Az én helyzetem nagyon hasonló, mint Ilonáé, csak épp a másik oldalról, én egy apuka vagyok.
Gyermekem 7 éves, és már hosszú ideje tisztában van az õt körülvevõ helyzettel, elfogadja, és nem zavarja, sõtt, azt gondolom megérdemli, hogy ne hazudjunk neki, és ismerje az igazságot.
Tudja, hogy Apu újra szerelmes lett (mert a szerelem ilyen, jön, és elmúlik...), és nagyon boldog. Anyu is szerelmes, de egymást is nagyon szeretik, csak már másképp.
A gyerek tudja, hogy a család nem az Apukák, és Anyukák számának szummájától függ, hanem a szeretettõl, és a törõdéstõl lesz az, ami.
Nem tudom, hogy egy ilyen esetben jobb lenne-e gyermekemnek egy hagyományos különélés, ha azzal csak azt érjük el, hogy kevesebbet látja valamelyik szülõjét a távolság miatt.
Esetemben a gyerek nagyon szereti, és elfogadja mind a "négy szülõt" külön-külön, és együtt is.
Nem tudom szerencsés lenne-e mesterségesen kialakítani benne egy távolságot a "szülõi csoportok" között, ami azt gondolom mindenképpen egyfajta megosztottságot teremtene, az eddigi egységgel szemben.
Tisztelettel várom válaszát: László
Válasz:
Tisztelt László!
Azt, hogy jómagam miért tartom helyesebbnek és a gyermek egészséges szociális fejlõdése szempontjából elfogadhatóbbnak a különélést, elõzõ válaszomban már megírtam, így ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék. A döntés természetesen mindenkinek a saját joga és felelõssége, én csupán pedagógiai szempontból tudom ezeket megerõsíteni illetve cáfolni. A válás és a különélés gyermekre gyakorolt hatása olyan bonyolult és szövevényes pszichológiai kérdés, melynek minden részletére kitérni lehetetlen lenne. Ezért csupán összegzõ választ tudok adni a levélben megfogalmazott kérdésre. (Azaz pedagógiai szempontból melyiket tartom elfogadhatóbb megoldásnak.) Természetesen ezzel nem kötelezõ egyetérteni, csupán a dolgok pedagógusi szemszögbõl való megvilágítását tárom az olvasók elé. Az ebbõl levont konzekvencia (azaz egyetért-e vele és aszerint cselekszik, ill. másként tesz) legyen mindenkinek a magánügye. Én mindenesetre gratulálok Önnek, hogy saját esetükben sikerült e helyzetet a lehetõ legoptimálisabb módon kezelni.