Az On velemenye szerint letezik-e gyermeki artatlansag? Vagyis felmentheto-e egy gyermek tetteinek kovetkezmenyei alol, pusztan azert mert gyermek? Es meddig mondhatjuk azt egy gyermekrol, hogy artatlan, hol a hatar? A gyermek agyaban mikor tudatosul tetteinek sulya, mikortol kezdve cselekedik tudatosan?
Nem tudom eldonteni, hogy a gyermek tudatosan teszi-e a rosszat, a kezdetektol (szuletesetol szamitva), vagy a kornyezete hatasara? (vagyis: azert teszi a rosszat, mert "majmolja" kornyezetet, vagy el benne a tulelesi oszton, vagy netalan kenyszeritve van ra ).
Gyors valaszra lenne szuksegem, kerem segitsen. Elore is nagyon koszonom.
Tisztelettel: egy erdeklodo anyajelolt
Válasz:
Kedves Anyuka-jelölt!
Kérdése igen összetett, szerteágazó problémát vet föl, melyre igyekszem lehetõségeimhez képest tömören,de a lényeget kiemelve válaszolni. A gyermek, mint tudjuk egy minden szempontból fejlõdésben lévõ, felnõtt koráig alakítható, változó kis lény.
Személyiségének alakulását három fõ tényezõ határozza meg:
- a nevelõhatások (ennek szerepe a leglényegesebb, legdöntõbb azon szempontból, hogy milyen emberré válik )
- a veleszületett, örökletes tényezõk
- a környezeti hatások.
Ön tehát jó érzékkel tapintott rá azokra a tényezõkre, melyek nagymértékben befolyásolják a kicsi személyiségfejlõdését. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy ezek közül minden kétséget kizáróan a nevelés hatása a döntõ.Pl. hiába kerül deviáns környezetbe egy tizenéves gyermek, ha szülei tudatos nevelése kapcsán a pozitív magatartásmodell már meggyõzõdésévé vált.
Ebben az esetben igen csekély az esélye annak, hogy rossz útra téved a társai hatására.
Másik kérdése volt, hogy a gyermek, ha "rosszat tesz", vajon tudatosan cselekszik-e, felmenthetõ-e tettei alól...stb. Ennek megítélése természetesen elsõsorban a konkrét helyzettõl függ, pl.:kapott-e már ilyen vagy olyan visszajelzést a felnõttektõl egy-egy cselekedetére. Nem mindegy például, hogy már harmadszorra firkálja tele a falat többszöri rászólás és figyelmeztetés ellenére, vagy elõször,mit sem sejtve arról, hogy ezt nem szabad. Ha többször és tudatosan cselekszik rosszat, azt sem rosszindulatból teszi! A cselekedetek sokféle okból gyökerezhetnek, pl. azért "rosszalkodik", hogy vele is foglalkozzanak, ne csak a testvérével, így akarja kikényszeríteni a törõdést...stb. Ez azonban soha nem tudatos rosszindulat! A megfelelõ pedagógiai attitûd, az odafigyelés gyermekünk problémáira ilyenkor csodákat tehet.Remélem kellõképpen gyorsan válaszoltam, bízom benne, hogy tudtam segíteni.
