Fiatal anyuka vagyok, kisfiam februárban lesz 3 éves. A családban szeretet van, ez veszi őt körül. Terhességem óta iskolába járok. A kicsi 5 hónapos koráig otthon voltam, mivel szoptattam, utána pedig egy héten kétszer "le kellett adnom" a mamákhoz. Szabi nagyon jól érezte magát, ritkán volt, hogy sírt utánam.
Természetesen most is iskolába járok, csak már 2 éves kora óta 5 napig itthon hagyom, mivel kollégiumban kell lennem (főiskola-levelező). A gondom az lenne, hogy Szabi fél az idegenektől. Kb.8 hónaposan kezdődött, aztán egy időre elmúlt, és kb 1,5-2 évesen újrakezdődött. A felnőttekkel, ha nem támadják le, egy fél óra után kezd megbarátkozni, viszont a gyerekektől retteg. Ha hozzá közelednek, sír, főleg a babáktól, és a hangos gyerekektől. Kb. 1 hete voltam vele játszóházban, és mivel nem vele foglalkoztak a gyerekek, így elvolt. Hogyan szoktassam így óvodába?
Egy barátja van, akivel már a terhességem alatt is összejártunk, és azóta is. Őt viszont nagyon szereti. Egykorúak.
Az óvónőt már ismeri, játszott is vele. Mi lehet az oka, hogy a sírástól, a babáktól és a hangos dolgoktól fél?
Előre is köszönöm. Kata
Válasz:
Kedves Kata!
Nehéz lenne így messziről megmondani vagy akár csak találgatni, mi okozhatta kisfiánál a kicsiktől, gyerektársaktól való elfordulást. A megoldáshoz viszont jó úton indult el véleményem szerint. A játszóházas látogatások nagyon hasznosak lehetnek, hiszen ha Szabi nem is kerül (egyelőre) közvetlen kapcsolatba a többi gyerekkel, azért szokja a jelenlétüket. Fokozatosan oldódni fog benne a feszültség, bizonytalanság, hiszen rájön, hogy a többi kisgyerek nem hogy rémisztő, de sok esetben érdekes és szórakoztató is lehet. Az ehhez vezető utat azonban neki kell végigjárnia, a szülő csak a lehetőséget adhatja meg hozzá.
A játszóház mellett a régi kis baráttal való jó kapcsolat lehetőségeit is ki kell használni. Érdemes lenne ezt a kis párost néhány új kis baráttal is megismertetni, megbarátkoztatni. Ezáltal egyre több gyerekkel kerülne kapcsolatba kisfia, s csökkenne az idegenek felé megnyilvánuló bizalmatlansága.
A leendő óvó nénihez fűződő jó kapcsolat, ragaszkodás szintén garancia lehet arra, hogy az ő biztonságot nyújtó "hátországát" élvezve egyre bátrabban térképezze fel a gyerekközösség tagjait is.
Összefoglalván: Önök nagyon jó úton haladnak! Úgy vélem, aggódni nem kell, csak az eddigi fokozatosságot, kíméletes hozzáállást megtartva lépésről-lépésre közelebb kerülni az áhított célhoz. Biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva jelentős javulás tapasztalható majd a problémában.
