 |
beszoktatás
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves múlt júliusban.Harmadik éve jár óvódába, vegyes csoportba.Rettenetesen nehezen szokta meg, sokat volt beteg. Az elsõ évben fél évig nem is mehetett, mert a gyermekorvosunk nem javasolta a közösséget. Sokat fájt a füle, orrmandula mûtét megoldotta a problémát. A 2. évben már kevesebbet volt beteg, de sokszor sírt reggelente, nem akart oviba menni.Hallani sem akart az ott alvásról, ezért ebéd után hazahoztam.Nem okozott problémát, mert itthon vagyok gyesen a kistesójával. Márciusban azonban lejár a gyes és a kicsi is megy oviba, ezért szerettem volna, ha szeptembertõl teljesen beszokik. Az elsõ héten még elhoztam ebéd után, aztán megpróbáltuk az ott alvást.Nem volt gond,szépen megszokta. Az óvónõk szerint végre teljesen beszokott. Október közepén az egyik óvó néni betegsége miatt cspoport összevonásra került sor. Sírva várt bennünket.Azóta megint sír minden reggel, nem akar menni.Ott tartunk, mint 2 évvel ezelõtt.Ha sikerül is megvigasztalni, egész nap feszült, nem alszik, folyton kérdezgeti, mikor megy érte az anyukája.Az a benyomásom, az óvónõinek már elfogyott a türelme. Ma reggel már jelezték, hogy pszichológus segítségét fogják kérni hamarosan. Mi tévõ legyek? Hogyan tudok a fiamnak segíteni, hogy ismét legyen kedve ovizni?
Egy elkeseredett anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nem szeretnék litániát írni, de ahhoz hogy esetleg ötletet tudjon adni, azt hiszem le kell írnom néhány elõzményt, ami a jelenlegi helyzet kialakulásához vezethetett.
Kisfiam 6 éves, az óvónõk szerint okos és értelmes, szerintem meglehetõsen erõs akaratú kisgyerek.4 évesen került óvodába – ½ évvel elõtte született a kishúga – nem akartam a kicsi születésekor rögtön „kitenni” itthonról. A beszoktatás enyhén szólva nehéz volt. Minden reggel megvolt a cirkusz, öltözködéskor sírva rúgkapált, elbújt a lakás legkisebb zugába, többnyire nem is jutottunk el az óvodáig. Édesanyám több száz gyereket beszoktatott, azt mondta, õ ilyet még nem látott. A férjem is, a szüleim is megpróbálták elvinni az óvodába, nem sikerült. Szép szóval, erõszakkal….egyik sem mûködött. Aztán ekkor meghúztam a margót, hogy eddig és nem tovább. Otthon maradt.
Ekkor jött a megmentõ ötlet az óvónõtõl: a gyerek nagyon szeret otthon lenni, de ugyanakkor a közösséget is meg kell szoknia, legyen hát mindenkinek igaza: 3 napot óvodában kell töltenie – „én közben a kórházba hordom tornára a kislányt ahova õ nem jöhet” – a maradék 4 napot otthon töltheti.
A probléma megoldódott, kicsi fiam gyönyörûen beszokott. Középsõ csoportban néha Õ maga kérte, hogy ott aludhasson, ami szerintem nagy szó.
A gondok kb. 1 hónapja kezdõdtek azzal, hogy az oviban elsírta magát hogy hiányzik az anyukája. Túl nagy jelentõséget nem tulajdonítottam neki, majd elmúlik. Szeptembertõl fociedzésre járt, örömmel, boldogan ment kb. 10 alkalomig. A 11. alkalommal játék közben elsírta magát hasonló indokkal: hiányzik az anyukája. Az edzõ leültette a padra, hogy pityeregjen ott. Következõ alkalommal nem mondta, hogy nem akar menni – szinte repültünk az edzésre –de amint odament a gyerekekhez, egybõl sírva fakadt és már be sem állt játszani. Az edzõ kérte, hogy ennek így nincs értelme, függesszük fel a focit.
Azután már óvodában is többször elsírta magát, a továbbiakban nem akart menni, de hát én sem adhatom meg magam olyan könnyen, elvégre az iskola sem kívánságmûsor. Elvittem. Reggel az óvónõ úgy fejtette le rólam, mint beszoktatáskor. Ugyanaz a kemény ellenállás, mint 4 évesen. Ettõl függetlenül az óvónõ tanácsára sírva, hisztizve?, de megint elvittem. Aztán ismét meghúztam a margót.
Most 1 hete már itthon van és további 1 hétig még marad. De közben nem tudom jót teszek -e vele, és hogy hol hibáztam. A férjem szerint ott, hogy mindent alárendeltem nekik. Tény, hogy nagyon sokat játszunk, énekelünk, mesélünk. De szerintem ez ebben az idõszakban így természetes, és nekem velük a legjobb…. Csak próbálom kihasználni a velük töltött idõt, amíg megtehetem. És közben nem olyan nagy baj, ha rendetlenség van.
De a problémával szemben tehetetlen és elkeseredett vagyok. Még annyit, hogy szerintem nem érte semmi atrocitás az óvodában, a focin fõleg nem. Nem tudom, mi válthat ki náluk ilyesmit.
Köszönettel várom válaszát: Ildikó
Válasz >>>
Tisztelt ovónõ!
Van két ikerlányom öt évesek.Idén kezdték az ovodát.Lassan kezdenek beilleszkedni.De inni azóta sem isznak egész délig.Nem minden foglalkozáson vesznek részt,mama jellenlétében sokszor szemtelenek.Ha jövõre nem növik ki akor nem mehetnek rendes iskolába?Õn szerint magatartásbeli broblémák? Kérem válaszoljon.Tisztelettel:Katalin.
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Én már próbáltam több helyrõl is meg felelõ inót kapni a problémámra ,de eddig csak sikertelenül.Én egy 29 éves anyuka vagyok, és van egy 3 éves kisfiam Gáborka aki most Október 02.-án kezdte el az ovit. Elsõ nap bent voltunk a férjemmel a csoportban,és ott körbe rajongtak minket is,meg persze a kisfiamat is a gyerekek. Bent a csoportban rajzolt,szépen a többi gyerekkel, és utána ki ment a csoport az udvarra. Mi is ki mentünk vele,és szépen eljátszott. Másnap már csak én vittem be reggel és ott is hagyhattam,mert éppen ment ki a csoport az udvarra, és meg beszéltük az ovó nénivel hogy 2 óra múlva menjek érte.Szépen el engedett meg fogta az ovó néni kezét és ki mentek. Mikor mentem érte alig találtuk meg a nagy játékban. Másnap kezdödtek a gondok hogy anya gyere be velem és ne menj dolgozni. Mikor menetem érte akkor azt mondta az ovó néni hogy annyira sírt mikor el mentem hogy kint az udvaron el bóbiskolt. Ez így van mind a mai napig,sõt volt hogy el kezdtük a félnapos be szoktatást és ebéd helyett inkább le feküdt a szõnyegre aludni. Azóta talán egyszer volt úgy hogy el engedett sírás nélkül, de akkor meg ebéd után sírt hogy az nem igaz.Mikor reggelente fel kell az az elsõ szava hogy anya ügye nem megyünk az óviba? Nem szeretek oda járni, mikor meg kérdezem tõle hogy miért akkor csak annyit mond hogy azért mert nem maradsz ott velem. Hiába mondom neki hogy anya dolgozni megy kell a pénz hogy tudjak neked venni ruhát ,játékot enni valót stb.Meg azt is mondom neki hogy a többi gyereknek sincs ott az anyukája ,meg az ovó néni vigyáz rátok amíg anya jön érted. Reggelente nagy sírással kezdjük a napot, így öltözik és így megyünk be az oviba is. Ott le veszem róla a kabátot,cipõcsere és jön a szoros kapaszkodás a lábamba,míg az ovó néni le nem veszi rólam. Utánna meg csak üvõlt,egy ideig naponta vagy 20xr fel hív a játék telefonján. Mikor megyek érte az ovó néni meséli hogy sokat sír,kicsit el bóbiskol mert el fárad.
A kérdésem az lenne hogy hogyan tudnám meg kedveltetni vele az ovit? Egyedüli gyerek még nincs kis testvére,és ebbe az oviba csak tavaszig járna. Mert mi akkor fel költözünk pestre. Arra hogy fog reagálni ha ovit fogunk váltani? Elnézést kérek a hosszú levélér de nagyon elvagyok keserdve.
Üdvözlettel Dobosné Erzsike ráckevérõl
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyobbik lányom 3,5 éves, két hete kezdtük el az ovit. Mivel a kisebbikkel (1,5 éves) itthon vagyok, fél napra viszem csak. Két napig együtt voltunk két órát, aztán ott kellett hagynom elõször fél órára, majd több órára. Azóta a délutáni itthoni három órás alvása helyett max. 1 órát alszik, minden nap felriad. Este is többször nyöszörög, bepisilt két napig, és az óvodában egyszer hányt a sírástól. Enni nem igazán akart és WC-re ülni sem az óvodában. Ezek - gondolom - a stressz, a szorongás, a nehéz beszokás jelei. Lányom amúgy is lassabb, szemlélõdõ, zártabb típus. Beszéltem az óvónõkkel, hogy most fél 9-re viszem, s mielõtt mennének ki az udvarra, két óra múlva megyek érte. Két napja így van, s bár nem lelkesen, de megy, és nem sír. Én is nyugodtabb vagyok. Ezt az idõt szeretnénk majd fokozatosan nyújtani, az egy hét gyors beszoktatás kevés volt. Ön hogy látja és mit tanácsol? Köszönöm: Mariann
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Június óta élünk külföldön, 3 és fél éves kisfiamat augusztusban irattuk be az oviba. Azért döntöttünk az ovikezdés mellett, mert láthatóan kisfiamnak hiányzott a gyerektársaság, nagyon barátkozó kisfiú egyébként, az otthoni barátait is rengeteget emlegeti.
Kezdetben nagy lelkesedéssel indult az oviba, de sajnos még azóta is minden nap sír. Augusztusban heti 4 délelõttöt ment az oviba, szeptemberben csak heti 3-at. Ebben a hónapban eljöttek hozzánk a nagyszülõk, ez volt az oka, hogy kevesebb idõt töltött kisfiam az oviban (egyébként velük sem akart nélkülem maradni). Októbertõl újra 4 délelõttöt megy. Van egy 22 hónapos kisöccse is, akivel otthon vagyok, illetve 2 éves korától õt is szeretném vinni heti 1-2 délelõttre.
Az óvoda görög nyelvû, itt nincs is más, az óvónõ beszél angolul a gyerekekkel is. Az óvódában körülbelül a gyerekek fele külföldi.
Kisfiam már itthon stresszel rajta, nyafog, hogy oviba kell menni. Kezdetben ott maradtam vele tovább, kb. egy órát. Még így is ordított, mikor eljöttem. Egyszer egy anyuka is végignézte reggeli mûsorunkat, utána megvigasztalt a kapuban, hogy nyugodjak meg, biztosan megszokja majd a fiam, és legyek biztos benne, hogy az óvónõ nagyon-nagyon jó, türelmes, soha egy hangos szava nincs a gyerekekhez. Ezt is tapasztalom, megbízom az óvónõben és jónak tartom az ovit is. Mostanság már csak beadom az oviba, ad ugyan puszit már, de csak zokogva. Mindemmellett akkor is sír, amikor érte megyek. Már ahogy közelítenek a konyha felé ebédelni, máris sírva fakad. Az óvónõ általában arról számol be, hogy napközben nagyon jól elvan, sõt már van egy kis barátja is, egy új angol kisfiú. Jól eljátszik, már a kis táskáját is lerakja néha. Enni még mindig nem akar, viszont itthon rendesen eszik. Ovi után mindig lelkesen mesél, hogy mi történt aznap.
Úgy érzem, hogy csak nekem szól ez a hiszti, engem "büntet" ezzel. Most már ott tartok, hogy néha dühös vagyok rá, hogy így viselkedik, és összeszorul a gyomrom meg a szívem reggelente, hogy vajon ma mennyire fog ordítani.
Jótanácsát köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom most múlt el három éves, és három hete kezdtük el az óvodát. Az elsõ héten az elsõ napon voltan bent vele, utána azt mondták,hogy hagyjam ott és majd ebéd után menjek érte. Akkor még csak akkor sírt, amikor ott hagytam, most már gyakorlatilag egész délelõtt sír. Múlt héten arra kértek, hogy ebéd elõtt vigyem el, ma azzal fogadtak,hogy komolyan zavarja a kislányom sírása a többi gyerekeket ezért az lenne a legjobb ha a következõ félévben az óvoda közelébe se vinném a gyereket.
Nem gondolom, hogy a lányom ennyire elviselhetetlen és vigasztalhatatlan lenne. Tényleg létezik, hogy a lányom nem érett meg az óvodára
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Gyermekem júniusban töltötte a 3 életévét, szeptemberben kezdte az óvodát, az elsõ nap 1 óra hosszát volt, bementem vele de nagyon jól érezte magát ezért elmondtam, hogy elmegyek, beleeggyezett, de mikor megérkeztem dühös volt, második, harmadik nap ottmaradtam de kint ültem a folyosón, 5 percenként kiszaladgált megnézni, de nem sírt, negyedik nap otthagytam 2 órára mindig kérdezgette mikor jövök, de nem volt gond, pénteken már sírva ment be de 5 perc után megnyugodott és nem volt gond. Sajnos a következõ hétre megbetegedett, ezért nem ment. Tegnap már úgy ment, hogy elõzõ este sírt, reggel sírt de mikor átadtam az ovónéninek nem sírt, ebéd után mentem érte de azt mondták végig sírt egyáltalán nem nyugodott meg. Ma sajnos megint sírással váltunk el. Nagyon következetes vagyok, mindent részletesen megbeszélek vele, amit megígérek mindig megtartom. Õ is megigéri, hogy nem fog sírni, mégis nagyon sír. Nagyon sajnálom de nem éreztetem vele. Sajnos lételeme a játszótér, baba kora óta minden délelõtt ott voltunk, ha nem volt szélsõséges az idõjárás. Az ovi ahova jár egy teljesen új óvoda, sajnos még nincsenek játékok az udvaron, minden nap kimennek ugyan de nincs játszótér.
A kérdésem, meg fogja szokni a gyerekem az ovit, vagy mindig így fog sírni, félek hogy lelkileg fog sérülni? Nagyon aggódom érte, de ezt abszolut nem éreztetem vele, csak sokkal több szeretetet adok neki ha itthon van.
Köszönettel:
Hajni
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö!
Kisfiam most 3 éves. Koraszülöttként rengeteg stresszen ment keresztül.Több alkalommal voltunk kórházi kezelésen.Rendszeresen járunk felülvizsgálatokra.Ezek mély nyomot hagytak benne, 2,5 éves korától gyermekpszichológus foglalkozik vele.Az ö tanácsára szept.-töl beírattam öt a helyi óvodába.A beszokatás megkezdése elött megbeszéltem a helyzetünket mindkét óvónövel és kértem a segítségüket.A gyermek borzasztóan fél az idegenektöl, gyerekektöl, hangoktól, gyakran vannak rémálmai.Megegyeztünk, hogy délelött 10 és 12 óra között behordom.Az elsö hetet a "rosszabb" óvónövel kezdtük (ez a hír járja róla faluban).A fiam örömmel ment és rögtön hazaküldött. Meglepödtem , de megkértem az óvónöt,telefonáljon, ha baj van.Mikor érte mentem, rettenetesen sírt. Az óvónö állítása szerint 10 perce kezdte. Másnap megismétlödött a szituáció.A fiam ennek ellenére nem mondta,hogy nem megy oviba.A 3. napon már ott sem maradt. Az óvónö semmilyen biztató lépést nem tett, nem hívta a többiek közé, nem vonta be a játékba.Inkább hazamentünk. A következö héten a másik óvónö volt délelött. Az elsö nap a fiam kicsit bizonytalan volt, ezért a közelben maradtam.Nem volt gond.A következö 4 napon énekelve ment az oviba, és ott sem volt semmi probléma vele, bár nem csatlakozott a közös játékokhoz.Ezen a héten újból az a bizonyos "rosszabb" óvónö van.Tegnap az anyósom vitte a kicsit az oviba. Az óvónö épp a folyosón volt, kézen fogta és bevitte.Állítólag minden rendben volt.Ma én vittem. Éppen körjátékot játszottak.Beköszöntünk az óvónönek, visszabólintott, de folytatta a játékot.Semmi gesztus, hogy behívja vagy bevonja a fiamat a játékba. Kb.10 percig vártunk, senki nem figyelt ránk.Ezután felálltam, hogy elmegyek, de a fiam megragadta a lábam és iszonyú sírásba kezdett.Az óvónö még ekkor sme figyelt ránk. Kimentünk a folyosóra, ott gyözködtem a fiamat, hogy maradjon. Persze nem akart.Nagy sokára kinézett az óvónö és mosolyogva megkérdezte, hazamegyünk-e.Azt válaszoltam,hogy kénytelenek vagyunk,mivel ö nem segített ott tartani a fiamat, magától pedig nem akar.Erre azt válaszolta, hogy neki elöírt programja van a gyerekekkel és be kell tartania.Ezt senki nem vonja kétségbe, de egyúttal segítenie is kell beszokni az új gyerekeknek. Ezt szerettem volna válaszolni,de becsukta elöttem az ajtót.Borzasztóan dühös lettem a bánásmód miatt. Még vártunk 15 percig, de már nem nézett ki a folyosóra,ezért hazajöttünk. Most nem tudom, mi tévö legyek. Vigyem a gyereket csak azon a héten, amikor a "jó" óvónö van, vagy vegyem ki a gyereket az óvódából és írassam máshova.Azért választottuk a pszichológussal ezt az óvodát, mert összesen 11 gyerek jár ide, és elsö lépésként segíthet fiamnak leküzdeni a gyerekektöl való félelmét.Kérem tanácsát.
Tisztelettel Kovács R. Szlovákiából
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Külföldön élünk 6 éves kislányunkkal és 3 éves kisfiunkkal.A férjem Brüsszelben kapott állást, így 1 éve élünk itt. Eddig itthon voltam a kisfiammal, nagyon kötõdik hozzám, talán a sok utazás miatt túlságosan is. Most elhatároztam, hogy oviba adom, mivel nyáron elmúlt 3 és én is szeretnék egy kicsit itthonról elszabadulni, nyelvtanfolyamra járni. Az ovi francia nyelvû, a fiam egy szót se beszél franciául mint ahogy én sem de gondoltam nem baj majd megtanul. Az óvónõvel angolul beszélek. Eddig egy hetet járt a fiam de azt végig üvöltötte. Itt nincs beszoktatás azt mondják menjek el mert úgy jobb a gyereknek és szülõ nem tartózkodhat a teremben. És tényleg látom, hogy a szülõk beadják az üvöltõ gyereket és gyorsa elmennek, én téblábolok ott a legtovább. Ha reggel felébresztem a fiam sírva könyörög, hogy ne vigyem, a reggelit kihányja vagy nem is eszik csak öklendezik. Az oviba nem eszik nem iszik nem pisil minden próbálkozásnak ellenáll. 2,5 órát szoktam ott hagyni ebéd elõtt elhozom. Az ovónõ azt mondja ne adjam fel, ez teljesen normális, meg fogja szokni. De én már kezdem feladni, nem bírom így beadni. Mára beteg lett.
A nyelvi nehézségek miatt illeszkedik be ilyen nehezen vagy még egyszerûen nem óvoda érett? Már nem tudom mit tegyek, félek hogy összetöröm a kis lelkét. Néha legbelül már úgy érzem haragszom rá amiért ennyire elutasítja az ovit és így engem újjabb egy éves otthoni magányra kárhoztat.
Itt egyébként van magyar ovi egy fantasztikus magyar ovónõvel de oda csak 4 éves kortól veszik fel. Mit javasol, érdemes még próbálkozni pár hónapig?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Bea.
Válasz >>>
Következõ 10 beszoktatás
|
|
