Próbáltam elolvasni a korábbi kérdéseket és a válaszait, hátha volt valakinek a mienkhez hasonló problémája, de nem találtam.
A kislányom 2005 márciusában született súlyos szívrendellenességgel (teljes nagyér-transzpozíció). Hála az Istennek műtéttel ezt jól korrigálták. Most 81 cm, 11 kg, értelmes, figyelmes és örökmozgó. Az utóbbi 1 hónapban járok vele játszótérre, mert nagyon igényli más gyerekek társaságát. Ott szembesültem a bölcsödeválasztás nehézségeivel. Az édesanyák azon tépelődtek, hogy mikortól és HOVÁ járjon a gyerekük bölcsibe.
Ezen én is fennakadtam. Mi kertvárosi részen lakunk, azt mondják, itt jó a bölcsöde. Azonban a férjem munkahelye a város másik végén van, az enyém a szomszédos városban. Ha visszamegyek dolgozni, sajnos nem tudunk a gyerekért 5-ig odaérni, és segítségünk sincsen.
A férjem az mondja, az lenne a legjobb, ha az ő munkahelyéhez közeli bölcsödébe járna, hiszen akkor ő tudná reggel és este is hozni-vinni. Én azonban attól tartok, hogy a mostani kertvárosi kis barátai később már nem fogják befogadni. Lehet, hogy idővel megoldódna az "elhozós" probléma, ugyanis szeretnénk második babát is kb. 2 év múlva.
Tudom, hosszú voltam, bocsánat. Tehát az a kérdés, hogy helyben járjon a gyerek bölcsibe, vagy inkább a kényelmesebb helyet válasszuk. Várom válaszát. Üdvözlettel: Andi
Válasz:
Kedves Andi!
Úgy vélem, esetükben a férje által javasolt megoldás lenne a legpraktikusabb. A gyermeknek nem kell túl sokat utaznia a bölcsiig (hiszen városon belül van), és sürgős esetben az édesapa bármikor érte tud menni. (Ne adj' Isten egy hirtelen láznál, lebetegedésnél, mellyel a legegészségesebb gyermeknél is számolni kell.) A helyi bölcsőde többek között ezért sem lenne célszerű, mert bármikor adódhatnak olyan problémák, amikor mihamarább szükség van a szülő megérkezésére. (És akkor még a lehetséges kezdeti beszoktatási nehézségekről nem is beszéltem.)
Nyugodtan válasszák a férje munkahelyéhez közeli bölcsődét, a kis barátok emellett is meg fogják találni gyermekét akár hét végén, akár szünidőben. Kiközösítéstől, úgy gondolom, nem kell félni!
Végezetül, de nem utolsósorban kívánok nagyon jó egészséget pici lányuknak, Önöknek pedig sok-sok örömöt a gyermeknevelés mindennapjaiban!
