Bea 3 éves kisfia nem tud beletörõdni a délutáni óvodai ott alvásba. Fél ettõl, olyannyira, hogy már magát az óvodát is elutasítja. Hogyan lehetne megértetni vele, hogy édesanyja nem „felejti ott“ az oviban?
Kedves óvonõ!
Egy ovis problémával fordulnék önhöz!Elõzetesben a kisfiamról egy pár szót! Szeptemberben töltötte a hármat, nagyon szereti a gyereket, nem visszahúzódó könnyen barátkozó és kicsit önfejû.Korán kezdtünk közösségbe járni. (baba-klub,babazene amit mindig nagyon élvezett) Szeptemberben eljött az idõ az ovi kezdére, az akarata megvolt hozzá. Úgy terveztük óvónõkkel, hogy mindenre szánunk egy hetet. Az elsõ héten végig ott voltam vele, a következõ héten ebéd elõtt mentem érte aztán ebéd után. Majd a következõ héttõl az ott alvás lett volna soron, itt is az akarat minden reggel megvolt, hogy õ ott akar aludni, de ebéd után mindig elfogta a keserves sírás és haza kellet hozni./hozzáteszem egyszer sem aludt ott/ Azóta minden reggel azzal kezdünk, hogy õ nem akar oviba menni mert ott nagyon hiányzok neki.Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyának is nagyon hiányzol, de itt játszhatsz a kis pajtásokkal, sok mindent tanulsz, ebédelsz és már jövök is érted.Anyának dolgozni kell,tanulni kell.Mikor beérünk az óvodába elkapja a sírás és hiszti roham(ez alatt azt értem, hogy rugdosódik, csapkod, torka szakadtából ordít de egy könnycsepp se folyik!) ahogy eltûnök a képbõl abbamarad.Azóta verekedõs és még jobban akaratos lett.A kérdésem az lenne, hogy szoktassam rá az ott alvásra és a hisztirõl le?
Üdv Bea!
Válasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, kisfiánál is az a félelem húzódhat meg a háttérben, ami sok más kis óvodást is elriaszt az ovitól: az ott alvást az éjszakára történõ „ottfelejtéssel“ azonosítja. Valószínûleg attól fél a kisfiú, hogy édesanyja nem fog érte menni alvás után, és õ végleg ott ragad az oviban. Mivel a 3-4 évesek idõészlelése még nem pontos, így azt is nehezen értené meg, hogy „délután, uzsonna után itt vagyok érted“. Ehelyett inkább próbálják meg a következõt: ebéd után vigye el kisfiát, majd pontban ébredésre vigye vissza. Ekkor már ne hagyja ott, csupán mutassa meg neki, hogy ilyen hamar felkelnek a gyerekek és a szüleik ekkor már viszik is haza õket. Ha gyakorlatban látja, megtapasztalja ennek az idõszaknak a beláthatóságát, konkrétan látja a végét, valószínûleg könnyebben elfogadja majd a rövidke, korántsem végleges ott alvást.