válás a családban, válás a házastársak között

Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2006-08-24 08:16:20)

TiszteltÓvónő!

A férjem sajnos sokáig magába tartotta a problémáit és nem régen kitört belőle.Nem tudtuk értelmesen megbeszélni a dolgokat.Azt mondja hogy nem szeret már és nem tud velem élni. Sajnos én még szeretem bevallom még reménykedek hogy esetleg hónapok múlva rájön,hogy mégmindig szeret,bár ennek elég kicsi a valószínüsége.Van egy 4 éves kisfiunk,aki már biztos sejt valamit a dologból, hisz 2 hete csak veszekszünk akkor robbant ki a dolog.Férjem szerint a fiam a fejlődése miatt nála lenne jó helyen, mert eddig az ő szüleinél éltünk.De én nem szeretném ott hagyni nála hisz egyfolytában dolgozik.De ott van a megszokottkörnyezete. Elmennék vele albérletbe de kevés a pénzem rá,alig tudnánk akkor megélni. Azt tudni kell hogy a fiam születése után nem foglalkoztunk egymással kölcsönösen,mert mindketten fáradtak voltunk.És mivel a szüleinél éltünk, azt kellett néznünk,hogy nekik a gyereknek és mindenkinek jó legyen a dolog és csak utána jöttünk mi. Nem tudom mi lenne a jó, csak azt tudom,hogy azt akarom hogy a kisfiam velem legyen.Az apjátis szereti és jó a kapcsolata vele, de hozzám ragaszkodik hisz én neveltem. Kérem segítsen a tanácsával sürgőslene. Mi lenne jó a kisfiamnak.
Egy szomorúanyuka

Válasz >>>

Kérdés: (2006-08-04 06:42:07)

Tisztelt Óvónő,
Ön szerint milyen maradandó lelki sérülést okoz egy kisgyermeknél, ha az édesanyja megtagadja. A gyermek 1 éves korától a nagyszülök nevelik, az Apának havonta 1x engedélyezik a kapcsolattartást (az apa egyébként szerette volna nevelni) az anya nem akarja tartani a kapcsolatot a gyerekével. A gyermek most 6 éves, de számtalan lelki sérülés észlelhető a viselkedésében. A nagyszülök szerint teljesen egészséges, nincs szüksége pszichológusra illetve más kezelésre sem. Üdvözlettel.

Válasz >>>

Kérdés: (2006-06-05 12:40:05)

Kedves Ovónő!
Együtt élek a párommal,már lassan 2 éve,akinek van egy 6 éves kislánya.A kislányt eleinte egyedül nevelte az anyukája,(kb.fél évig)majd lett egy barátja,akivel öszeköltözött és együtt nevelték a kislányt.Ez a kapcsolat kb.fél évig tartott.A párom rendszeresen tartotta a kapcsolatot a lányával,sokat volt velünk,engem is elfogadott és megszeretett a kislány.Foglalkoztunk,és törődtünk vele,hogy minél kevesebb rossz élménye legyen a különválás miatt.Az édesanyját soha egy rossz szóval nem illettem előtte.Miután az édesanyának nem sikerült a kapcsolata,elköltözött a párjától,azóta nálunk lakik a kislány,mi neveljük.Eleinte nagyon anyás volt,ami érthető is,hiszen szinte éjjel-nappal együtt voltak.Soha nem volt beszabályozva,hogy mikor viheti el a kislányt,most viszont van egy új kapcsolata,és nagyon keveset törődik a lányával az édesanyja,ritkán viszi el,és ha elviszi,akkor sem foglalkozik vele.Ezt a kislány elmondásából tudjuk.Úgy érzi,hogy nem szereti őt az anyukája,pedig mondtuk neki,hogy ez nem így van.Ennek következtében már nem is igényli annyira az édesanyjával való találkozást.Amit továbbra sem tiltunk,ha az édesanyja szól hogy elvinné a gyereket,semmi akadálya,csak sajnos egyre ritkább..
A kérdésem az lenne,hogy mi mit tehetnénk,hogy a kislány a lehető legkevésbé sérüljön lelkileg?Mi mindig biztosítjuk arról,hogy szeretjük és érzi is hogy szeretjük és foglalkozunk vele.A kis titkait is elmondja nekem,amit az apukájának nem mond el.Úgy érzem,hogy jó viszony alakult ki közöttünk.De nyilván az édesanyját nem tudjuk pótólni maradéktalanul.
A végleges elhelyezése pedig még nem dőlt el.Nem tudjuk,hogy az édesanyja meddig gondolja úgy,hogy nálunk maradjon a kislány.Válás még hivatalosan nem volt-egyéb okokból.
Válaszát előre is köszönöm.
"Zoerka"

Válasz >>>

Kérdés: (2006-03-12 13:51:06)

A férjemmel 2 éve vagyunk házasok.Van egy 14 hónapos kisfiunk.A gyermek megszületése után nagyon megromlott közöttünk a viszony.Ennek főleg az az oka, hogy a férjem megismerkedésünk óta számtalanszor becsapott, de mindig elnéztem neki, mert szerettem.Azt reméltem, hogy a gyermekünk megszületése után véget érnek a titkolózások, hazugságok (nem megcsalásról van szó), de nem így lett.Sokszor szükségem lett volna a lelki támogatására, de segítség helyett "bántást" kaptam.Ráadásul nem telik el nap veszekedések nélkül. Ez mindannyiunkat megvisel, de főleg a kisfiunkat.Meggyűlöltem a férjem, s már nem is tudok megbízni benne.Szeretnék elválni, de a férjem erről hallani sem akar, pedig már többször mondta, hogy ő is tudja, hogy ha most nem is, pár év múlva úgyis elválunk. Én elsősorban azt szeretném tenni, ami a gyereknek a legjobb!Mit tegyek?Szerintem, ha most elválnánk,az nem viselné meg a gyermekünket annyira, mintha pár év múlva tennénk meg. Bár a férjem szerint ez éppen fordítva igaz.Ön mit gondol erről?Kérem segítsen!Válaszát előre is köszönöm!

Válasz >>>

Kérdés: (2006-02-11 11:16:46)

31 éves vagyok. Van két kisfiam, egy 5 és fél éves illetve egy 4 éves. Férjem és köztem megromlott a viszony. Már a válás küszöbén állunk, és én nagyon biszonytalan vagyok. Nem harmadik miatt válnánk el, ha nem az elhidegülés a valódi ok. A gyerekekkel jó a kapcsolata. A gyerekek miatt még nagyon vívódok, hogy váljunk-e,nem szeretném, ha sérülnének, viszont ha együtt maradunk Én leszek boldogtalan, nem tudom melyik a helyesebb megoldás a válás vagy az együttmaradás. Amennyiben az együttmaradás a jobb megoldás a gyerekek szempontjából akkor nem válok el. Amennyiben még is a válásra kerül sor akkor a következő helyzet áll fenn:
Én sokáig 1/26 ig dolgozom, Ő menne a gyerekekért és Én oda az Ő lakására mennék értük és mennénk haza, vagy egy idegen menne értük. Melyik a jobb megoldás. Én nem akarom elválasztani az apukájuktól Őket, ha szépen elválunk akkor láthatja Őket amikor csak akarja. Milyen hatással lenne a gyerekekre, ha minden úgymond maradna a régiben Én viszem, az apjuk hozza az oviból, csak este mindenki már a saját lakásában alszik.
Még azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljak abban az esetben ha az egyik fiamon azt tapasztalom, hogy a férjem anyja uszítja ellenem és az én anyám ellen a kisfiút (pl. ilyet mond a gyerek, hogy mama azt mondta ne szeresd a másik mamát, anyád egy gonosz asszony stb.)
Válaszát előre is köszönöm!

Válasz >>>

Kérdés: (2005-05-07 09:30:32)

Tisztelt Óvónő!

A helyzetem ismertetése. A barátnőmmel megromlott a viszonyom, ezért külön élünk (Semmilyen papír nem köt össze bennünket). Az együtt töltött 3 év alatt született egy kisfiú, aki most 19 hónapos. Alig látom, mert az édesanyja szerint megzavarom a fejlődésben. Heti egy alkalommal láthatom csütörtökön néhány órát. Többet szeretnék vele lenni. Akkor sem engedi velem hozzám, ha nem ér rá, olyankor a barátnőire vagy a szomszédjára bízza. A történethez hozzátartozik, hogy egy 23 éves szociálpedagógus végzettségű nőről van szó, ezért állandóan a gyermeklélektannal hozakodik elő. Igaz, én is tanultam pszichológiát, mert tanári diplomával rendelkezem. Előfordult többször is olyan eset, amikor nem mehettem oda(!)pedig 3 méter távolságban voltak tőlem. A kisfiam szeret velem lenni, hiszen ha meglát jönne hozzám, de nem engedik, s én se mehetek. Mit gondolhat ilyenkor? Apa nem akar odajönni, Anya nem akar odaengedni?
A kérdésem nagyon egyszerű: Valóban (jobban) sérül (mert azzal tisztában vagyok, hogy a különválás miatt sérül) a kisfiam, ha többet vagyunk együtt, mint a törvényben meghatározott idő előír?

Gábor

Válasz >>>

Kérdés: (2005-02-25 20:59:09)

Kedves óvónõ!

Kislányom tavaly novemberben volt öt éves, kisöccse márciusban lesz három. Decemberben elváltunk, a kislány az apánál, a kisfiú nálam van. A válás kimondása után az addigi normálisnak mondható viszonyunk teljesen tönkrement a volt férjemmel. A kislányt eltiltotta az imádott anyai nagyszülõktõl, hozzám nem engedi, a fiáról 10 hónapja nem is vesz tudomást. A kislány 8 hétig nálam volt a válás kimondása után, amikor tudatosodott benne az, hogy vissza kell mennie, akkor kezdõdtek a bajok. Körmöt rág, az ujját korábban is szopta, de ez most már egész éjszakás cselekvés lett, felsírt, nem akarta a kezem elengedni.A gyermekpszichológus vizsgálata szerint, ahová elvittem, a kislányt nagyon megviselte az anyjától való elszakítás és ez csak rosszabb lesz. A volt férjem hallani sem akar a gyermekelhelyezés megváltoztatásáról; a kislány szorong, sír a telefonba, hogy mennyit kell még aludnia, amíg újra velem és a kisöccsével lehet.(Külföldön élünk, ahová elõször a volt férjem õt is elengedte.) A kérdésem az lenne, hogy miután az óvodában DURVA elutasításban volt részem, amikor a kislány hogylétérõl és elõmenetelérõl érdeklõdtem volna, mit tehetek még a gyerekeimért? A kisfiam minden nap kérdezi, hogy hol a nõvérkéje, a kislány pedig nyilvánvalóan napról-napra nehezebben viseli a helyzetet.
Mivel könnyíthetem meg neki a helyzet elfogadását, mert bár én a tehetetlenségbe lassan beleroppanok, õértük tovább kell harcolnom.
Köszönöm elõre is válaszát!

Válasz >>>

Kérdés: (2004-03-06 22:52:01)

Tisztelt Óvónõ!
28 éves vagyok,van egy gyönyörû 2 éves kisfiam.3 éve élek eggyütt a férjemmel.Megromlott a kapcsolatunk,szeretnék elválni Tõle.Sajnos,nem vagyok könnyû helyzetben,mert imádja a kicsit,ragaszkodik hozzá,így megmondta,hogy nem fog elválni.Nap mint nap megaláz,ma este az Édesapáméknál voltunk,amikor kikelt magából,és ugyanolyan hangnemben,ahogy velem szokott beszélni,elmondta Õket minden rossznak.Én tanárnõ vagyok,ráadásul félállásban,Õ pedig sokat keres./vezetõi beosztásban van/Folyton azt mondja,hogy hiába próbálok elválni, a gyereket úgyis neki fogják ítélni,mert 5x annyit keres.Ezért van az,hogy nem merem beadni a válópert,mert nem tudnék a kisfiam nélkül élni.A lakást,amiben élünk,a Nagymamám vette még a házasságkötésünk elõtt 1 évvel.A férjem sohasem jelentkezett be,mert azt mondta,hogy nem akarja,hogy a szemére vessék valaha.Kérdésem:Mennyire döntõ az anyagi helyzet a gyermek elhelyezésénél,ill.a házasság elõtt vásárolt lakás 4 év eggyüttélés után közös vagyonnak számít?
Cs.B.Krisztina

Válasz >>>

Kérdés: (2004-02-10 15:25:50)

Tisztelt Óvónõ!

Az én helyzetem nagyon hasonló, mint Ilonáé, csak épp a másik oldalról, én egy apuka vagyok.
Gyermekem 7 éves, és már hosszú ideje tisztában van az õt körülvevõ helyzettel, elfogadja, és nem zavarja, sõtt, azt gondolom megérdemli, hogy ne hazudjunk neki, és ismerje az igazságot.
Tudja, hogy Apu újra szerelmes lett (mert a szerelem ilyen, jön, és elmúlik...), és nagyon boldog. Anyu is szerelmes, de egymást is nagyon szeretik, csak már másképp.
A gyerek tudja, hogy a család nem az Apukák, és Anyukák számának szummájától függ, hanem a szeretettõl, és a törõdéstõl lesz az, ami.
Nem tudom, hogy egy ilyen esetben jobb lenne-e gyermekemnek egy hagyományos különélés, ha azzal csak azt érjük el, hogy kevesebbet látja valamelyik szülõjét a távolság miatt.
Esetemben a gyerek nagyon szereti, és elfogadja mind a "négy szülõt" külön-külön, és együtt is.
Nem tudom szerencsés lenne-e mesterségesen kialakítani benne egy távolságot a "szülõi csoportok" között, ami azt gondolom mindenképpen egyfajta megosztottságot teremtene, az eddigi egységgel szemben.
Tisztelettel várom válaszát: László

Válasz >>>

Kérdés: (2004-01-30 11:29:25)

Nekem egy kissé különös problémém van. A párom már évek óta nem él házastársi kapcsolatot a feleségével, de eddig együtt éltek. Nincsenek veszekedések, viták.Most azonban mi szeretnénk összeköltözni és a feleségének is van új barátja. Van egy hat éves kislányuk, akivel mi nagyon szeretjük egymást. A párom viszont nagyon félti a kislányát a költözéstõl (joggal)és az az ötletük támadt, hogy egy ikerház két részébe költözzünk. Nekem ez teljesen elfogadhatatlan, hiszen ez már- már kommunához hasonlatos. A gyereknek sem tudom, hogy jó- e ha nem tisztázódik a fejében, hogy egy család nem 2 apukából és 2 anyukából áll. Félek nem azt fogja gondolni, hogy mindenhol otthon van, hanem azt, hogy sehol. Tényleg nem tudom, hogy mi a helyes, kérem próbáljon meg nekem tanácsot adni! Köszönettel: Ilona.

Válasz >>>

Következõ 10 válás a családban