Kedves Óvónő!
Nagyon köszönöm válaszát a cumiról való leszoktatással kapcsolatban.Úgy alakultak a dolgok,hogy bizony közbe jött egy tüszös mandulagyulladás,én pedig úgy gondoltam most vagy soha.Elmondtam mennyire fertőzött a cumija,erre ő közölte ,hogy akkor főzzem ki.Mondtam,hogy az már lehetetlen,mert teljesen tele van baktériumokkal,a boltban pedig nem árulnak 3 éveseknek már cumit.Mostmár 4. cumi mentes napnál tartunk,ami az elején nehezen ment.Nem követelőzött,nem hisztizett,elfogadta amit mondtam neki.A gond csak elalvásnál volt,sírdogált,és mondta,hogy siratja a cumiját.Éjjel is sokszor felébred azóta és sirdogál.
Minden lehetőt megteszek azért,hogy hamar elfelejtse a cumit,és napközben ugyanolyan vidám jókedvű kislány mint volt.Az óvodát viszont nem várja beszélni sem szeret róla.Korábban már írtam önnek arról,hogy az egyik gondozónője miatt minden reggel sírva ment bölcsibe.A bölcsöde befejezése után,a másik kedves gondozónőtöl megtudtam,hogy gyanúm sajnos igaz,egy kétszínű goromba gondozónőre volt bízva kislányom,aki egészen más arcát mutatta a szülőknek,mint amilyen a gyerekekkel volt.A sirdogálás miatt butának nevezte kiabált vele,és közölte vele,hogy nem szereti.Ez pedig egy ördögi kört váltott ki,a kislány a vigasztalást ölelést várt volna,ehelyett csak butának nevezték és gorombáskodtak vele.Az egyre gyakoribbá váló reggeli sírások csak jobban hergelték a gondozónőt így egyre gonoszabb lett.Gondolom azért is,mert kislányom a másik szeretett gondozónőt várta mindíg.Ezt azért írtam le önnek,hogy megtudjam mit tehetnék annak érdekében,hogy az óvodakezdésre ez a sok rossz élmény némileg elfelejtődjön nála.Az óvodában már jártunk,és az óvónők is szinpatikusak,de a bölcsöde még mindíg érzékenyen érinti ha beszélünk róla.Ön szerint mit tehetek,hogy örömmel várja és kezdje az óvodát?Van egy kisfiú ikertestvére,aki némileg hamarabb túltette magát a kiabálós gondozónőn,de volt időszak mikor ő is üvöltött mikor meglátta.A kisfiamat viszont nagyon lekötik a játékok órákig eljátszik egyedül is,vagy társaival.Így nincs akkora igénye a személyes bánásmódra,az ölelgetésre mint kislányomnak.
Mi tehát a dolgom kedves Óvónő?Hogyan érhetem el,hogy kislányomnak legyen önbizalma,és szeressék majd az oviban?
Nagyon köszönöm előre is válaszát!
Tisztelettel és üdvözlettel.BOGI
Válasz:
Kedves Bogi!
Örülök, hogy megoldódni látszik a cumi probléma s hogy segíteni tudtam tanácsommal. Amit ezzel kapcsolatban még javasolni tudok: az éjszakai megébredéseknél, ha mód van rá, legyen kislánya mellett és nyugtató szavakkal, simogatással próbálja újra álomba ringatni.
Az ovira való lelki ráhangolódáshoz a következő tanácsot tudom adni: játsszanak minél többször ovisat, Ön legyen a kedves és barátságos óvó néni és gyermekei (vagy/és a játék babák) pedig a kis óvodások. Játsszák el újra és újra az óvodába érkezés perceit, és a sírós kisbabát az óvó néni kedves simogatással, ölbe ültetéssel, mondókával nyugtassa meg. Így a játék során kislányában kikristályosodik az óvodai élet másfajta jellege, az, hogy itt nem gorombáskodnak a felnőttek a gyerekekkel, hanem kedvesek és türelmesek velük. Ha ezt kellő alkalommal megtapasztalja a játékban a kislány, minden valószínűség szerint oldódni fog benne a szorongás és a félelem.
Sikeres ovikezdést kívánok!
