Kedves Óvónő!
2 éves kislányom alvási problémája miatt kérném a segítségét.1 hónapja jár bölcsödébe, ahová 2 hét sirdogálás után beszokott és már játszik,ott is alszik. Én 6 órába mentem vissza dolgozni, gondolván, hogy így mindkettőnkkel jót teszek.Ő szereti a gyerektársaságot és nekem is jól esik újra egy kicsit dolgozni. Eddig az alvással semmi gond nem volt, lefektettük és már durmolt is reggelig.
Viszont mióta bölcsis nem hajlandó lefeküdni, borzasztó sírásba kezd.A férjemmel megegyeztünk, hogy nem vesszük ki az ágyból vagy visszük a miénkbe,ha bemegyünk hozzá azt szeretné, hogy vegyük fel és rögtön folytatja az üvöltést mihelyst kimegyünk a szobájából. Ez gyakran éjszaka is megtörténik és néha 1 óra is eltelik mire újra elalszik. Ez persze mindenkinek rossz,mindannyian fáradtak vagyunk másnap. Időközben terhes lettem(5 hetes). Ha kérném az orvost, hogy vegyen táppénzre biztos megtenné és akkor kivehetném a bölcsödéből.De vajon ez a jó megoldás?
Normális ez a reakció és mennyi ideig érdemes még várjunk, hogy megnyugszik?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Véleményem szerint mindenképpen az a legideálisabb a kisgyermek számára, ha 3 éves koráig az édesanyjával lehet. Ez nagyban elősegíti az egészséges lelki-testi fejlődését, és elkerülhetők a korai elválás-okozta lelki traumák. (Valószínűnek tartom, hogy ez okozza az alvási problémákat is.) Miért tennénk ki ilyennek a gyermekünket, ha nem muszáj? Jómagam mindenképpen ezen a véleményen vagyok. A szocializációs szempontok igazán 3 éves kortól kerülnek előtérbe, hiszen ez az az életkor, amikortól a gyermek fokozatosan kezd átváltani felnőtt centrikusságról kortársai irányába. Ez sem döntő érv tehát a korai elválásra.
Én mindenképpen azt javaslom, ha megteheti, maradjon otthon kislányával, élvezzék a közösen eltölthető időt! Ez a gyönyörű korszak többé nem tér vissza, pótolhatatlan kincs nem csak gyermekének, de Önnek is!
