Eddig csak olvasgattam a fórumot.
Gondom a következõ:
Kisfiam 2 éves korában került bölcsibe, addig semmi gond nem volt vele. Utána mintha megállt volna az élet, kezdõdõ beszéd elmaradt, stb. 3 éves korában szakértõi bizottság minden területen megkésett fejlõdést állapított meg nála. Ezután rögtön kitették a bölcsibõl, majd nehezen kezelhetõ lett, bölcsirõl bölcsire jártunk, egy év alatt háromszor kellett váltanunk, mert nem vállalták, "kirúgták", mivel egész embert kívánt. Természetesen fejlesztetni nem tudtuk, mivel ugyan elõírták a fejlesztését, de senki sem segített, hova lehetne iratni. (Van még két nagyobb eltartott gyerekem, egyedül nevelem õket, tehát muszáj volt dolgoznom.)
A végén- közel két éve - eljutottunk egy nagyon jó bölcsi fejlesztõ csoportjába, innen megy most végre oviba. A bizottság javasolta integrált óvodai elhelyezését, fel is vették egy bp-i oviba, természetesen tudva, hogy gondok vannak vele, és így vállalva õt.
Ennek nagyon örülök, hiszen ahol most van, már csak kisebbek vannak, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
Tény, hogy elég nehéz idõnként vele, vannak rosszabb napjai, ilyenkor több türelem kell hozzá. A lényeg, hogy biztonságban legyen és szeressék, türelemmel legyenek iránta, véleményem szerint ezért is fejlõdött sokat az elmúlt közel 2 évben.
Egytõl félek: Mivel az óvodában "normál" gyerekekhez vannak szokva az óvónõk, nagy félelem van megint bennem, hogy nem lesz elég türelem, és kezdhetjük újra járni a hadak útját, oviból ki és be. Tény, hogy néha nehéz vele, mivel akaratos és önfejû tud lenni, csak kérdés, lesz-e 20 gyerek mellett? Megjegyzem, csoportfoglalkozásokat már szereti, részt is vesz benne általában, ezt szívesen teszi. Elég hamar tanulja a verseket és dalokat. Az is meglehet, hogy jövõre még nem mehet majd iskolába, hanem így összesen két évet maradna nagycsoportban, és csak 8 évesen kezdheti az isit, ugyanis ez is szóba került. A vezetõ óvónõ nagyon kedves, szimpatikus, megnyugtatott, lesz türelem az oviban hozzá. Bennem mégis nagyon nagy félelem uralkodik, ahogy közeleg a szeptember, visszagondolva a két évvel ezelõtti tortúránkra, ami - valljuk be -, biztos, hogy a gyereknek nem tett jót.
Önnek, mint óvónõnek mi a meglátása? Mennyire türelmesek Önök?
Válaszát köszönve:
Gabriella
Válasz:
Kedves Gabriella!
Arról sajnos nem tudok kezeskedni, hogy az óvónõk mindegyike, kivétel nélkül egytõl-egyig képes-e türelemmel viseltetni a kis óvodások iránt, csupán saját magam nevében nyilatkozhatok: a türelem, a gyermekszeretet hivatásunk fõ pillére kell, hogy legyen! Feltételezem, hogy ezt nem csak én tartom irányadónak, hanem kolleganõim is!
Az óvodapedagógusok nem véletlenül kapnak pedagógiai diplomát, ha valakiknek, hát nekik tudniuk kell megfelelõen bánni az akár nehezen kezelhetõ gyermekekkel is. A szakmai háttér tehát megvan, az óvónõk személyisége (így pl. türelme, gyermekcentrikussága...stb.) pedig egyéniségüktõl függ. Bízzunk azonban abban, hogy gyermeke is a lehetõ legjobb kezekbe kerül, hiszen az óvodapedagógusi munkakör kellõ szakmai felkészültséget kell, hogy feltételezzen!
