Kedves Óvónő!
Olvastam az egyik anyuka írását és nálam is az a helyzet, hogy a 4 éves kisfiam véleményem szerint kevesebb odafigyelést kap, mint amennyit kéne. Tisztában vagyok vele, hogy az ovi nem bölcsi, sokkal több a gyerek a csoportban, még is én úgy gondolom, hogy az óvónőknek kellene összetartani a csoportot. Ha délután bemegyek a csoprtba úgy kell mindent a GYEREKTŐL megtudnom, mert az óvónő még szinte a köszönésre is alig méltat. Már többször küldtem minden féle anyagot, papírt és egyéb segédanyagot,de még csak arra se méltattak, hogy megköszönjék. Használni pedig még soha sem láttam, hogy használták volna.
A minap pedig az történt, hogy a gyerekem meglógott az oviból mire a férjem ment érte, kint várta a kapuban, pedig a főbejárat kóddal nyitható. Amikor a párom kérdőre vonta őket csak azzal mentegetőztek, hogy kevesen vannak. Kérdem én, ha egy gyerek még is elkóricál ki lesz a felelős?
Köszönettel Gica.
Válasz:
Kedves Gica!
A válasz magától értetődő: a felelősség egészen addig az óvónőé, amíg a szülő csúnyán mondva „át nem vette a gyermeket.” Erre azonban csak úgy kerülhet sor, hogy szülő és pedagógus egyaránt és félreérthetetlenül jelezte egymás felé, hogy észrevette és nyugtázta a másik jelenlétét. (Köszönnek egymásnak, néhány szót váltanak a napi eseményekről, tapasztalatokról és ki-ki megy a dolgára.) A gyermek ilyenkor már optimális esetben megérti, hogy az óvodai játék ideje aznapra véget ért, folytatás másnap lesz. Ilyen egyszerű (lenne) ez. A gyermekre való oda nem figyelés nagy hiba, nem történhet meg, hogy az óvónő tudta nélkül a gyerekek „meglógjanak”. Feltételezem és remélem, hogy ebből a szerencsére nem súlyos végkimenetelű esetből tanultak az érintett pedagógusok, hiszen ilyen mulasztásra nincs mentség. Ha szükségét érzik, domborítsák ki ismételten feléjük (indokolt esetben a vezető óvónő felé is) aggályaikat, jogos panaszukat. Így talán elkerülhető lesz a dolog megismétlődése.
Előbbiekkel kapcsolatban szükségét érzem megjegyezni, (ez természetesen nem az Önök esetéről szól) hogy a gyermek távozása nem csak a pedagógus, de a szülők részéről is felelősséget feltételez. Előfordult már olyan u.is munkám során, hogy a szülők úgy vitték el a gyermeket, hogy az óvónők felé oda sem köszöntek, mintegy észrevétlenül vitték el a csemetét. Ez csupán azért nem okozott felesleges riadalmat, mert a pedagógus kellő szemfülességgel „vette az adást”, így nem történhetett semmi a háta mögött.
Összefoglalva: pedagógusoknak és szülőknek egyaránt kellő felelősséggel, kellő figyelemmel kell kezelnie az óvodai érkezés-távozás kérdését. Nem szabad elfelejtenünk, hogy legféltettebb kincsünkről: a gyermekünkről van szó!
