Nekem egy kissé különös problémém van. A párom már évek óta nem él házastársi kapcsolatot a feleségével, de eddig együtt éltek. Nincsenek veszekedések, viták.Most azonban mi szeretnénk összeköltözni és a feleségének is van új barátja. Van egy hat éves kislányuk, akivel mi nagyon szeretjük egymást. A párom viszont nagyon félti a kislányát a költözéstõl (joggal)és az az ötletük támadt, hogy egy ikerház két részébe költözzünk. Nekem ez teljesen elfogadhatatlan, hiszen ez már- már kommunához hasonlatos. A gyereknek sem tudom, hogy jó- e ha nem tisztázódik a fejében, hogy egy család nem 2 apukából és 2 anyukából áll. Félek nem azt fogja gondolni, hogy mindenhol otthon van, hanem azt, hogy sehol. Tényleg nem tudom, hogy mi a helyes, kérem próbáljon meg nekem tanácsot adni! Köszönettel: Ilona.
Válasz:
Ebben az esetben feltétlenül osztom az Ön véleményét, a tervezett ikerházas megoldással nem valószínû, hogy jobb lenne a gyermeknek, sõt! Összezavarodna a kialakult kusza helyzettõl, hiszen az eddig megszokott családi egység képét egészen másfajta felállásban lenne kénytelen elfogadni. Vajon mennyire tudná tolerálni egy ilyen idõs kislány, hogy szeretett édesapja anyukája szeme láttára más nénit ölel, míg az anyuka is már mást szeret? Megértené-e az új helyzetet és fel tudná-e ezt ilyen szituációban dolgozni? Én a magam részérõl nem hiszem. Ezzel szemben viszont egy „hagyományos különélés” során a társas viszonyok sokkal áttekinthetõbbek lennének számára, ezen keresztül sokkal könnyebben megszokná az új körülményeket. A tisztességesen betartott láthatások, látogatások sokkal tisztább helyzetet teremtenének, mint a szóban forgó megoldás.
