Kornélia tanácstalan 5 éves kisfiát illetõen. A reggeli óvodába indulások sírással kezdõdnek, ám az ebéd utáni hazamenetel sem hoz nyugalmat a gyermek számára.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 5 éves, kisközépsõs az oviban. Nem alszik ott, ebéd után hazahozom (már tavaly is így volt, nem igényli a délutáni alvást, és este rendes idõben elalszik ennek köszönhetõen), itthon vagyok a kislányommal aki júniusban lesz 2 éves, így ezt könnyen megoldhatom. Nem igazán szeret oviba járni.. Minden reggel van egy kis sírás, és mérgelõdés amiért ma is oviba kell menni. Hiába mondom neki, hogy ebéd után már ott vagyok érte, és nekem dolgom van délelõtt, és hogy neki így a legjobb mert a pajtásokkal játszhat addig. Az óvónénik nem panaszkodnak rá, állítólag barátkozik, nem sírdogál, jól megvan amíg ott van. Itthon viszont egész délután szinte csak unatkozik, vagy a kishúgát szekálja... Azaz játszani szeretne vele, de nem úgy ahogy azt Sára elképzeli. Néha jól mûködik a kapcsolatuk, ha egy hullámhosszon vannak éppen, de mondom leginkább nyúlással és unatkozással tölti a délutánt. Akkor játszik kizárólag ha én is, vagy az apja leülünk mellé, és vele együtt játszunk. Tudom, hogy le kell kötni a gyerkõcöt, mert úgy látszik õ magától tényleg nem találja fel magát, de nem mindig van ihletem/idõm foglalkoztatni és bosszant hogy egyedül nem tudja lefoglalni magát. A kérdésem az volna, Ön szerint normális-e hogy az ötéves kisfiam nem tudja lekötni magát, és nem játszik egyedül? Tele van dinókkal, állatokkal (ezek érdeklik), de nem tud velük játszani...
Válaszát elõre is köszönöm!
Kornélia
Válasz:
Kedves Kornélia!
Nehéz kérdés, amit most feltett nekem, hiszen az éremnek, azaz problémájuknak két oldala van. Hasznosnak tartom, ha egy gyermek nem csak az óvodában, de otthon, családi körben is kellõ idõt tölt el, hiszen az optimális szociális érettség a kettõ egyensúlyával valósulhat meg igazán. Ám mindemellett elgondolkodtató, hogy nem lenne-e érdemes mégis megpróbálkozni az oviban való ott alvással. A délutáni játékidõben ugyanis kortársaival egyre mélyebb társas kapcsolatot építhetne ki, s ott az unalom is biztosan elkerülné. Egyre több óvodai élményt és kis barátot szerezhetne ezáltal, minek következtében a reggeli sírások is szûnnének.
Ha megoldható, javaslom, egy héten legalább 2-3 napot aludjon ott a kisfiú, így segíthetné az óvodai beilleszkedést és az otthoni idõ is felértékelõdne mindannyiuk számára.
