Kisfiam márciusban lesz 5 éves. Tavaly kezdte az óvodát, együtt választottuk ki. A beilleszkedése problémamentesnek mondható, sírás nélkül váltunk el, még mosolygott is. Vegyes csoportba jár, akkor még voltak nála idôsebbek. Azt mondták az óvónénik, hogy minden foglalkozáson ô az elsô aki odaül és figyel. Akkor nekem még nem volt állásom, érte tudtam menni uzsonna után. Lehetett választani az úszást, a kisfiam választotta is. Azt mondták az óvónénik, ha nem akar úszni járni, akkor oldjam meg, hogy aznap nem viszem óvódába. Ez akkor még megoldható volt, hisz nem dolgoztam. Idén kezdôdtek a problémák. Végre van munkahelyem. A kisfiamnál nagyobb gyerekeket, akik még nem mehettek iskolába, átrakták egy másik csoportba, vagyis a kisfiam korosztálya lett a legidôsebb. Szeptembertôl jöttek a kicsik. Az óvónéni folyamatosan panaszkodik, hogy a kisfiamat nem köti le semmi. Van egy nála kisebb kisfiú azzal szoktak játszani, de csak rosszalkodni. Odáig fajultak a dolgok, ha együtt vannak szét kell ôket ültetni. Állítólag más gyerekek szülei is panaszkodtak a fiamra, hogy terrorizálja ôket. Én nem hiszem hogy ennyire rossz lenne a fiam. Az óvónô még azt is mondta, hogy visszafelé fejlôdik nem elôre. Elküldött minket a Nevelési Tanácsadóba. Ott az elsô három alkalommal bent voltam, mert egyedül nem akart bemenni. Nagyon szépen megcsinálta azokat a feladatokat amit a pszichológus kért tôle. (néha kellett csak segíteni). Reggelente, amikor megyünk az oviba néha sírva ereszt el, mindig megkérdezi, hogy melyik óvónéni lesz most. A dadusnéni is folyamatosan a fiammal üzenget nekem, hogy miért ennyi ruhát készít anyukád (tavasszal, vastagabb és vékonyabb pulcsi). A gyerek már reggel úgy kel fel, hogy annya ne pakolj be két pulóvert és közben sír. Nem hiszem, hogy ennek így kéne mûködnie. Szóltam is az óvónônek ezért, azt mondta majd beszél a dadussal. Ez egy is volt. Egy darabig nagyon kedves volt hozzá a dadus, még mosolygott is, ami nála nagyon ritka. Most beteg lett a kisfiam, náthás és köhög, de nincs hôemelkedése és láza sem, ezért viszem az oviba, de úszni nem engedem. Mondtam az óvónéninek, hogy most nem úszhat, mert náthás. Egybôl azt kérdezte, hogy nem tudom-e megoldani, hogy otthon maradjon. Nem mert dolgozunk. Elvitték magukkal az usziba, ott ült a padon. Közölte vele a dadus, hogy ô nem is beteg csak lusta és nem akar úszni. Még mindig egy kicsit taknyos, most sem engedtem úszni, de ô reggel sírt hogy akar úszni, mert a dadusnéni azt mondta, hogy ô csak lusta. Az óvónô is húzta a száját, hogy megint nem úszik és hogy mit fog vele csinálni.
Kötelezhetô a szülô, hogy úszásnapokon otthon maradjon a gyerekkel? Még akkor is, ha mondjuk egyáltalán nem akarna a gyerek úszni járni, mégha egészséges is? Mit tegyek ez ellen a terror ellen, a dadus ellen.
Azt szeretném még kérdezni, hogy a középsôsöknek kell-e tartani kötelezô foglalkozásokat.
Van-e olyan, hogy személyiségi lap, ezt kell-e vezetniük az óvónôknek? Én máshonnan úgy hallottam, hogy van, de nekem azt mondta az óvónô, amikor megkérdeztem, hogy ôk nem vezetnek. Nem tudom, hogy akkor mi alapján mérik fel az egyes gyerekek fejlôdését. Kihez forduljak a problémáimmal, ha például kellene hogy vezessenek, de ôk nem vezetik.
Fogadóórát kértem az óvónôtôl, február 5-re.
Ha nem probléma megkaphatnám a válaszát addig? Nagyon megköszönném.
Elôre is köszönöm válaszát és segítségét!
Üdvözlettel
Gyöngyi
Válasz:
Kedves Gyöngyi!
Levele alapján úgy hiszem, joggal feltételezhetõ, hogy valamelyik óvónõ ill a dadus nem kifejezetten jóindulatúan viszonyul kisfiához. Köznapi nyelven szólva, úgy tûnik, mintha "pikkelnének" rá. Önnek igaza van, ezt a helyzetet azonnal kezelni kell, a problémáknak utána kell járni! Véleményem szerint nem csak az óvónõvel, de a dadus nénivel is feltétlenül el kellene beszélgetni, tekintettel arra, hogy a múltkori, óvónõn keresztüli üzenet hatása csak ideig-óráig tartott. Javaslom, hogy ez az elbeszélgetés a kisfia által kevésbé kedvelt óvónõvel, illetve a dadussal mindenképpen külön-külön történjen! (Ezzel elkerülhetõ, hogy "egymásba kapaszkodva" próbálják Önt lehengerelni.) Õszintén tárja fel nekik aggályait, gondjait, valamint adjon hangot abbéli kérésének, hogy a gyermekkel kapcsolatos összes problémát kivétel nélkül Önnel beszéljék meg! (ahelyett, hogy a védtelen kisfiúra szállnának rá!)
Véleményem szerint balgaság lenne azt állítani, hogy a gyermek tehet arról, ha semmivel nem lehet lekötni, hiszen az egyes tevékenységekre való játékos motiválás egy az egyben a pedagógus feladata. Amennyiben ez nem sikerül, az sokkal inkább a nevelõ szégyene, semmint a gyermeké.
Az ún. "kötelezõ foglalkozások" kérdésére kitérvén, mint arról már a fentiekben is szóltam, lehet úgy is kezdeményezni, motiválni egy-egy tevékenységet, hogy a gyerekek ne kötelezõ tevékenységként, hanem pusztán egy élvezetes, közös játékként fogják fel azt. Az óvodai nevelésben általában ezt a szellemiséget követjük, ám ez senkit ne tévesszen meg: zord és merev foglalkozások nélkül, szinte észrevétlenül is lehet ismeretet átadni a kicsiknek!
A személyiségi lapról: a félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy a személyiségi lap és a fejlõdési napló két különbözõ dolog! Amelyrõl jelen esetben szó van, az a fejlõdési napló. Az óvodások fejlettségi szintjét a pedagógusok rendszeres idõközönként fel szokták mérni, és tapasztalataikat írásban rögzítik a fenti dokumentumban. Így sokkal egyszerûbb a különbözõ területeken nyújtott egyéni teljesítmények összehasonlítása a korábbi szinttel, ill. megkönnyíti a további egyéni fejlesztés terv kidolgozását is. Õszintén szólva nagyon csodálkozom, hogy az érintett óvónõk miért nem vezetnek ilyen dokumentációt??? Ha tõlük erre nem kap kielégítõ választ, javaslom, kérdezzen rá a vezetõnél!
Végezetül az úszással kapcsolatban: véleményem szerint semmiképpen nem kötelezhetõ egyetlen gyermek sem a hiányzásra, akár úszik, akár nem. Meglehetõsen furcsa e hozzáállás, ne hagyja, hogy az óvónõk és a dadus befolyásolják Önt a döntésében! Érvei egészségvédelmi okokból teljesen érthetõek és megalapozottak!
