Levélírónk aggódva tapasztalja, hogy kisfia sírva tiltakozik a reggeli óvodába menet ellen. Az anyuka, aki hamarosan szülni fog, már szeretné, ha ott is aludna, ám az óvónõk ezt egyelõre nem javasolják.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves és most szept.5.én kezdte az ovit.Me, járt bölcsibe és most csak kiscsoportosok közé jár.Nem megy könnyen a beszokás, mert sír reggelente, mostanában esténként is, hogy nem akar menni, mert hiányzom neki.Még csak délelõtt marad ot, ebéd után megyek érte.Én kismama vagyok pár héten belül szülök.Most még meg tudom oldani, hogy elhozom délben az oviból,de ha kórházban leszek nem biztos.Az óvónõk még nem javasolják az ott alvást,mivel még van több sírdogálós gyerek is,akik felzaklatják a fiamat, ha Õ már meg is nyugodna.Ön szerint is jobb várni az ott alvással?De meddig?Attól tartok, ha ezt megszokja,akkor késõbb sem akar majd ott aludni ezt pedig én nem fogom tudni mindig megoldani,hogy elhozzam.Tanácsát és véleményét elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Anyuka!
Egyetértek az óvónõkkel, az elsõ idõszakban, különösen, ha még sírósak a reggeli búcsúzások, nem tanácsos forszírozni az ott alvást. A gyermek amúgy is érzékeny lelke még jobban sérülne, és még hevesebb tiltakozásra számíthatnának a közeljövõben. Megértem, hogy aggódik a szülés közeledte miatt, de a megoldás kulcsa semmiképpen nem az idõ elõtti ott alvásban rejlik. Elég csak belegondolni: a gyermek még fél napra is nehezen válik el az édesanyjától, a délutáni ott alvás pedig csak fokozná a szorongásokat. Egy ilyen labilis érzelmi állapotban érné õt az édesanyja kórházi eltávozása, ami újabb csapást mérhetne lelki világára. Az ott alvás idõ elõtti erõltetése helyett inkább az alábbiakat javaslom: kérje egy megbízható, kisfia által szeretett rokon (pl. nagymama) segítségét a kezdeti, nehéz idõszakban. Õ menjen el ebéd után a fiúcskáért, s õ próbálja meg pótolni az anyai szeretetet arra a pár napra, amíg Önt nélkülözni kényszerül. Amint kisfia érzelmi élete stabilizálódni látszik, akkor próbálkozzanak meg az ott alvással.
