Tisztelt Óvónõ!
28 éves vagyok,van egy gyönyörû 2 éves kisfiam.3 éve élek eggyütt a férjemmel.Megromlott a kapcsolatunk,szeretnék elválni Tõle.Sajnos,nem vagyok könnyû helyzetben,mert imádja a kicsit,ragaszkodik hozzá,így megmondta,hogy nem fog elválni.Nap mint nap megaláz,ma este az Édesapáméknál voltunk,amikor kikelt magából,és ugyanolyan hangnemben,ahogy velem szokott beszélni,elmondta Õket minden rossznak.Én tanárnõ vagyok,ráadásul félállásban,Õ pedig sokat keres./vezetõi beosztásban van/Folyton azt mondja,hogy hiába próbálok elválni, a gyereket úgyis neki fogják ítélni,mert 5x annyit keres.Ezért van az,hogy nem merem beadni a válópert,mert nem tudnék a kisfiam nélkül élni.A lakást,amiben élünk,a Nagymamám vette még a házasságkötésünk elõtt 1 évvel.A férjem sohasem jelentkezett be,mert azt mondta,hogy nem akarja,hogy a szemére vessék valaha.Kérdésem:Mennyire döntõ az anyagi helyzet a gyermek elhelyezésénél,ill.a házasság elõtt vásárolt lakás 4 év eggyüttélés után közös vagyonnak számít?
Cs.B.Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
Helyzete valóban nem irigylésre méltó, s ha úgy látja, hogy az egyre romló házastársi kapcsolat veszélyeztetheti a gyermek egészséges testi-lelki fejõdését, feltétlenül lépjen az ügyben! A levelében megfogalmazott két jogi kérdésre én, mint pedagógus, válaszolni sajnos nem tudok, ám mindenképpen azt tanácsolom, ez ügyben feltétlenül keressen fel ügyvédet!
Csak zárójelben jegyzem meg, szigorúan magán véleményként, hogy én sem a gyermekelhelyezés, sem a lakáskérdés tekintetében nem tartom annyira kilátástalannak az Ön helyzetét. Ebben, reményeim szerint, ügyvédje is meg fogja erõsíteni.