Tisztelt Óvónő!
Két dologban szeretném a segítségét, véleményét kérni.
A lányom elmúlt 6 éves, most nagycsoportos. Barátságos, nyitott gyerek. Születése óta egyedül nevelem, ezért nagyon ragaszkodik hozzám. Ami egyrészről nagyon jó érzés, másrészről nem szeretném ha ez ártana neki. Szeretném, ha ez egészséges mértékű lenne. A barátainkkal (felnőttekkel, gyerekekkel) szívesen van együtt, akár nélkülem is. Gyakran alszik a nagyszülőknél,rokonoknál is. Tehát nem kizárólag velem van a szabadidiőben. De amikor találkozunk mindíg elmondja, hogy mennyire hiányoztam neki és rossz, hogy én nem voltam ott. Ez persze természetes, gondolom. Szeretném, ha el tudna egészségesen szakadni tőlem, ha eljön az ideje.
A másik dolog, ami a ragaszkodással is biztosan összefügg. 2 éve együtt élek az élettársammal. Nem egyből költözött hozzánk, szóval a lányomnak is volt ideje hozzászokni. Tudom, hogy új szülőt elfogadni nehéz. Ez nálunk is megmutatkozik. Kezdetben éjszaka nagyon sokszor felébredt és ilyenkor átmentem hozzá aludni, mert képtelen voltam hajnalban az ágya mellett ülve várni, míg újra elalszik. Aztán ez lassan abbamaradt. De 1-2 hónapja újra felébred hajnalban, arra hivatkozva, hogy rosszat álmodott és fél. Meg hogy ő annyira szeret engem és nélkülem nem tud újra elaludni. Tehát újra kezdtük az anya éjszaka átköltözik programot. Próbálkoztam azokkal a módszerekkel, amiket ezen a fórumon ön javasolt (éjjeli világítás, nyugodt légkör lefekvés előtt) de nem segít. Olyan érzésem van, hogy a lányom ezt direkt csinálja, mert érzi, hogy így is bosszanthatja a "pótapukáját", és csak akkor fogja abbahagyni, ha ő akrja.
Szívesen venném véleményét ezekről a dolgokról.
Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Az édesanyához való szoros ragaszkodás nem meglepő, különösen annak tudatában nem, hogy születésétől fogva Ön nevelte, Ön volt vele jóban-rosszban. Ez az idáig megbonthatatlannak hitt egység most felborulni látszik egy külső személy miatt. (Élettársára gondolok.) Úgy vélem, a kislány érzékeny megnyilvánulásán nem lehet csodálkozni, s amit tenni lehet: az új választottat minél jobban megismertetni, megbarátkoztatni vele. Ez hosszú és várhatóan nehéz folyamat lesz, de türelmes szeretettel megvalósítható.
Szervezzék közös programjaikat hármasban, hiszen remélhetőleg egy új család van most kialakulóban. A család pedig csakis úgy teljes, ha nem csak a két felnőtt, de természetesen a gyerek is részese. Ezt minden bizonnyal társa is megérti, hiszen komolyabb távlati tervek esetén neki is természetesnek kell vennie, hogy kislánya mindkettőjük élete része. Ha egy mód van rá, a lelki stabilitás létrejöttéig ne szervezzenek kettesben programokat, mert ezzel gyermeke még inkább kitaszítottnak érezheti magát. Meg kell hozni azt az áldozatot (ha ez egyáltalán annak mondható), hogy valódi család mintájára mindenben együtt vesznek részt. Nyaralás, mozi, színház, kirándulás.
Ha ennek hatására visszaáll kislánya lelki stabilitása, és nem fél már attól, hogy egy idegen elveszi tőle az egyetlen embert, akire idáig számíthatott, akkor ő is rugalmasabban és könnyedebben fogja kezelni az új társ jelenlétét.
Sok sikert!
