Így látja a gyermeke óvodájában zajló életet Ildikó, aki sérelmezi, hogy lánya nem jöhet-mehet, izeghet-mozoghat szabadon a csendes pihenõ alatt.
Tisztelt Óvónõ!
A következõ kérdéssel fordulok Önhöz:
Kislányom 3 éves, szeptember elsején kezdte az óvodát. Bölcsõdébe 2 évig járt, az átállás teljesen zökkenõmentes volt, kivéve az alvást. A bölcsõdében az esetek 80%-ában nem aludt el, amit a gondozónõk számomra példamutató módon kezeltek. Odahívták, ölbe vették, hagyták, hogy forgolódjon, felüljön, kimenjen a mosdóba, könyvet adtak a kezébe, csendben rajzolhatott stb...Természetesen azokat a tevékenységeket engedték neki, amellyel a többieket nem zavarta. Õ és mi is megszoktuk ezt a hozzáállást. Az óvodába 1 hete jár, de a legfontosabb közölnivaló a gyermekrõl az, hogy nem alszik, forgolódik, sóhajtozik, amivel szerintük zavarja társait. A kérdésem, ha egy bölcsõdében lehet kezelni ezt a problémát, az óvodában évtizedek óta miért nem. Úgy gondolom, ez nem tárgyi és személyi feltétel, hanem tolerancia kérdése. Ha valaki elhivatott óvónõ, és valóban a gyerekek egyéni érdekeit tartja szem elõtt, tudok rá példát, akkor igen is meg lehet oldani ezt a "problémát." Meggyõzõdésem, hogy ha az óvónõk (tisztelet a kivételeknek) nem a saját kényelmüket helyeznék elõtérbe, akkor ezt a kezelhetõ problémát nem tragédiának tüntetnék fel. Az óvónõ a következõ mondattal fodult a gyerehez: Meg se moccanhatsz. Felháborítónak tartom, hogy a bölcsõdében fel sem merült problémaként a gyerek nem alvása, azt itt az óvdában tragédiaként élik meg. Végezetül egy kérdésem maradt: Hol van az óvoda és a bölcsõde egymásra épülése, amit olyannyira hirdetnek az óvodai nevelési programban? Tisztlettel: G. Ildikó
Válasz:
Tisztelt Ildikó!
Érdekes és elgondolkodtató a sajátos megközelítésbõl bírált "óvónõi kényelem" és toleranciahiány, amirõl Ön beszél. Megközelítése azonban hibás a következõk miatt:
Azzal, ha egy gyermek forgolódik, sóhajtozik, izeg-mozog, kimegy-bejön a terembõl, igenis zavarja a többieket. A közösség érdekében kialakított viselkedési szabályok a 3-6-7 éves korosztálynál teljes mértékig betarthatók, amik egyebek mellett az önfegyelmen túl a másokra való figyelemre, tapintatra is nevelnek. Biztos vagyok benne, ha az Ön lánya nem az izgõ-mozgó gyerekek közé tartozna, hanem a pihenni vágyók népes, többségi (!) táborába, a toleranciát épp az ellenkezõ oldalról közelítené meg. (t.i.: Miért nem tolerálja a mocorgó gyermek, hogy az enyém és sok másik pihenni akar? )
Az óvónõk kényelmi szempontjáról alkotott véleménye enyhén szólva sem állja meg a helyét! Ez nem kényelem, hanem a többség igényeinek a szem elõtt tartása, nem mellesleg a napirend része. A napirend-adta szabályokhoz való alkalmazkodás óvodás korban elvárható dolog, kisgyermekkorban (bölcsõdében) kevésbé.
A kényelemre visszatérve ebbõl a nézõpontból is megfordíthatnánk a kérdést: vajon a napirendet, a csoport elsöprõ többségének nyugalmát védõ óvónõ szereti-e jobban kényelmét, vagy az a szülõ, aki saját kényelme érdekében nem támogatja a délutáni pihenõt, hogy este minél elõbb ágyba dughassa gyermekét? Ugye Ön is megbántódna, ha valaki hasonlót feltételezne Önrõl? Én nem teszem! Kérem tehát, gondolja újra a többi gyermek és szülõje szemszögébõl is a kérdést! Biztos vagyok benne, hogy véleménye változni fog!
