 |
óvodán belüli feszültségek
Kérdezni szeretnék
Jó estét! A lányom szeptemberben kezdte az óvodát. Nagyon hamar beilleszkedett, annak ellenére, hogy elõtte nem igazán volt társaságban. A nagyszülõk is távol laknak, és gyermekekkel is csak a játszótéren találkozott. az utóbbi pár hónapban elég gyakran panaszkodott, hogy egy kisfiú állandóan fellöki. nem igezán foglalkoztam vele, úgy gondoltam csak szokásos óvodai csíny, összevesztek egy játékon stb. A héten volt nyílt nap, amire a szülõk is bemehettek. Bár nem gondoltam semmi rosszra, de kíváncsi voltam, hogyan viselkedik a kisfiú. Amíg ott voltam, szépen játszott, semmi sem történt. Majd másnap reggel a többi anyuka mondta, hogy 1 óra alatt, 3-szor is fellökte a lányom, aminek semmi elõzménye nem volt, csak úgy spontán. beszéltem mindkét óvónõvel. Tudni kell, hogy a kisfiú nem teljesen egészséges mentálisan. Ezt elõtte is sejtettem, de gondoltam, ezt az óvónõk tudják kezelni. Tévedtem. Sok helyre vitték már a kisfiút, pszichológus, nevelési tanácsadó stb. Szerintük sokat fejlõdött, és a lányomnak is jót tesz, mert megtanulja megvédeni magát. Hát, nem nyugodtam meg. Ne az én lányom lökdösésén fejlõdjön.És mi van, ha úgy esik, hogy komolyabb baja lesz??? a múltkor mentem a lányomért, és láttam ellökött egy kisfiút. Nagyon mérges lettem. "Megtanulta megvédeni magát, ahogy a saját bõrén tapasztalta"! Ezt mondtam az óvónõknek is, de gyakorlatilag tanácstalanok. Azt mondták már a végén a lányomnak, õ is üssön vissza, ha bántják. Ön szerint ez megoldás? szerintem a kisfiúnak speciális óvodára lenne szüksége, de mit tehetek én? Tûrjem ezt tovább? Köszönöm válaszát. Enci
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Próbáltam a problémámnak utána nézni az interneten, de sehol sem találok hasonlót. Az a gondunk az óvódánkkal, hogy nem aludhatnak a gyerekek hason!!! Halott már ilyet? A nagyobb lányom, aki most már másodikos, néhányszor említette ezt a dolgot, de annyira képtelenségnek tûnt, hogy elengedtem a fülem mellett. Sajnos! Most két kisebb gyermekem is odajár és a fiam azt mondta ma, hogy nem akar oviba menni, mert nem lehet hasra feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyon rosszul érinti - érintette - mindhárom gyermekemet, akik 6 hetes koruk óta hason fekszenek és azóta végig alusszák az éjszakát. A fiam már azt találta ki, hogy ha rosszalkodik, akkor átteszik az ágyát egy másik helyiségbe, ott nem látják õt és akkor hasrafeküdhet.
Kérdésem, hogy kihez forduljak, aki végetvethet ennek a felháborító dolognak? Szerintem ez jogsértõ!
A gyerekek elmondása szerint az óvónõk azzal magyarázzák a dolgot, hogy ebéd után nem fekhetnek hasra, mert akkor hányni fognak :) De, akinek fáj a hasa az úgy feküdhet. Nonszensz!
Tagóvóda vagyunk egy társulásban, forduljak a társulás óvódavezetõjéhez? Vagy más szervhez? Mert annak nincs értelme, hogy partalan vitába kezdjek, ilyen hülyeség ellen az óvónõkkel, csak azt kapnám, hogy nem kell a gyereknek itt aludni.
Várom válaszát, üdvözlettel!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ
Nem szülõként hanem ,óvodai dajkaként szeretnék kérdezni öntõl.Pár hónapja dolgozom egy óvodában nagy lelkesedéssel kezdtem a munkát nagyon szeretem a gyerekeket,és családom és környezetem szerint is nagyon könnyen szót értek az emberekkel . Alapvetõen mosolygos ,jó humorú embernek tartanak,egy jó szó nem kerül semmibe ,ha tehetem kerülöm a konfliktust de most mégis egy ilyen helyzetbe kerültem. Az óvodánkban hiányzik a csoportom egyik óvónénije,22-25 gyerek jár a csoportba kiscsoport és kis középsõ vegyesen,a másik óvónéni aki az óvodavezetõ is egyben hetek óta "egyedül" van .Sokat vagyok a csoportban sokszor egyedül ,vagy a másik dajkával mert neki a papír munkát is elkell végeznie,vagy dolga van .A gyerekek ragaszkodni kezdtek hozzám vannak még síros beszoktatós kicsik is ,néha ölbe veszem kicsit õket megbeszéljük h mikor mennek haza ,de közben figyelek a többiekre is .Ebbõl adódik a probléma egy nap kizavart a csoportból,h nincs nekem kint dolgom? h úgy érzi mindtha át akarnám venni a helyét meg h van neki 25 éves tapasztalata talán elbír egyedül is ennyi gyerekkel,vegyem fel a telefont ha csörög ,meg nézzem h ki jön megy a folyosón,mert az nem azõ dolga ,de a szülõkkel se beszéljek mert már azok is hozzám fordulnak ha kérdezni akarnak valamit.Én azóta többnyire sírdogálok ha eszembe jut a dolog,meg sem fordultak a fejemben olyanok amiket a fejemhez vágott,a többi dolgomat is mindig elvégzem addig nem megyek a csoportba , azóta nem mentem csak ha reggeliztünk meg ebédkor mert mostmár nem tudom mit vár tõlem,én úgy tanultam h a dajka az óvónõ segítõje ,nem "csak"takarítónõ,és azt gondolom h mindegy h ki vígasztalja meg azt a kisgyereket ez nem presztizs kérdés mi vagyunk õ értük és nem fordítva. Kérem írja meg mi a dolga egy dajkának és mi nem ,és mit tegyek én ebben a helyzetben. Nagyon köszönöm .
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!Kisfiam a napokban töltötte be a 4 éves kort és ugynevezett vegyes csoportba jár.Ebben az ovódában nincs külön kiscsoport,középsõ és nagycsoport.Van egy nõvére is,õ 5 éves mult és ugyanabba a csoportba jár.van a csoportban egy Andriska nevezetü kisfiú,aki legalábbal egy fejjel nagyobb az én fiamnál és súlyban is jóval többet nyom.Ez a kisfiú rendszeresen veri,piszkálja a fiamat,volt rá példa hogy a szemem láttára ugrált a hátán stb.A lányom is sokszor panaszkodik,hogy András bántja Olivért(a kisfiam).Hozzá kell tennem,hogy az én fiam is eleven gyerek,de sohasem rosszindulatu.A napokban felhivott az Andriska mamája,hogy az én fiam odacsapott Andrisnak és megsérült a 30ezer forintos!!szemüvege és azonnal fizessem ki,mert ha nem perre viszi a dolgot.Szerintem a kisfiam megelégelte az állandó bántalmazást Andriska részérõl és visszavágott.Hozzáteszem a kisfiam a bántalmazások miatt nemegyszer jött haza szakadt ruhában kék-züld foltokkal,karmolásokkal stb.,de ezért én nem kértem semmilyen kártérítést.Azt szeretném kérdezni,hogy az Andris anyukája tényleg követelheti rajtam a szemüveg árát?Én milyen lépést tehetek a bántalmazások miatt?Az ovónõk sajnos kissé elfogultak Andriskávval,mert õ már legalább egy évvel több ideje jár ebbe az oviba,mint az én kisfiam és anyagiakkal is jóval le vagyunk maradva Andriska szüleitõl.Segítségét elõre is köszönöm!Tisztelettel:Krauszné Betty
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Több problémám is van.
1. December 13-án lesz 4 éves a fiam és januártól ovodába jár. Eleinte pelenkával, majd májusban már nem kellett a pelenka. Augusztusban otthon volt, majd augusztus utolsó hetében újra el kezdett ovódába járni. májustól nem pisilt be sem nappal (ovodában az alvás alatt sem), sem éjszaka. Szeptember második hetében az ovodai alvás elõtt szólt az ovónéninek, hogy ki szeretne menni pisilni. Az ovónéni nem engedte, ezután az alvás alatt a gyerek bepisilt. És ettõl kezdve minden ovodai alvás alatt bepisil. Otthon viszont május óta éjszaka sem pisilbe.
2. Szeptember óta a fiam üti a lányokat az ovodába és velünk is ugyanezt teszi otthon. Úgy érzem, hogy valamelyik társát utánozza, mert szeptember elõtt ezt nem csinálta. Természetesen az ovónénik csak a végkifejletett látják a kezdetet nem.
3. Szeptember óta a gyerek minden reggel sirva megy be az óvodába.
A holnap nap folyamán a két óvónéni és a magánóvoda vezetõje akkor velünk beszélni. Mit mondjunk nekik?
köszönettel
Szukics Gyula
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom novemberben lesz 4 éves, 2 hete kezdte az óvodát, elõtte majdnem 2 évig bölcsõdébe járt. Mivel otthon mi is - és a gondozó nénik a bölcsõdében is - sokat meséltünk neki az óvodáról, nagyon várta már, hogy oda járhasson,új barátokat szerezhessen, új játékokkal játszhasson. Az elsõ napon - az óvó nénik javaslatára - már ott kellett hagynom reggeltõl délutánig a kislányomat (ott ebédelt, ott is aludt stb,) nem volt vele semmi gond. Azóta azonban, ahogy telnek-múlnak a napok, egyre rosszabb a helyzet. Reggelente sír (üvöltve kapaszkodik belém), már otthonról sírva indulunk el, csak azt hajtogatja, hogy õ nem akar, nem szeret óvodába járni, ne hagyjam ott, mert õ ott nem szeret lenni. Az óvónõk azt mondják, hogy az elsõ nap kivételével nem kommunikál igazán senkivel, csak õket "õrizgeti", amerre õk mennek ott van a kislányom is, nem szeretne játszani senkivel, és egyáltalán nem hajlandó enni. Oda ül az asztalhoz,nézi ahogyan a többiek esznek, látszik rajta, hogy õ is éhes,de nem akar egy falatot sem elfogadni.
Én viszem minden reggel, a férjem tud elõbb érte menni, így õ hozza el délutánonként.Mikor haza érnek a gyerek azonnal berohan a szobályába, ledobálja a ruháit, befekszik az ágyába, magára húzza a takarót és órákon át nem akar onnan kijönni.Nagyon sajnálom a kislányomat, mert amilyen kiegyensúlyotott, barátkozó, mosolygós gyerek volt, most olyan zárkózott, rosszkedvû lett.
A történethez az is hozzá tartozik,hogy az óvodában éppen az ideji évtõl kezdve új szokásként azt vezették be (költségtakarékosságra hivatkozva), hogy minden reggel 8 óráig (fél óránkénti váltásokban)más-más csoport más-más óvónénivel az un."gyûjtõ csoport", tehát a gyereket mindíg más várja, többnyire olyan óvó nénik akiket egyáltalán nem ismer, olyan környezetben ami egyenlõre még idegen a számára. Ez fõleg a még "beszokós" gyerekeknél elég megterhelõ, hiszen így még nehezebben akar bemenni, ottmaradni. Az én kislányom például már otthon mondogatja, hogy ígérjem meg neki, hogy a saját óvónénije fogja várni. Ezt sajnos nem tudom neki biztosítani, így már otthonról sírva indulunk el, mert csak azt mondogatja, hogy õ "nem akar más csoportban vendégségben lenni".
Errõl a problémáról már más szülõkkel is beszéltünk, próbáltunk az ónónõkkel is egyeztetni, sõt a vezetõ óvónõvel is tanácskoztunk, hogy vissza kéne állítani a régi rendet. Sajnos õ is felsõbb utasításra intézkedhet csak ez ügyben, és míg ez a probléma meg nem oldódik, attól tartok, hogy az én kislányom sem fog örömmel, felszabadultan óvodába menni.Ha viszont állandósul, félek a kis lelkében is állandósulni fog a szorongás és félsz az óvodától.
Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk mi szülõk legjobban átsegíteni a kislányunkat ezen a nehézségen.
Köszönettel; G.Edit
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Egy kérdésem lenne Önhöz, a három és fél éves fiammal kapcsolataban.
Tavaly márciusban kezdte az óvodát, ebben az évben három hónapot járt oviba. Nyugodt, inkább csendes gyermek volt, jól beilleszkedett, nem panaszkodtak rá.
Idén újra kezdte a kiscsoportot (saját kérésre), de sajnos van a közösségben egy igen rossz magatartású gyermek, aki vonzza magához az én kisfiamat. Természetesen sok negatív viselkedési formát átvesz tõle az én fiam. A higgadtabb,abszolút nem agresszív gyermekem, kezd egyre jobban átformálódni. Próbálom minden nap megbeszélni vele a nap eseményeit, és kérem hogy kerülje ezt a társát, de eddig nem jártam kellõ sikerrel.
Ön szerint, hogyan tudnám eltéríteni õt ettõl a negatív magatartású gyermektõl?
Ennek a problémának, a megoldásában kérném a segítségét, tanácsát.
Vagy keressek fel esetleg egy gyermek pszichológust?
Válaszát elõre is köszönöm!
Mné Anita
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A következõ kérdéssel fordulok Önhöz:
Kislányom 3 éves, szeptember elsején kezdte az óvodát. Bölcsõdébe 2 évig járt, az átállás teljesen zökkenõmentes volt, kivéve az alvást. A bölcsõdében az esetek 80%-ában nem aludt el, amit a gondozónõk számomra példamutató módon kezeltek. Odahívták, ölbe vették, hagyták, hogy forgolódjon, felüljön, kimenjen a mosdóba, könyvet adtak a kezébe, csendben rajzolhatott stb...Természetesen azokat a tevékenységeket engedték neki, amellyel a többieket nem zavarta. Õ és mi is megszoktuk ezt a hozzáállást. Az óvodába 1 hete jár, de a legfontosabb közölnivaló a gyermekrõl az, hogy nem alszik, forgolódik, sóhajtozik, amivel szerintük zavarja társait. A kérdésem, ha egy bölcsõdében lehet kezelni ezt a problémát, az óvodában évtizedek óta miért nem. Úgy gondolom, ez nem tárgyi és személyi feltétel, hanem tolerancia kérdése. Ha valaki elhivatott óvónõ, és valóban a gyerekek egyéni érdekeit tartja szem elõtt, tudok rá példát, akkor igen is meg lehet oldani ezt a "problémát." Meggyõzõdésem, hogy ha az óvónõk (tisztelet a kivételeknek) nem a saját kényelmüket helyeznék elõtérbe, akkor ezt a kezelhetõ problémát nem tragédiának tüntetnék fel. Az óvónõ a következõ mondattal fodult a gyerehez: Meg se moccanhatsz. Felháborítónak tartom, hogy a bölcsõdében fel sem merült problémaként a gyerek nem alvása, azt itt az óvdában tragédiaként élik meg. Végezetül egy kérdésem maradt: Hol van az óvoda és a bölcsõde egymásra épülése, amit olyannyira hirdetnek az óvodai nevelési programban? Tisztlettel: G. Ildikó
Válasz >>>
Jó napot kívánok.
Az én kisfiam 5 éves már két éve ovodába jár.az elsõ évben reggelente sírt amikor ott hagytam az oviban. a második évben ez hála az égnek elmaradt.de sajnos azt mondta az ovónõ hogy nagyon rossz a magaviselete.Én utána érdeklõdtem az ovodában minden ott dolgozot megkérdeztem, azt mondták hogy szerintük semmi baj nincs a kisfiuval,sõt nagyon is segítõkész,és talpraesett gyerek, csak sajnos az ovónõjének már nincs annyi ideje rá, mint az elsõ évben és nem tud vele úgy foglalkozni mint akkor. Nagyon magára kapatta, és mivel egyre több a foglalkozások száma már nem jut annyi ideje a többi gyerek mellett az ennyémre is.van úgy hogy ha nem figyel rá az ovónõ akkor csinál valami olyat hogy ráfigyeljen. A kisfiú felnõttek között nõtt fel, nincs testvére.Mindenhová vittük magunkkal és igy õ volt a központban. nincs elkényeztetve. ha kérünk tõle valamit megcsinálja.Nagyon jó memóriája van,mindent megjegyez és el is tudja mondani, egyedül a rajzolással vannak gondjai,de idén nyáron már õ egyedül is leült az asztalhoz rajzolni.
kérem írja meg, hogy mi rontottunk-e el valamit, vagy tényleg az ovónõ hibája, hogy ilyen lett bent a gyermek.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Elõször is szeretném megköszönni a hasznos tanácsait amit április környékén szobatisztasággal kapcsolatban kaptam,ezek segítségével a kisfiam nagyon hamar szobatiszta lett.
Most egy másik problémába ütköztem és ebben szertném a segítségét kérni.Szeptember közepén kezdõdik az ovi és eddig nagyon lelkesen várjuk.A múlt héten három napot a barátnõmnél és annak uannyi idõs kisfiával (mint az enyém)töltöttük.Az a kisfiú nagyon eleven,sokkal többet szalad,mozog, míg az én kisfiam nagyon nyugodt(legalábbis hozzá képest),jókat játszik akár egyedül is.Ezen a hétvégén ez a kisfiú lökdöste,elvette a játékait,mindig ellentmondott,szóval állandóan veszekedtek,amit nem az én fiam kezdett soha.Általában az enyém ,maradt alul és sok esetben láttam rajta,hogy kiborul,sírt,zokogott,félt tõle,hogy megint elveszi a játékát,alig tudtam vigasztalni.
Most nagyon megijedtem,hogy az oviban mi lesz vele.Ott nem az van ami itthon,hogy vele foglalkozik mindenki(ennek ellenére nincs elkényeztetve szerintem,mert figyelek a következetességre nagyon),nem veszi el senki a játékát,stb.Tartok attól,hogy lesznek olyanok,akik hasonlóak a barátnõm kisfiához(ez biztos egy 25 fõs csoportban),és a kisfiam alul marad,ezáltal nem fogja jól érezni magát az oviban.Illetve nagyon félek az ovis balesetektõl,mert szerintem nagyon sokan lesznek egy csoportban és ennyi gyerekre egyszerre nem tudom,hogy lehet vigyázni..
Lehet,hogy én aggódom túl a dolgot,de nagyon sokat foglalkoztat.Mindemellett Tomi várja az ovit,amennyire tudja,hogy mi ez,és én sem szeretnék belõle "anyámasszonykatonát" nevelni,de most elbizonytalanodtam,megijedtem.
Szeretném,ha leírná a véleményét a dologgal kapcsolatban.
Köszönettel,Orsi
Válasz >>>
Következõ 10 óvodán belüli feszültségek
|
|
