Andrea 6 éves kislánya jövõre iskolába megy, ám édesanyja aggódik meglehetõsen zárkózott, ám tehetséges gyermeke miatt.
Kedves Óvónõ.
Kislányom 6 éves ,4. ovis évét kezdi most szeptemberben. A problémám az, hogy nagyon zárkózott kisgyerek, persze nem itthon, hanem közösségben. Itthon uralja az öccsét, "vezetõ, fõnök " típusnak tûnik. A gyerekekkel nincs gond, nehezen ismerkedik ugyan, de velük szívesen játszik, vannak barátai. A felnõttekkel viszont nem kommunikál, 3 óvódai év sem volt elég ahhoz, hogy az óvónéniket igazán elfogadja, megcsinál mindent ami kérnek, de nagyon szûkszavúan válaszol, ha válaszol egyáltalán. Nem köszön, csak mosolyog és hozzám bújik. Nem válaszol semmilyen felnõttnek, ha kérdezik, csak mosolyog és rám néz. Sokat beszélgettem vele errõl, hogy nem illik ilyet csinálni, köszönni kell, válaszolni kell, ha kérdezik....stb. Egy év múlva kezdi az iskolát, és nagyon félek attól, hogy hiába okos, és tudja a válszt a tanitó néni kérdésére, nem foga jelentkezni, nem fog szerepelni és ez hátrányosan fogja érinteni. Tudom, olyan tanítónénit kell keresnünk, akit õ is elfogad, de ez nem biztos, hogy elég. Kérem, segítsen, hogy javíthatnék a viselkedésén, hogyan oldhatom a zárkózottságát. KÖszönöm válaszát!
Papp Andrea
Válasz:
Kedves Andrea!
Minden ember más és más, valaki nyitottabb, míg mások kissé zárkózottabbak. Úgy vélem, ezt el kell fogadni, ám mindemellett a leghasznosabb, amit tehetnek, ha folyamatosan építik a gyermek önbizalmát. Ha véletlenül köszön egy felnõttnek, nagyon dicsérje meg. Nyissanak egy "ügyességi füzetet", amibe minden dicséretes dologért egy-egy matricát kaphat. Kérje az óvónõket is, hogy a közelgõ iskolára való különös tekintettel õk is igyekezzenek még jobban építgetni a kislány önbizalmát, bátorságát, dicsérjék a lehetõ legtöbbet.
Elõbbiek mellett feltétlenül beszéljen aggodalmáról a majdani tanító néninek is, aki remélhetõleg megértéssel és kellõ odafigyeléssel kezeli majd a kérdést.