Kedves Óvónő!
Két éves és 8 hónapos kisfiam borzasztóan szégyenlős. A baj az igazából, hogy a barátnőm kislányának ugye vannak babái, zenélő bohóca, furulyálya, ilyen nekünk nincs itthon, s ha a kislány előveszi, iszonyúan üvölt. A lufitól azóta fél, mióta eldurrant a kezében. Mi a jó megoldás erre? Decemberben menne oviba, de így nem tudom hogy fog reagálni, hiszen ott is vannak ilyen játékot. Vegyünk neki ilyen és hasonló játékokat és szoktassuk? De olyan keserves sír tőle amikor nálluk vagyunk. Tudna nekünk tanácsot adni, hogyan szűntessük meg a félelmét? Itthon neki is vannak zenélő és mozgó játékai, de a legtöbbet csak úgy használja, ha nincs bekapcsolva. Várom válaszát. Tisztelettel és köszönettel: Nagy Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Környezetünkben sok olyan erősebb-gyengébb inger ér minket, melyek elől ha akarnánk sem tudnánk elhatárolódni, ezeket kénytelenek vagyunk megszokni. Ilyen pl. a busz, teherautó hangos zúgása, a mosógép zakatolása centrizés alatt, a csengő éles hangja és még sorolhatnám. Ezeket bizony meg kell szokni.
Az otthoni hangos játékokat ne erőltesse, de alkalmanként próbáljon vele közös játékokat kezdeményezni a gyermeknél. Pl: kapcsolja be az ugató, ugró kutyust, játssza el, mintha élő állat lenne, etessék meg, simogassák, vigyék sétálni, stb. A közös játéktevékenységek élménye alatt fokozatosan próbálja elfogadtatni a kisfiúval ezek zörejeit. Menjenek rengeteget sétálni, figyeljék meg az utca érdekes zajait, hangjait, majd ezekről otthon is beszélgessenek, meséljen róluk gyermekének.
Természetes, ha a kicsik eleinte félnek ezektől a zajoktól, de egy idő után biztosan megbarátkoznak velük.
