Tamara 3 és fél éves kisfia épp ismerkedik az óvodával (anyás beszoktatás során), amikor a szülő, az óvónő tanácsára "eltűnik" egy fél órára. Visszatérésekor azonban fékevesztett düh lesz úrrá gyermekén. Hogyan kezelhetők a beszoktatási konfliktusok?
Kedves óvónő!
3és fél éves kisfiam a napokban kezdte az óvodai beszoktatást, anyás szoktatás folyik.
A problémám, hogy a 2. Napon elküldtek az óvónők egy óra együttjátszás után fél órára. Mondták , hogy ne menjek oda bejelenteni a gyermeknek, hogy elmegyek ha beszéltünk már róla hogy az óvodában hagyom. Fél órára mentem így el és a következő történt.
Gyermekem játszott néhány udvari játékkal, majd az anyukáját kereste.
Mikor megérkeztem azt mondta dühösen, most agyon ütlek, anya, és ezután pofozkodott, rugdosott, próbáltam beszélni vele, hogy ez anyának nagyon fáj és inkább őrüljünk egymásnak, ölelkezzünk. Azonban elutasított, továbbra is agresszívan reagált. Az óvónő otthagyott minket, mikor indultunk haza, kérdezte, hogy reagálunk az ilyen helyzeteket és meddig szokott tartani a hiszti. Már félek a következő naptól, hogyan hagyjam ott és hogyan fog majd várni,a gyermekem? Korai volt a második napon fél órára elmenni? Előtte szólni kellett volna hogy elmegyek.? Segítségét kérném, hogyan tudnám segíteni a kisfiam az a leválás van és hogyan érjen el, hogy ne agresszív viselkedéssel fogadjon?
Köszönöm szíves válaszát!
Tamara
Válasz:
Kedves Tamara!
Tapasztalataim szerint, ha a gyerek belemerült a játékba és szinte se hall-se lát, (nagy öröm, ha elérjük a kicsivel ezt a pontot), olyankor valóban érdemes otthagyni őt egy fél órára. Ha ezt jól viseli, a fokozatosság elvét betartva az időtartamot alkalomról-alkalomra kicsit (!) meghosszabbíthatjuk. Azonban ha az elmélyült játékba bezavarunk, hogy "most el kell mennem egy picit", abban a pillanatban kizökkentjük az újdonsült ovist a nyugodt tevékenységből és észbe kap: hoppá, anya itt akar engem hagyni! Ekkor megszólal a vészcsengő és törvényszerűen jön a kétségbeesett zokogás, amit ugye szeretnénk elkerülni. Ha gyermeke rosszul viselte a rövid, átmeneti "eltűnést", márpedig rosszul viselte, akkor az ominózus eset után helyére kell tenni a dolgokat. Megbeszélik vagy elbábozzák (a mese könnyebben eljut a kicsihez és jobban emészthetővé válik), hogy pl. Róka mama oviba viszi Róka Rudit, aki nagyon örül a játékoknak. Anyunak azonban ki kell mennie telefonálni, mert a gyerek zsivalyban nem hall semmit, és kiderül, át kell vennie egy fontos levelet a közeli postán. Róka mama elszalad, még a postán is előreengedik a sorban, hogy mielőbb visszaérjen Rudihoz. Szalad vissza, majd a kisróka örömmel öleli át édesanyját: "De jó, hogy ilyen hamar visszaértél! Most menjünk haza, jó? Közben elmesélem, mi mindennel játszottam, amíg postán voltál"
A lényeg a feszültség oldása, mely történhet beszélgetéssel vagy játékkal, mesével. Utóbbi sokkal célravezetőbb. Közben a legfontosabbról ne feledkezzünk meg: a történetben a legfőbb momentum, hogy anyu eltűnése csak átmeneti, és mindig visszajön.
Az Ön kisfia most haragszik, amiért "elárulta őt". Tegye rendbe a kis lelkét a fentiekkel. Ez a trauma szinte minden beszoktatós ovisnál felszínre tör, amit így vagy úgy, de orvosolni kell. Kisfia konfliktus kezelése azonban nem elfogadható. Neki is meg kell tanulnia, hogy ha "nemszeretem" dolgok esnek meg vele, az sem jogosítja fel őt arra, hogy üssön-rúgjon, agresszív legyen. Ezt határozottan el kell utasítani, bárkivel szemben is tanúsítja ezt a magatartást.
