíg az elõkét ráadom, vagy leülök mellé is hisztit vált ki.Tulajdonképpen ez mindennel így van már.Nem sír,hanem állandóan "nyüsszög".Délelõttönként kb.1 órát játszik önállóan járókában.Ezt az idõt leszámítva egyáltalán nem játszik egyedül a nap többi részében.A lábamon "lóg", mindenhová együtt közlekedünk (WC-be is)
semmit nem tudok elvégezni tõle.Csak akkor nincs proléma, ha intenzív játszás zajlik.Ha a férjem megjön a munkából akkor mind a kettõnknek kell ezt csinálni, "kihisztizi" magának.Elvittem játszóházba , eleinte jó volt(nem hagytam egyedül sosem),most már ott sem foglalja le semmi.Mondanom sem kell, játék itthon is van ezerszám.
Társaságot, gyerekeket egyáltalán nem szereti, mindenkitõl fél, nem bírja elviselni ha mással beszélgetek, még a párommal sem !Az bosszant legjobban, hogy mondhatom harmonikus kapcsolatban élõ családba született, ahol nagyon várták,szeretik és úgy érzem mindent megkap.Készültünk mindennel,pl.Deákné:
Anya taníts engem c.könyvének gyakorlatatait kicsi korától csináljuk, mondván:írja a könyv így nem lesz unatkozós,hisztis gyermekünk,aki nem tudja magát lefoglalni.Én mégis ebbe jutottam.Igazából nem is magam miatt aggódom,bár az idegeimet kezdi felõrölni,hanem õérte.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Nyugodjon meg, problémája nem egyedi eset! Az egyedüli gyermekeknél gyakorta elõfordul, hogy a szülõk,-pusztán jóindulatból,- mindent igyekeznek megadni a csöppségnek, aki,-érezvén kiváltságos helyzetét, -mind többet és többet akar.A féltékenység, mellyel Önt ostromolja a pici, természetes reagálás ilyen esetben, hiszen megszokta, hogy az Anyuka mindig és minden körülmények között csak az övé, senki más nem beszélhet vele és Õ sem foglalkozhat másokkal.Javaslom, hogy a problémák enyhítése érdekében próbálkozzanak meg a félnapos bölcsõdével, ahol azonban, ha egy mód van rá, hagyják ott addig a kisfiút.
Valószínûleg figyelme és érdeklõdése hamarosan mások irányába is meg fog mutatkozni. Az otthoni együttlétek alatt pedig igyekezzenek következetesen ahhoz szoktatni a gyermeket, hogy bizony van olyan eset, amikor Apának vagy Anyának más dolga van, nem ér rá azonnal ugrani az Õ elképzelése szerint. Az ilyen alkalmakkor, ha akárcsak a legkisebb jelét tapasztalja annak, hogy kisfia a szokottnál türelmesebben vette tudomásul a dolgot, azonnal dícsérje meg és erõsítse meg nála a pozitív magatartási formát.
