 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam két és fél éves,szeptemberben kezdte az óvodát,midig félénk volt a többi gyerekkel játszótéren,mintha félne tőlük,azért eljátszott inkább elkülönúlve tőlük.Mindezek mellett nagyon ügyes az óvodában,bátran bemegy már,de azt mondják az óvónénik,hogy sokszor mondja,hogy hangosak a gyerekek,befogja a fülét,van,hogy együtt mondókáznak,eltörik a mécses,mikolásünnepségen is kivitték a tornateremből,mert sírt,hogy hangosak a gyerekek,most itthon voltunk betegség miatt,azt mondta nem akar menni oviba,mert hangosak a gyerekek.Óvónéni azt mondja,emellett ügyesen eljátszik,inkább a felnőttek közelében,de van már,hogy más gyerekkel is.Mit tehetnénk,hogyan lehetne segíteni neki?
Válasz >>>
Kedves óvónő!2és fél éves kisfiam meglátott a tv ben egy szakácsot akitől nagyon megijedt és csak azt hajtogatja hogy szakállas és szörö volt ezt követően kórházba is kerültünk 1ejszakara mert annyira megijedt hogy nagyon magas volt a pulzusa de ki vizsgálást követően haza johettünk minden rendben volt,de sajnos azóta is csak mondogatja hogy fél,és a tv t abszolút nem is engedi be kapcsolni sem,szobába sem mer be menni és látom rajt hogy nagyon fél,a jàtékai is csak úgy kell neki ha a konyhába lehet.őn szerint várjunk türelemmel vagy forduljak vele orvoshoz? 1hete tart nàla ez a fèlelem
Köszönöm segítséget és válaszát
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ , 2 es fel eves kisfiam mindig is felos gyerek volt, de az utóbbi idõben elkezdett irracionális dolgoktól felni. Ilyenkor látom rajta hogy nagyon fel reszket sir sokszor annyira hogy hányás lesz a vege.Ez akkor kezdõdött amikor par hete elutaztunk repulovel nyaralni a repülõn volt egy ijjedtsegi rohama es azután mindentol félt a tengerbe sem tudtuk bevinni egesz nyaralás alatt , a hotelbol sem akart kijönni es enni sem nagyon akart csak 1-2 fele ételt. Az étvágytalanság es a felelem haza jovetelunk utan is megmaradt de meg extrémebb kereteket oltott mert mostmar strandra sem akar jonni, a parkot is messzire ki kell kerülni az ismeretlen helyekrõl nem is beszélve.Az sem segített rajta hogy a napokban beteg volt es korhazba kellett vinni ahol vérvétel, infúzió , stb volt , ez is nagyon megviselte lelkileg , napokig mondta nekunk hogy volt kórházban es meg szúrtak a kezet. Persze mi minden esetben megnyugtatjuk es elmondjuk hogy nincs mitol félnie , anya es apa itt van vigyáz ra, mondja el miert sir mert hallgatjuk, akkor megnyugszik de legkozelebb ugyanugy reagal. Ez a túlzott felelem normalis dolog? Hogyan segíthetnek rajta?elmulik magátol ha türelemmel es megértéssel kezelem vagy irány a gyermekpszichológus ? ( mert elég tarthatatlan mar a helyzet ) Válaszát elore is Koszonom!
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
2 éves kisfiam kiegyensúlyozott, jókedvû, ugyanakkor félénk kisfiú. Van egy hasonló korú kis unokaöccse, akitõl a fiam kicsi kora óta tart, nem szívesen játszik vele. Ha egy szobában vannak, ölbe kell venni, és gyakran sírva fakad, ha az unokaöcsi szól hozzá.A családi összejöveteleken is gyakran két külön helyen kell legyenek,különben a fiam sírásban tör ki. Azt gondolom,talán kisebb korában megijedhetett tõle, õ egy picit nagyobb hangú fiúcska. Hogyan tudnám elõsegíteni,hogy megbarátkozzon vele,ha a közös játékra nem lehet rávenni? Köszönöm a segítségét!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom júniusban tölti 3-ik életévét. 4,5 hónapja megszületett a kistestvére. A kicsi születése után nem sokkal, zenét akartunk hallgatni. Erre a kislányom, elkezdett hisztizni, ordítani, visítani, hogy kapcsoljam ki. Késõbb elkezdett félni a mosógép, a mikró és a vízforraló "zajától". Ha számítógépen képeket nézegetünk, azt sem szereti, akkor is sír, visít, hogy kapcsoljam ki. Itthon nem hallgatunk rádiót és tévét sem nézünk. Lehet, hogy ez a baj? Túl nagy a csend? Nemrég elment óvodába, és ott is hallgattak volna zenét. És sajnos ott is, sírt, ordított, hogy kapcsolják ki.
Ez sajnos így nem jó. Próbáltam ölbe venni és beszélgetni hozzá, hogy a zene és a kép nem bánt, nem kell tõle félni, de egyszerûen ez nem mûködik.
Régebben youtube-n néztünk vele mesét. (ez a zene félelme után volt)Sajnos, most mát azt sem nézi, mert a mese végén bejött a reklám és ettõl megijedt. A videóbejátszásokat sem szereti.
Nem tudom, hogy mit csináljak vele, mitévõ legyek.
Kérem, ha tud valamilyen tanácsot adni, azt megköszönném.
Válasz >>>
Tisztel Óvónõ!
Kislányunk 3 éves lesz áprilisban és az utóbbi 1-1,5 hónapban nagyon nehéz vele.
Mostanra szinte mar naponta kijut 1-2 hiszti, ami akar 20-40 percig is eltart. Nem tudunk rájönni a valódi okára. Nem arról van szó hogy valamit tiltunk neki es õ el akarja érni az ellenkezõjét. Szinte a semmibõl jönnek a hisztik. Ilyenkor látszik hogy nincs magánál, teljesen elborul a tekintete, nem is érti ha beszelünk hozza, csak meg jobban üvölt, csapkod. Egy példa tegnap reggelrõl: nagyon korán, 5kor kelt (általában 8-8:30 kor fekszik). Elkezdett kiabálni az ágyban es egyre jobban behergelte magát. De mar az elején próbáltunk kedvesen közbeavatkozni, megelõzni a hisztit. Máskor volt mar hogy ráhagytuk, de akkor is behergeli magát. Most sem tudtuk ebben megakadályozni es 30 percen keresztül sírt, kiabált, csapkodta magát. Nem engedi hogy hozzá érjünk, nem lehet megölelni, attól csak még nagyobb hiszti kerekedik.
Az alvása is megváltozott. Régen fél8 körül kelt, éjjel nyugodtan aludt. Most általában fél6kor, rosszkedvûen es az éjszakák sem nyugodtak.
Ma éjjel édesanyámnál aludt (muszáj volt pihennünk) és nála is ezt csinálta. Éjjel nem aludt, óránként ébredt fel, sírt, hogy nem kap levegõt (enyhén meg van fázva, dugul az orra, de minden betegséget borzasztó rosszan visel…) és lefeküdni sem volt hajlandó, ülve aludt. Mintha félt volna elaludni. Tegnap napközben sem volt hajlandó aludni.
A családban semmi változás nem történt. Körülvesszük szeretettel, nálunk béke van itthon.
3 hete lett szobatiszta és 1,5 hete vettük el a cumit, mert szétszakadt. Erre elég jól felkészítettük, már nem is nagyon kérdezgeti. Es a dührohamok is korábban kezdõdtek.
Egyébként egy nagyon jókedvû, csupa mosoly gyerek. Sokat foglalkozunk vele, bölcsibe jár és szereti.
Idegenekkel nagyon zárkózott, sokáig tart mire elfogad valakit. A családban (nagyszülõket, nagynéniket beleértve) tökéletesen "üzemel".
Viszont most mar elkezdtem komolyan aggódni ezek miatt a hisztik miatt. Nagyon gyakran vannak és sokáig tartanak. Valamiért az az érzésem hogy ez mar nem tartozik a normális kategóriába. Mi lehet a baj...?
Kérem segítsen. Talán Ön, a tapasztalatából fakadóan tud tanácsot adni nekünk.
Várom a válaszát!
Ancsi
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves. 4 hete itthon van (Karácsony elõtt egy héttel megfázott, köhög) és még mindig nem mehet a héten oviba. (Nagyon szeret oviba járni, hiányoznak neki a gyerekek). Egyik éjszaka annyira köhögött, gondoltam adok neki inni. Ahogy lefeküdt, máris visszajött neki. Nagyon megijedt, fél óráig csak remegett az ölemben, alig tudtam megvígasztalni. Azóta mindig fél, hogy megint "hányni" fog. Többször is odajön hozzám sírva, hogy õ fél. Amikor megkérdezem, hogy mitõl, hol azt válaszolja, hogy attól, hogy hányni fog, hol azt, hogy nem tudja, de sír, belebújik az ölembe és egy idõ után megnyugszik, de aztán megint kezdõdik elõlrõl. Tegnap este a fürdõkádtól félt, de ha fáj a hasa, akkor is sír és mondja, hogy fél. Ma azonban jött sírva, hogy õ attól fél, hogy megfog halni. (Igaz, a Dédi 98 évesen meghalt, de két éve, õ akkor 1,5 éves volt). Nem tudom mitévõ legyek, legyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A félelem szót nem is emlékszem, hogy említettem neki, amúgy egy nagyon kedves, vidám, de nagyon érzelmes kislány. Köszönöm a válaszát elõre is! Klára
Válasz >>>
Kislányom 2 éves. Otthon kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek. Felnõtt társaságot szereti, viszont a gyerekektõl retteg. Sokat járunk játszóházba, játszótérre, de ha közeledik hozzá egy kisgyerek, õ rögtön mögém bújik, és haza akar menni. Van két 5 és egy 3 éves unokatestvére, akivel szinte nap mint nap találkozik, de nem tud velük sem felszabadultan játszani, sõt mintha félne tõlük. Igaz, hogy õk nagyon eleven gyerekek. Mostanában érlelõdik bennem a gondolat, hogy bölcsödébe iratnám a kislányomat, hogy szokja a gyerektársaságot. Egyenlõre csak heti 2-3 délelõttre gondoltam. Az lenne a kérdésem, hogy ezzel nem ártanék-e neki? Nem akarom, hogy lelkileg sérüljön. Vagy mit tudna javasolni, hogy ez a félelem megszûnjön? Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
T.Óvonõ!
Kislányom 6éves!Újítják az óvodájukat.A munkások 3héttel ezelõtt véletlenül elvágtak egy vezetéket így megszólalt a tûzjelzõ!Ettõl annyira megijedt, hogy azóta lehajtott fejjel,befogott füllel megy be minden intézménybe, üzletbe.(vagy amit elõtte nem néztem meg be sem mer jönni)Volt rá példa hogy én sem vettem észre a tûzjelzõt, de õ kibökte sírva fakadt és azonnal ki kellett menni!Reggel-este elmondja nem akar oviba menni a tûzjelzõ miatt.Minden nap beszélgetünk róla, mert felhozza és mi is elmondtuk neki, hogy hasznos tárgy...Próbálja feldolgozni rajzokkal, neveket ad a tûzjelzõknek, tûzjelzõset játszunk(az oviban rászoltak hagyja abba a tûzjelzõs játékot és mondja hogy mérgesek rá,hogy mindig ezzel van elfoglalva) táncot koreografált magának...stb.Igyekszem átsegíteni, de nem tudom még mit tehetnék, hogy könnyítsek félelmén???Megértõ vagyok vele beszélgetek a félelmekrõl, hogy én mitõl féltem gyerekként, más gyerekek mitõl félnek.Hogy érezze nincs egyedül ezzel az érzéssel.Annyit "enyhült" a félelme, hogy a hangjától már nem fél csak a látványától (a szerencsétlenségben a szerencse hogy csak ettõl az egy fajtától fél)de attól nagyon!Amúgy egy nyitott, barátságos kislány.
Várom errõl az ön véleményét,álláspontját!
Köszönettel
Válasz >>>
Üdvözlöm !
A kisfiam most szeptemberben kezdte az óvodát,már párszor beteg is volt emiatt hiányzott is.Egyenlõre ebéd után elhozom,mert még itthon vagyok.
Alapjában kissé érzékenyebb típus,de reggel sirás csak az elsõ napokban volt utána jól érezte magát.Szepemberben történt egy olyan dolog,hogy az egyik csoporttársa megharapta,csak úgy elõzmény nélkûl.Ez fájt is neki,be is lilut nagyon a válla.Utána ez a kisfiú,még 2x megharapott 2 másik kisgyereket.Innentõl kezdve sokszor elpityeredett és mondta hogy nem akar oviba menni,ezt a mai napig emlegeti.A héten az ovodapszichológus,aki 1 hónapja van itt az oviban,behivott hogy a kisfiamnak miért van ez a szorongása,inkább egyedûl játszik( 3,5 éves)és ha valami olyan feladatot kap amit hortelen nem tud megcsinálni akkor tördeli a kezét,és harapdálja a száját.A pszichológus hölgy meglepõdött amikor mondtam,hogy most kezdtük az ovit,azt hitte már tavaly is ide járt(ezen meg én lepõdtem meg),mert akkor még szerinte nem szokott be a csoportba.Viszont azt mondta hogy egy héten 1x szeretne vele foglalkozni,hogy a szorongás a harapás miatt van-e vagy ahogy Õ kérdezgette esetleg valami olyan filmet láthat-e a TV-ben ami miatt szorong.Szokott TV-t nézni,vannak verekedõs mesék is,vagy a Pókember filmet is szereti,de is inkább mese.Itthon egyáltalán nem szorong...sõt...Hogyha a TV miatt lenne ez a szorongás,akkor itthon is lenne szerintem,vagy rosszul gondolom?
Válasz >>>
Következõ 10 gyermeki félelmek
|
|
