 |
Iskolaérettség, óvónõi válaszok iskolaérettség témában
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2002. márciusban született, a "papírforma" szerint iskolába mehetne jövõre, ha az óvónõk ajánlása is ez. Azonban szeptember közepén közölték velem az óvónõk egymástól független idõben, de gondolom egyeztetve, hogy még megfigyelik, mehet-e jövõre iskolába. Az indoklás a következõ volt: a feladatokat elsõként, pontosan hajtja végre, odafigyel a foglalkozásokon, a tudásával, képességeivel minden rendben, (beszédhibája sose volt, folyamatosan énekel, verset mond otthon is, állandóan kérdez, be nem áll a szája). Nagyon könnyen tanulja is ezeket, azonban nem tudja elfogadni, ha veszít, ilyenkor hisztizik, ami annyit tesz, hogy elsírja magát, tehát nem dobálózás, földre fekvés, stb. Hát ezek után fél éjjel nem aludtam, próbáltam emészteni a hallottakat. Kétségtelen, hogy szabadabb szellemben neveljük a gyermekünket, mivel úgy gondoljuk a párommal, hogy a személyiségének, annak kibontakoztatásának jobbat teszünk, ha nem állandó korlátokat állítunk, persze a józan belátás határáig, hanem egy "utat" határozunk meg, aminek a két széle -ameddig elmehet- következetesen állandó, azon belül azonban õ választhat. Ennek ellenére sosem került sor semmiféle nagyjelenetre boltban, nyilvános helyen, sehol. Egy apróság, ha otthon játszunk,társasozunk én kicsi kora óta sose csaltam csak azért, hogy õ nyerjen, lehet ez hiba volt, de mivel "össze vagyunk nõve" egyéb körülmények miatt, rögtön észrevette volna rajtam, hogy valami nem stimmel, a bizalom számomra pedig fontosabb. Soha nem hisztizett, ha vesztett, mivel elmagyaráztam neki ha játszunk, az a fontos, hogy örüljünk annak, hogy együtt játszunk és ez a fontos, nem a minden áron nyerni akarás. Miután aludtam egyet, végiggondoltam mindent, megkérdeztem az óvónõt, hogy mivel mindenki idõsebb nála és elmegy iskolába, mi lesz a folytatás, ha marad, 25 3 évessel egy csoportban vajon hogy fejlõdik? Erre azt a választ kaptam, hogy ja akkor majd átkerül egy másik csoportba arra az évre. Hát most mit tegyek, egyértelmû, hogy a gyerekem javát szeretném, csak nem tudom, hogyan tegyem. Köszönöm a lehetõségeet, várom válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2007. március végén töltötte be az ötévet. Jövõre tanköteles lesz. Okos, értelmes, korának megfelelõen fejlett gyermeknek tartom, az óvónõk véleménye is ez. Az elmúlt hónapokban erõsödött meg bennem a gondolat, hogy a kislányomnak még nem kellene iskolába mennie. Az óvodát annak ellenére, hogy bölcsis volt nehezen szokta meg. Hónapokig nem volt hajlandó tornafoglalkozáson részt venni, mindentõl megijedt, bátortalan volt. Idõbe tellik amíg kinyílik és biztonságban érzi magát. Az óvodában persze mostmár nincs probléma ezzel, nagyon megszerette a közösséget és jól érzi magát, felszabadult. Az óvónõk részérõl erõs nyomást érzek, hogy támogassam a 6 éves iskolakezdést, de én úgy gondolom, hogy ha várnánk még egy évet, akkor erõsebb lenne a kislányom 'lelkileg', magabiztosabb lenne és könnyebben be tudna majd illeszkedni egy új - iskolás - közösségbe. Úgy tudom, hogy ha az óvónõk véleménye alapján iskolaérett a gyermekem, akkor a szülõnek csak egy lehetõsége maradt: kikérni a Nevelési Tanácsadó véleményét. Nem szeretném, ha idáig jutnánk, mert több szülõtõl hallottam, hogy ha elviszem a Nevelési Tanácsadóba a gyermekem, az olyan mintha megbélyegeznék. Ezt igazságtalannak tartom, de a gyermekemnek nem akarok ártani. Nincs semmilyen más lehetõségem, hogy oviban maradhasson még? Elhiszem, hogy most az óvónõk iskolaérettnek látják, de például miért nem tudom elvinni egy ovin kívüli torna/úszás/tánc bármilyen foglalkozásra? Olyan helyre mennénk, ahol az elsõ néhány alkalommal bent lehetek vele, de meg sem hajlandó próbálni! Hogyan remélhetem a sikeres elsõ tanévet, ha az ovin kívül bátortalan és az újat ki sem akarja próbálni? Kérem, adjon tanácsot!
Tisztelettel:
Klára
Válasz >>>
Kedves ovoneni, regen nem kerdeztem, de rendszeresen erdeklodve olvasom kerdesekre adott valaszait. Engem eddig mindig kisegitett.
Isabel lanyom februarban volt 4 eves. A negyevesek novekedesi diagramjarol kilog, kb 110+ centi es 24 kilo. A hatevesek diagramjan egesz konform. Az oviban es a kornyeken az oteveseknel kb fel fejjel magasabb.
Vegyes csoportba jar, 9-en vannak, abbol ot most megy kindergarten-ba, ami itt 0 osztaly a kozoktatasban. Isa veluk tartotta a lepest, leir mindent amit az ember elerak vagy lediktal. Kezd olvasni, reggel az oviba menet a beszelgetesek targya hogy mitol van kod, mitol lesz a szivarvany.Szoval eleg okos egy gyerek.
A baj az evzaron kezdodott, hogy o miert volt kulon es nem a barataival, neki miert nem volt speci sapkaja. Na, azota ugye mondjak hogy kezdodik a nagy iskola, mi lesz ott. Itthon is azt hallja a ket oteves szomszedjatol. Nagyon ki van. Mar nem is akar veluk jatszani, az oviban folyton balhezik, a legjobb baratjaval folyton marakodnak (a Dylan megy iskolaba). Minden este kozli velem hogy nezzem meg o milyen magas, mar minden nadragot kinott, es hogy o mar mehet iskolaba. Ha azt mondom hogy nem attol fugg mekkora vagy, hanem otevesenek kell lenni, akkor sikitva rohan hogy o mar oteves es nem akar negyeves lenni.
Ma megint felirtak mert behuzott valakinek. Allitolag piszkalta a gyerek, o meg turte egy darabig de aztan visszaadta. Persze jott a beszelgetes hogy mit kell csinalni a piszkalnak. Szolni az ovoneninek vagy odebbalni. Jo, de akkor miert nem mentel el? Erre oszinten aszondja nekem szegeny hogy "Mami, olyan nehez odebbalni". Aztan mondta hogy a baratja piszkalta mert hogy o megy iskolaba Isa meg nem mehet.
Az ovono nagyon keszseges, es sokat foglalkozik vele; a gyerek hat honap alatt tobbet fejlodott ebben az uj oviban (marciusban kezdte) mint az elozoben masfel ev alatt. Imadja, nem bog hogy menni kell. Boldogan meseli hogy mik voltak. Brokkolit eszik magatol!
De fesuzltseg van es az iskolabamenes miatt van problema. Az ovononek szoltam hogy figyeljen oda az Isabel es Dylan kozotti dnamikara, O azt mondta nem lat semmit. A Dylan az asztal alatt sunyiban piszkalja, az en gyerekemnek meg ami a sziven az a szajan. (Nincs nagyobb testvere akitol tanulhatna hoygan kell elrejteni csintalansagainkat). Szoltam arrol is hogy a gyerek folyton bog hogy nem mehet iskolaba. Erre megnyugtatott hogy mondjak nekik meg minden hogy a maradas nem rossz. Es tenyleg foglalkozik vele. De Isa valahogy nem tudja feldolgozni.
Na, ez hossuzra sikerult. De a mai papiralairas kidontotte a lelkemet. Ez egy olyan joszivu gyerek, es ugy sajnalom amikor kidol magabol. Hogy segitsek neki? Nem mehet iskolaba mert nincs iskolaerettseg felmeres. Az ovono megmondta barmelyik otevesnel jobban birna az iskolat. Aki 2002 szeptember 30 utan szuletett, nem mehet iskolaba. En meg egy fizetesbol nem tudok maganiskolat fizetni.
Szoval el vagyok kettyenve. Barmely jo tanacsot elfogadok. En nem akarok meg egy papirt alairni!
Tisztelettel es koszonettel,
Muranyi Eszter, Norfolk VA.
Válasz >>>
Kedves Katalin!
Egy hete vásároltuk meg a Játékos Suliváró c. könyvét, nagyon örültem, hogy rátaláltam, éppen ezt kerestem tulajdonképpen. A kislányom 5 éves volt május 4-én, nagyon értelmes, nyitott lányka, nagyon érdekli minden, kreatív, szeret barkácsolni, rajzolni akár órákon át, szeret mindenféle foglalkoztató füzetet, újságokat, feladatozni, vágni, ragasztani, érdeklik a nagybetûk, a számok világa is. Volt már a középsõ csoportban logopédiai szûrés, de eredményt még nem kaptunk, de szerintem nincs hiba a beszédében, iskolaérettségi szûrés még nem volt. Az óvónéni szerint érett az iskolára, de természetesen õ is megvárná más véleményét, valamint ránk bízza a döntést, hogy engedjük e iskolába a kislányt.
A nagyszülõk és nagynénik (hasonló korú és idõsebb gyerekes testvéreim) véleménye szerint korai még az iskola egy hat éves és pár hónapos gyereknek, bár valóban õk is eszesnek tartják a kislányomat. De hát hagynunk kellene szerintük még játszani egy évet, hisz a követelmények magasak, kitehetem kudarcélményeknek, stb. (Óvónénink szerint ki fog lógni, unni fogja az ovit a nagycsoportban kétszer.)
Én ismerem õt a legjobban, szerintem agyilag, fizikailag maximálisan érett, a legjobb barátnõje egy 7 éves, most iskolát kezdõ kislány és eszességben, kézügyességben teljesen egy szinten vannak, szinte semmiben sem érezhetõ ez a két év különbség. Ugyanakkor a lányom nem tud kétkerekûn biciklizni, görkorizni, bátortalanabb, a szabadban néha órákig hintázik, homokozik, nem mindig érdekli a társaságban játszás, nem köt annyi gyerekkel barátságot a játszótéren itthon, az oviban persze sok barátja van, talán mert ott többen jutnak egy játékra és jobban hozzászokott a csoportban játszáshoz.
Az Ön könyvében lévõ feladatok megoldása alapján is nagyon érdekes dolgok jöttek elõ, mesél, élénk fantáziával válaszol a kérdésekre, nagyon jól szórakozunk. A bevezetõt magam elolvastam és az iskolaérettségrõl szóló gondolatai megnyugtattak, hogy magamra kellene hallgatnom. Miért van ez, hogy mégis hezitálok, mennyire érdemes figyelembe venni ezt az új dolgot, hogy akár 8 éves korig is lehetnek az oviban a gyerekek? Mennyire érdemes ezt kihasználni és kiknek és kiknek nem?
Egy dologgal van még gondunk, az önuralom és önfegyelem, azt hiszem, ezeket a szavakat használja Ön a könyvben, gyakran hisztizik, talán ennek az oka az, hogy kimaradt a két éves kori dackorszaka, 4 éves volt, amikor megszületett a kistestvére, akkor kezdõdött ez a dolog, hogy két felé kell figyelnem, ketten vannak, sorban tudom õket ellátni, és kötöttebb az esti program, a testvére után fürdik, együtt vacsoráznak, de neki nem mindig van ideje, kedve a kötelezõ programokhoz éppen akkor és ezekbõl adódnak viták, nem mindig igyekszik induláskor öltözni, cipõt húzni, stb.. Remélem, hogy ezeket a hisztiket kinövi még egy év alatt, én türelemmel fordulok felé, a nyarat végig együtt töltjük, remélem ez is sokat segít majd benne. Szívesen vennék Öntõl ötletet erre az önuralom, önfegyelem fejlesztésében, magamnak a kezeléshez.
Elnézést a hosszú leíráshoz, elõre is köszönöm a szíves segítségét!
Tisztelettel,
Gyöngyi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A gondom a következõ kislányom 2002. augusztus 10. napján tölti be a hatodik életévét, tudom, hogy nem iskolaköteles, de a fejlettségi szintje alapján én alkalmasnak látnám az iskola kezdésre. A kislány ugyan még öt éves, de rengeteg foglalkozik az iskola gondolatával, otthon iskolásat játszik, feladatokat old meg, rendkívül jó képességekkel rendelkezik, de sokan lebeszélnek, mondván had maradjon még az óviba, hiszen rá ér még tanulni. A másik nagy gondom, hogy éppen ezért, mert, hogy év vesztes most szeptembertõl másik csoportba kerül, új óvónénihez, és a játszótársai nagy része is el kerül mellõle, mivel õk már jövõre iskolába mennek. Kérdésem mennyire erõltessem az óvódában az iskolaérettség kimondását egy évvel az iskolakötelezettség betöltése elõtt. Elég e a hat éves kor betöltése az iskola kezdéshez, régen ilyen gond nem volt, aki betöltötte a hatodik életévét mehetett szeptemberben iskolába én is így kezdtem, mégis jó tanuló voltam.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Nagyon köszönöm elõzõ válaszát. Megfogadtam, beszéltem az óvónénikkel.
A lényeg az volt, hogy a nevelési tanácsadós pszichológus véleménye szerint a 6.3 éves kislány nem iskolaérett, az óvónénik kitartanak amellett, hogy az õ szakvéleményük vizsgálatok nélkül is megállja a helyét, vagyis mehet iskolába. Ezért mi elkezdtük a gyereket felvételiztetni kéttannyelvû iskolákba, s egyik helyre sem vették fel. A kislány nem éri meg kudarcként, s amikor mondtam hogy mi lenne, ha maradnánk még egy évet oviban, akkor azt mondta, hogy jó, mert a négyes csoportban van barbi-baba és olyan aranyos az óvónéni.
Ön szerint jól teszem, hogy nem adom be a körzeti iskolába, ahova nem igazán szeretném?
Vagy rosszul döntök, hogy óvodában tartom, mert nem sikerült a felvételije egy kéttannyelvû iskolába? Nagyon megnyugodnék, ha megtudna erõsíteni az óvodában maradás helyességérõl. Elõre is köszönöm válaszát:
Köszönettel és tisztelettel: K. Csilla
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2001. januárjában született. 3,5 éve jár oviba. Szerintünk iskolaérett, az óvónõi szerint is. Amikor megkaptam az óvodai szakvéleményt, megkérdeztem, hogy nem kaphatnánk-e részletes elemzést a gyerekrõl. Erre az volt a felelet, nincs szükség vizsgálatokra, mert õk egész nap a gyerekkel vannak, ismerik õt.
Elmentünk a nevelési tanácsadóba is, ahol a pszichológus (nem pedagógus) megállapította, hogy húsz perc után fészkelõdik nem tud a feladtra figyelni, a térlátása, lényeglátása,memóriája rossz, emiatt semmiképpen nem javasolja, hogy iskolába menjen. Ráadásképpen elmondta, hogy a gyerek nagyon szorong, fél a feladatmegoldások közben. Ez teljesen ledöbbentett minket, hiszen itthon élvezi a foglalkozást (óvodások tankönyve), a játszást: kiváló a memóriakártyázásban, mankalában mindig legyõz...
Az volna a kérdésem, hogy kinek higyjünk? Valóban olyan problémák ezek, amit elsõ találkozás után meg lehet állapítani, s eldönthetik a gyerek további sorsát? Ezek a képességek nem fejleszthetõek "fel" szeptemberig, még egy év kell hozzá?
Köszönettel K. Csilla
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nagy probléma megoldásához várom a tanácsát. Lányom 2000. dec. 5-én született, jelenleg nagycsoportos, év eleje óta foglalkozik vele az ovi logopédusa, selypesség miatt, ma elvégezték vele az iskolaérettségi vizsgálatot, ami szerint nagyon értelmes és minden tekintetben iskolaérett, ellenben a hangjai még nem tisztultak ki teljesen, ahhoz, hogy beépüljenek a beszédébe, még idõre van szükség. Elég visszahúzódó is, ez oviba kerülésétõl jellemzõ rá, nehezen barátkozik, egy kislány az akit az utóbbi idõben már úgy emleget, hogy õ a barátja. Ez lehet nála alkati jellegzetesség is, mi is elég visszahúzódóak vagyunk(a szülei),nem tudom, mikor teszek jót a gyermekemmel, ha visszatartom,vagy, ha viszem iskolába, egyelõre nyitott a dolog, nagyon várom válaszát, elõre is nagyon köszönöm, ha válaszol. Üdvözlettel B. Gabriella
Válasz >>>
Kedves óvónõ!Kislányom 2000.Dec.4-én született most volt 6 éves.A problémám hogy a lányom nehezen illeszkedik be.Egy
barátnõje van ha õ nincs ott nem akar oviba menni.3 éves korában idõsebb gyerekek kõzé került és valószinû kicsufolták mert azóta retteg a feladatoktól.Reggel vittem oviba az óvistársa monta,hogy számolnak,elkezdet sirni és nem akart bemenni.Otthon viszont mindig õ akar felabatokat megoldani és megy is neki.Az óvónõk szerint visszatarthatom ha akarom,de attól félek nem lesz-e tul idõs mire iskolába kerül.De haá 6 évessen megy és megint ibõsebb és okosabb gyerekek közé kerül megismétlõdik a 3 éves élmény.Mit tegyek? Köszönettel:T Mária
Válasz >>>
Kérdés: (2006-08-26 03:47:28)
Tisztelt Óvónő! 3 éve él családunk Kanadában, jövő nyáron költözünk vissza Magyarországra. Három fiú gyermekünk közül a legkissebb most 5 éves, vagyis elkezdhetné az 1. osztályt 2007. szeptemberben.Kissebb nyelvi hibákkal jól beszél magyarul, két évet járt helyi óvódába és idén elkezdi a kindergarten nevű 0. osztálynak vagy iskolaelőkészítőnek megfelelő osztályt egy helyi iskolában (mindvégig angol nyelven). Nem izgága gyerek,elég sokáig tud egyhelyben ülve koncentrálni feladatokra és szivesen is csinálja őket. Könnyen köt barátságokat, nagyon közvetlen személyiség. Szeretném, ha a Magyarországra való visszailleszkedése minél zökkenőmentesebb legyen ezért kérdezem, hogy javasolja-e még egy évig óvódába való visszatartását a nyelvi hibák kijavitására, angol nyelven meglévő tudásának magyar nyelven való berögződésére (jobb-bal, számolás stb.)? Köszönettel: Anita
Válasz >>>
Következõ 10 iskolába lépés
|
|
