Levélírónk 2,5 éves kislánya valósággal retteg 8 hónapos öccsétõl. A probléma azóta tört felszínre, hogy a baba elkezdett gagyogni.
Féltékenység....
Üdvözlöm, kislányom két és fél éves, kisfiam 8 hónapos.
Elõször is azzal kezdeném, hogy kisfiam születése elõtt kislányommal nem túl gyakran jártunk közösségbe, ha sikerült, Õ akkor is félénk visszahúzódó volt, egy idõ után (kb. fél óra) feloldódott, de nélkülem nem maradt együtt a gyerekekkel. Jó idõ esetén játszótérre igyekeztem mindig vinni, ott egy ideig csak figyelte a gyerekeket, majd közéjük is csücsült a homokozóba, persze a tisztes távolságot megtartva.... A nagyobb gyerekekkel és felnõttekkel nagyon jól elvan. Megszületett a kistesó, felborult a rendszer, ennek ellenére igyekeztünk rengeteg figyelmet fordítani rá, apuka hazajött munkából egyikõnk csak a hölggyel foglalkozott, mentünk boltba, játszótérre...stb. Tesójához is elég jól viszonyult, reggelente a nagyágyban feküdtek mindketten egymás mellett, szeretgette, puszilgatta a kicsit minden mondás nélkül.... Nem is volt gond idáig... Kb. 2 hete kezdõdött... észrevettem, hogy amikor a kicsi elkezdi hallatni a hangját, kislányom zavart és feszült lesz, mára nem hajlandó egy légtérben maradni a kicsivel, csak ha én is ott vagyok, ha már 5 méterrel arrébb megyek ezt hallom kicsit sírós hangon, hogy"anya gyere vissza". Ha nem megyek oda, mert ugye fõzök stb... bevonul egy szobába, és becsukja az ajtót. Ha az öccsét egy ágyra rakom vele, õ kiugrik az ágyból, tehát szabályosan fél tõle, ha pedig a kicsi elkezd kiabálni, õ borzasztó zaklatottan elkezd sírni. Ha megnyugszik és a kicsi éppen nem kiabál éppen eljátszik Tõle kb. 10 méterre,de a szeme sarkából állandóan figyeli, hogy éppen hol "jár". Utóbbi 3 napban 3x voltunk vendégségben, vagy voltak nálunk, mindhárom alkalommal bõdületesen nagy hisztit mûvelt, dobált le mindent az asztalról, belém mart, lökött el magától, ilyen dolgokat még soha nem csinált. Én alapvetõen azt látom, hogy fél, fõként a kicsi gyerekektõl, ugyanakkor igényli a társaságot... Azt vettem még észre, hogy egy kicsit lekezdett dadogni is. Fõként az elsõ magánhangzókat ismétli... Amit még fontosnak tartanék, hogy imád a mamájánál lenni ott is szoktam hagyni, nagyon jól elvan, de legutóbbi alkalommal sírt és követelt engem... ilyet még sosem csinált.
Nem tudom mit tegyek, mit csináljak hogy Neki jobb legyen.... igyekszek többet foglalkozni vele, több idõt csak Vele tölteni, de így a kicsire már szinte semmi sem jut. (A kicsi egyébként most kezdett el mászni)
Mit tegyek? Elõre is köszönöm a választ!
Válasz:
Kedves Anyuka!
Levelébõl az derül ki, hogy a problémák akkor törtek felszínre, mikor kisfia elkezdett gagyogni. Az eddig körülrajongott kistesó hirtelen „félelmetes“ dolgot kezdett produkálni, szokatlan hangokat hallatott. Ez valószínûleg sokkhatásként érhette a kislányt, amitõl hihetetlenül megrémült. Ezt a problémát pszichológussal kellene megvitatni, tekintettel a váratlanul fellépõ dadogásra, ami nagymértékû traumát jelezhet. Mindemellett esetleg meg lehet próbálkozni egy saját, gondozható játékbaba beszerzésével (ez ne adjon hangot), amit a kislány tehetne tisztába, „etethetne“, ápolhatna. A játéktevékenység indirekt módon csökkenthetné a benne felgyülemlett szorongásokat és az igazi babák irányában tanúsított ellenállást. Elõbbiek mellett, mint azt a fentiekben már említettem, érdemes lenne pszichológus szakember segítségét is kérni!
