Négy éves kislányom értelmes, szobatiszta, de még mindig csak pelusba hajlandó otthon kakilni. Szól, hogy most feltétlenül adjak rá pelust, mert kakilni szeretne. Ha nem adok rá, képes napokig visszatartani a székletét. Semmi negatív hatás nem érte, wwc-be pisil, soha nem pisil be. Egyszer már sikerült rávenni, hogy wc-be kakiljon, sok dicséretet kapott akkor, de azóta is kéri a pelust. Vekerdi tanárúr véleményét is olvastam errõl, hogy nem egyedi, majd elhagyja. Vajon mikor? Szabad ez ügyben állandóan kérdezgetni a gyereket? Köszönöm válaszukat!
Válasz:
A probléma valóban nem egyedi, gyakran elõfordul, hogy a szobatisztává vált gyermek a nagydolgát csak ilyen módon akarja végezni. Az átállást valóban nem könnyû siettetni, mint ahogy az okok feltárása sem egyszerû feladat. Kislánya minden bizonnyal nem a WC használatától fél, hiszen kisdolgát már minden probléma nélkül ott végzi el. Azt gyanítom, hogy a végtermék látványa riaszthatja õt. Érdemes lenne esetleg játékosan megközelíteni a problémát, pl. "Játsszuk azt, hogy a maci belekakil a WC-be, bilibe!... De sajnos nem tudja, hogyan kell…mutasd meg neki!..." stb. Javaslom, hogy miután a gyermek végzett, Ön húzza le a WC-t, így elkerülhetõ, hogy szemrevételezze az "eredményt".
Erõsítse meg a kislányban, hogy a 4 éves nagy óvodások már mind WC-be kakilnak, így talán büszkeségén keresztül is lehet rá hatni.
Az Önök motiváló, dícsérõ nevelõi attitûdje nagyon pozitív, csak így tovább!
Kérdésére válaszolva a gyermek állandó kérdezgetését nem ajánlom, inkább igyekezzenek a fent említett módon minél indirektebb, játékosabb úton hatni a kislányra!
Sok sikert!
